Békés kiemeli, hogy a realisták nem hagyhatják figyelmen kívül a morál és a nemzetközi jog jelentőségét. A kooperatív realizmus tiszteletben tartja a civilizációkat, és egyensúlyra épülő, kölcsönösen előnyös, multipoláris és etnoplurális világrendet képvisel. Az államok közötti kapcsolatokban a nagytér-rend dominál. A globális konfliktusok hátterét Platón és a brit geopolitikus Halford Mackinder megközelítéseivel alapozza meg, miközben a szárazföldi és tengeri hatalmak küzdelmét hangsúlyozza.
Békés a mackinderi elméletet alapul véve úgy véli, hogy Eurázsia a világ középpontja, amely kulcsfontosságú szerepet játszik a világtörténelemben. A geopolitikai összefüggések középpontjában a kontinentális és a tengeri világ ütközése áll, ahol a zárt szárazföld és a nyílt tenger eltérő attitűdöt tükröz. A világrendszerváltás című fejezetben Békés azt állítja, hogy jelenleg az unipoláris világ rendje felől a multipoláris rend felé haladunk, ami megerősíti Carl Schmitt nézetét, miszerint a politikai világ plurálisan létezik.
A nagytér-rendről szóló rész a világ alakulóban lévő állapotát Hegel szellemtörténeti elméletén keresztül értelmezi, miszerint a nemzetállamok és birodalmak dinamikája után a nagytér-rend lesz a következő lépés. Békés nem osztja a hegeliánusok szükségszerűségekre vonatkozó nézeteit, de elismeri, hogy a folyamatok iránya a nagytér-rend felé mutat. Az utolsó fejezetek a mellérendelő világrendről és a titánok koráról szólnak, különleges megközelítést képviselve a hegeliánus geopolitika területén.
Forrás mandiner.hu
