Múlt hét hétfő óta két sátor áll a budapesti Nyugati téren, mindkettőt a Kétfarkú Kutyapárt üzemelteti. A nagyobbik Helpsátorban melegedőt alakítottak ki, itt teát, kávét és szendvicset kaphattak a rászorulók, a kisebben felajánlott kabátokat, pulóvereket és pokrócokat osztottak ki. Szabó Márton Csoki aktivista szerint mindössze kétmillió forintnyi adománnyal el tudták érni, hogy több száz ember kis időre biztonságban érezhesse magát itt, és őszintén örüljön akár egy tiszta, meleg ruhának.
Szerda délután megközelítőleg harminc ember álldogált a Nyugati téri sátrak környékén. A helyszínen dolgozó aktivisták szerint majd csak este 6-kor indul be igazán az élet, nemcsak az egyre hidegebb miatt, hanem azért is, mert ekkor zárnak be más melegedők, míg ők éjjel-nappal nyitva vannak. Aztán az éjszakák már csendesebbek: egyesek csak üldögélnek, mások szundikálnak kicsit. Utóbbit is csak ülve lehet, mert a sátor nem szállóhely, cserébe minden rászorulónak iránymutatást adnak, ha szállóra van szüksége. Reggel aztán indul a reggeliztetés, és vannak, akik csak rövid időre térnek be felmelegedni: isznak egy forró teát, aztán elmennek, majd később újra visszatérnek.
A Jólvanezígy YouTube-műsorból a Kutyapártba igazolt Szabó Márton Csoki is rendszeres segítő a Nyugati téren, azt mondta, felemelő volt találkozni olyan emberekkel, akiknek elég volt kevés segítség ahhoz, hogy kicsit biztonságban érezhessék magukat, és egy meleg vagy tiszta ruhának is őszintén örüljenek.
„Sajnos a hólapátolós képeink még nem készültek el, cserébe ilyen élményekkel gazdagodtunk”
– ironizált Szabó, aki szerint ez az akció is azt mutatja, hogy minimális pénzből és kevés energiaráfordítással is el lehet érni, hogy valaki nyerjen egy kis időt, napokat vagy heteket, esetleg éveket ilyen halálos időben. „Nagyságrendileg kétmillió forint adomány gyűlt össze, az önkéntesek ingyenmunkájával együtt ennyiből ki lehetett hozni ezt a két hetet. Nem minden a pénzen múlik.”
Az MKKP országos listájának második helyén lévő Neulinger Ágnest csak telefonon értük el, ő éppen otthon betegeskedett, de eddig az aktivisták közül ő töltötte a legtöbb időt a fagyos téren. Azt mondta, múlt hét szerdától robbant be igazán az akciójuk, akkor már tömve voltak a sátrak. A közel két hét alatt
naponta kb. 500 szendvicset osztottak ki, és egyszerre 50-60 ember tartózkodott a sátrakban, ami a visszatérőkkel együtt is napi több száz embert jelent.
Mindezt 450 önkéntessel bonyolították le, őket osztották be kétórás turnusokba, turnusonként 5-7 emberrel. Ők jellemzően a fiatal értelmiségiek és nyugdíjasok köréből kerültek ki.
Sándor, a vendégből lett segítő
Sándor rászoruló betérőből lett itt segítő, és éppen teát osztott, amikor megérkeztünk. A harmincas éveiben járó férfi a negyedik telét tölti az utcán. Azt mondta, korábban mechatronikai technikus volt, egy kisgép szervizben dolgozott, de miután eltört a bokája, és 6 hét fekvőgipszet és 3 hónapos rehabilitációt kapott, nem vették vissza a munkahelyére, és a lába miatt nem talált megfelelő munkát.
Elúszott mindene, a Mercedesét is el kellett adnia, azóta az utcán él.
A Nyugati téri sátrat múlt hét hétfőn látták meg „az egyik cimborájával”, és mivel már akkor is „elég hűvös volt”, betértek. Aztán kis idő múlva beálltak ők is segíteni. Sándor szerint ez egy baromi jó megmozdulás, és nagyon jólesik neki „visszafelé is adni abból, amit ő kap”, ezért önkénteskedik. Reggel takarítással kezdenek, utána reggelit osztanak, és próbálnak rendet tartani.
Fotó: Bődey János / Telex
Azt mondta, nagyon nehéz egy ilyen hideg telet kihúzni az utcán, napközben még elvan valahogy, de „az éjszakák borzalmasak”. „A szociális szféra borzasztó Budapesten, minősíthetetlenek a szállók. Voltam többször, több helyen, de vagy nagyon erősen fúrják egymást az emberek, vagy fél órával a nyitás után már minősíthetetlen állapotban vannak a mosdók. Én inkább buszozom, az éjszakai járatokon. Ott is nagyon változó az, hogy a sofőrön éppen milyen színű zokni van, de amíg az ember kulturáltan jelenik meg, és nem balhézik, szokták engedni, főleg ezekben a hidegekben.” Azért hozzátette, van, aki kevésbé barátságos, akkor 20 percet kell várnia a következő buszra, de az esetek 90 százalékában mindenki segítőkész.
