Farsang: jó alkalom, hogy jelmezben másnak tűnjünk.

Interjúalanyunkat először arról kérdeztük: honnan jött az ötlet, hogy könyvet írjon a magyar ünnepekről? Válaszát azzal kezdte, hogy minden emberi közösségnek vannak ünnepei, kitüntetett napjai, vagyis mindenki ünnepel valamit. Minden ünnep szokásokból áll, amelyek gyakorlása révén a résztvevők átélhetik az ünnep tartalmát, jelentését. Szándéka szerint könyve ehhez segíti hozzá olvasóját: a könyvből szerezhető ismeretek hozzájárulhatnak az ünnep mélyebb megéléséhez.

Elmondása szerint a XX. századtól számos kiadvány foglalkozott vagy az ünnepek vallási vagy néprajzi vonatkozásaival, illetve az élő ünnepi szokásokkal. Ezek közül kiemelkedik Bálint Sándornak, a vallási néprajz klasszikusának életműve, ő több könyvében is írt a katolikus ünnepi kalendáriumhoz kapcsolódó népi hiedelmekről és hagyományokról.

A Magyar ünnepek könyve néprajzi megközelítésben nem versenyezhet a bálinti életművel – folytatta –, ugyanakkor számos vonatkozásban többet nyújt, mint a korábban megjelent témába vágó írások. Az olvasó megismerheti legfontosabb vallási, nemzeti és társadalmi ünnepeink eredetét, jelentését, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmeket, régi és ma is élő hagyományaikat, valamint hogy a történelem miként alakította ünnepi naptárunkat, az ünnepről való gondolkodásunkat és szokásainkat.

Szigorúbb szabályok

Arra a kérdésre, miben változtak az elmúlt századokban ünnepi szokásaink, azt felelte, hogy sokáig az egyház liturgikus rendje, illetve a népszokások és a hiedelmek határozták meg ezeket a szokásokat. Ezek általában szigorúbb szabályokat jelentettek a mainál. Gondoljunk akár a nagyböjtben a tánc és a mulatozás tilalmára; az ünnepnapokra vonatkozó munkatilalomra, az étkezési szabályokra, vagy például arra, hogy az ünnepi szokások pontosan előírták, hogy életkor és nem szerint az ünneplésben ki milyen szerepet tölthet be. Fontos változás, hogy

Általános jellemzőnek tekinthetjük az ünnepi szokások szelídülését. A pünkösdi vagy farsangi libanyaktépés és kakasütés szokása kihalt vagy jelképessé szelídült. A XIX. században a gyerekek még féltek a Mikulástól, mert komoly vizsgának vetette alá őket, és a rosszul viselkedőket krampuszaival megvesszőztette. De gondoljunk csak a húsvéti locsolkodásra, sok esetben fizikai erőszakkal vonszolták a lányokat a kút közelébe, ahol egy vödör vízzel öntözték meg őket. A hideg márciusi húsvétokon nem egy esetben tüdőgyulladás és halál lett a mulatság vége – míg a lányok ma általában legfeljebb a kölni pacsuliszaga miatt tiltakoznak.

Betiltották a táncot

Ami a farsang múltját illeti, már az ókorban is ünnepi időszaknak számítottak a napfordulót követő hetek. Az ókori Athénban január–februárban drámajátékokkal ünnepelték Dionüszoszt, a bor és mámor istenét. Ekkor főként komédiákat játszottak, amihez hozzátartozott a jelmezek, maszkok viselése is. Szintén az évnek erre az időszakára esett a rómaiak lupercalia ünnepe, amikor a nők termékenységét elősegítő szertartásokat végeztek. Ezek a motívumok megtalálhatók a középkori és az újkori farsangi szokásainkban is.

