Halló, Ágnes, tudunk most pár szót beszélni?
Jelenleg nem tudok, mert dolgozom, egészen késő estig. De 3-4 körül van egy kis szabadidőm, akkor beszélhetünk.
Mivel foglalkozik éppen?
Idős, beteg, főként Alzheimer-kóros embereket gondozok helyettesítő házi ápolóként.
Meglepett vagyok.
Valahogyan meg kell élni. De most már le kell tennem.
Rendben, később hívom.
∗
Egy hónappal később a lakásán találkozunk. Amint leülünk az asztalhoz, arról kérdezgetem, ami teljesen zavar: miért kell Geréb Ágnesnek időseket ápolnia a megélhetésért, amikor már több mint egy éve legálisan dolgozhatna bábaként.
Ez a gondozói munka a házi őrizetem befejezése után kezdődött, körülbelül hét éve. Jó néhány évig folyamatosan végeztem, de most már csak alkalmi helyettesítéseket vállalok, mert elsősorban a szülésznői munkára összpontosítok. Én soha nem kértem pénzt azoktól a nőktől vagy családjuktól, akikkel segítettem világra jönni a gyerekeiket, és nem is fogok. Ez elvi kérdés számomra.
Más lenne a helyzet – teszi hozzá –, ha az otthonszülést is a társadalombiztosítás fedezné, mint a kórházi szüléseket, de mivel a szülő nőknek saját zsebből kell állniuk a költségeket, csak kevesen engedhetik meg maguknak az otthonszülést, holott a pénz nem lehet a szabad választás akadálya.
„De a nyugdíjam nem haladja meg a 150 ezer forintot, és lakhatásra, élelmiszerre, rezsiköltségekre, valamint – amennyire csak tudom – az édesanyámnak és tizenkét unokámnak nagymamájának lenni sem olcsó dolog. Ezért ápolom még mindig az időseket” – fejtette ki Geréb Ágnes.
Kicsit szokatlan, hogy a találkozásunk kezdetén a megélhetés kérdése került terítékre, hiszen Geréb doktornak meglehetősen sajátos a viszonya a pénzzel.
Forrás 24.hu