Neulinger szerint különösen sokkoló volt látni azokat az időseket, akik az elmúlt években veszítették el a lakhatásukat. Több segítőt pedig az döbbentett meg, hogy olyanok is megfordultak a sátorban, akiknek van ugyan lakhatása, csak éppen a fűtésre nincs pénzük, köztük számos nyugdíjassal. A képviselőjelölt azt mondta: „első ránézésre sokszor nehezen tudtuk eldönteni, hogy valaki adományt hozott, vagy melegedni jött.
Volt, aki teljesen rendezett öltözetben érkezett, senki nem gondolta róla, hogy rászoruló. Aztán leült a sarokba, kérte a teáját, majd ment tovább.”
Szabó Márton Csoki szerint itt éppen a statisztika mögötti, valódi emberekkel lehet találkozni. „Több olyan történetet hallgathattunk meg, ami arról szólt, hogyan jutottak emberek egyik napról a másikra ilyen helyzetbe.” Rengeteg megrázó történettel találkoztak, például azzal a 23 éves lánnyal, aki gyermekotthonban nőtt fel, és van két gyereke, akiket nem ő nevel. De találkoztak kismamával, aki egy vastagabb kabátért jött, és gyermekotthonból elszökött tinédzserrel is.
A helyszínen dolgozott a párt 18 éves aktivistája, Lakatos Ádám is, a fiatal három teljes éjszakán át segédkezett a Helpsátornál, ebből az e heti kedd este volt szerinte a leghidegebb a mínusz 10 fokkal, de „a többi sem volt annyira kellemes”. Szándékosan egész éjszakákra jött ki, hogy átérezze, amit ezek az emberek nap mint nap éreznek az utcán. Lakatos Ádám a gyermekvédelemben nőtt fel, jelenleg utógondozásban él, és azt emelte ki, hogy a két hét alatt számos egykori állami gondozott jelent meg a melegedőben. Ami nem meglepő, mivel, mint mondta, az állami gondoskodásból kikerült fiatalok több mint 40 százaléka él jelenleg is hajléktalanságban, és közöttük nagyon sok a 18 év alatti.
Az ország szégyene
A politikát a kutyapártosok egyébként igyekeztek kerülni, és nem akarták, hogy a betérők úgy érezzék, az akciójuknak bármi köze van a politikai törekvéseikhez vagy a kampányhoz. Az MKKP aktivistái szerint a listavezető politikusaik is mind önkénteskedtek a helyszínen, de ezt mindenki önszántából vállalta. A kutyapártos passzivisták mellett pedig több Tisza pártos aktivista is dolgozott a sátrakban. A kétfarkúak egy másik fiatal aktivistája, Ringwald Panka szerint képviselőik az önkormányzatokban, vagy akár a parlamentben is olyan döntéseket szeretnének majd hozni, amik valós tapasztalatokon alapulnak, másfelől pont azt szeretnék megmutatni, hogy nincs szükségük közhatalomra ahhoz, hogy cselekedjenek.
A felső képen Szabó Márton Csoki és Lakatos Ádám – Fotó: Bődey János / Telex
Azért a sátrakban így is politizáltak néha az emberek, ami Ringwald szerint tökéletesen leképezte a társadalmi kettéosztottságot: egyesek a Fideszt szidták, mások azt éltették.
„Nagyon sok elégedetlenséget hallottunk a kormánnyal szemben. Hiszen mi azokkal az emberekkel beszéltünk, akiket a kormány teljesen magára hagyott.
Volt, aki azzal jött oda, hogy ugye mi nem a Fidesz vagyunk?”, mondta Ringwald Panka, aki szerint a hozzájuk betérőknek éppen az emberi kapcsolódások adtak sokat, és hogy emberként beszéltek velük.
Sándor is azt mondta, nagyon szomorúnak tartja, hogy Magyarországon ennyi ember kényszerül ilyen sátrakban meghúzni magát. „Az ország szégyene, és a kormányunkat minősíti, hogy hagyják, hogy nagyon sok ember a társadalom peremén éljen. Sokan önhibájukon kívül, mert ismerek tanárokat, többdiplomás embereket, akik egy rossz házasság, egy rosszul megválasztott este miatt kerültek egyik pillanatról a másikra utcára”, mondta Sándor, aki áprilisban csak azért nem fog szavazni, mert azt tervezi, hogy addigra elhagyja az országot. De ha mégis marad, akkor mindenképp a Kutyákra húzza be.
A Nyugati téri sátrakat péntek reggel bontják le, az adományokat csütörtöktől már nem tudják fogadni.
Olvasd tovább itt: telex.hu