Közbevetésünkre, miért nevezték a farsangot sokáig ördög ünnepének, kifejtette: farsang idején az emberek az egyház számára bűnös vagy legalábbis bűnre csábító szokásokat gyakoroltak. Az evés-ivás, a mértéktelen alkoholfogyasztás nemcsak a falánkság bűnét jelentette, de a részegség általában a trágárkodás, káromkodás, garázdaság és szexuális szabadosság előidézője is volt. A farsang idején rendezett táncmulatságok könnyen a paráznaság bűnére csábíthatták a fiatalságot, emiatt például a XVI–XVII. században a protestáns városi hatóságok szigorúan korlátozták, 1610-ben Debrecenben be is tiltották a táncot. Ugyancsak bűnre csábíthatott a maszkok által biztosított anonimitás, de vétkes gondolatot támaszthattak bizonyos jelmezek is.

Mint megtudtuk, a történelem során bizonyos jelmezek viselését tiltották. Koronként, tájanként, társadalmi csoportonként változtak a maszkviselés szokásai és tilalmai is. Porogi András elmondta, hogy II. Lajos királyunkat szigorúan megrótta a kor rosszindulatú történetírója, Szerémi György, mert a király farsang idején Lucifer-jelmezt öltött. Általában a maszkviselési szabályokat a közvélekedés irányította, ám Mária Terézia királynő rendeletben szabályozta a jelmezviselést; tilos volt egyházi személyek, illetve a commedia dell’arte alakjainak jelmezébe öltözni, valamint „utálatos maszkokat” viselni. Manapság nem jellemző az állami szabályozás, de ma is vannak tiltott maszkok, például 2005-ben Harry herceg nem győzött bocsánatot kérni, mert egy farsangi mulatságon náci egyenruhában jelent meg. De a nyugati világban manapság azt is kinézik a társaságból, aki feketére festett bennszülöttnek öltözik.

A bál több mint egy buli

A farsang egyúttal az udvarlás, a lánykérés és a házasságok ideje is volt. Szégyenben maradt az az eladósorba került lány, aki évekig nem tudott férjhez menni. A régebbi ünnepi szokások egy részének már említett durvaságára, olykor kegyetlenségére jó példa, hogy ezeket a lányokat rendre ki is csúfolták. Ősi szokás szerint a pártában maradt lányokkal húshagyó után tuskót húzattak. Kongózásnak nevezték, amikor a legények a lány háza előtt hatalmas zajt csapva csúfolódó rigmusokat kiabáltak be. A Jászságban szeméttel teli ócska cserépedényt, bakfazekat dobtak a szerencsétlen lányok udvarába.

Végezetül az iránt érdeklődtünk, mit őriznek meg a mai bálok a farsangolás múltjából. A történész szerint a szilaj táncmulatságokat városainkban a XVIII–XIX. században váltották fel a bálozás szolidabb, polgári szokásai. Az egyesületek, hivatásrendek, társadalmi csoportok, egyházak rendeztek bálokat; ezek egy része mindmáig nevezetes eseménye a farsangi időszaknak. Pesten már az 1830-as évektől van jogászbál, de régi hagyomány a medikusbál is. A XX. század második felében, a kommunista diktatúra időszakában jelentősen csökkent a bálok száma, részint az egyesületek, önszerveződő közösségek felszámolása, a hagyományosan bálozó társadalmi rétegek háttérbe szorítása, részint pedig a modernizáció hatására. Ebben az időszakban a munkahelyi szakszervezet vagy KISZ-szervezet rendezett farsangi mulatságot – amely sokszor nem törődött a farsang időhatáraival, és belenyúlt a nagyböjti időszakba –, illetve az óvodák, iskolák bonyolítottak le jelmezes farsangi gyermekbálokat.

A rendszerváltoztatást követően némileg ismét megnőtt a bálozási kedv, ám a farsangi időszak már nem játszik olyan jelentős szerepet az emberek életében, mint a régi farsangok idején. Azok a társadalmi igények, amelyek egykor többnyire csak a farsang idején nyertek beteljesülést, manapság már nem korlátozódnak erre az időszakra – bulizni bármikor lehet

– fejtegette a Rubicon Intézet tudományos munkatársa, aki szerint a farsang mégis megmarad, hiszen a bál mégis több mint egy buli; és mert jó ürügy az ember egyik ősi vágyának beteljesítésére: hogy jelmezbe öltözve egy időre másnak látszódjék, mint ami.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)

Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!