Ezerkilencszázötvenhat április elsején
A Délmagyarország címoldalán megjelent egy cikk „Ünnep előtt” címmel. Ez első ránézésre természetes lehet, hiszen hetven évvel ezelőtt húsvét vasárnap éppen április elsejére esett. Az írás azonban nem Jézus feltámadásával foglalkozott, hanem az április negyediki „felszabadulási ünnep” tizenegyedik évfordulójára készült. A cikk célja a kommunista propaganda fenntartása volt.
A Magyar Dolgozók Pártja 1948-as kecskeméti nagygyűlésén a hamis kultuszteremtés már nem számított újdonságnak, még húsvétkor sem. A cikkben olvasható, hogy a dolgozók aktivitása a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után nőtt, Rákosi elvtárs pedig a friss központi ülésen megjegyezte, hogy nem lehetünk elégedettek a dolgozó népünk életkörülményeivel.
Húsvét üzenete az volt, hogy a legnehezebb időszakokban sem szabad eltántorodni.
Miközben a látszat azt mutatta, hogy Rákosi a helyén van, valójában a szovjet vezetők irányították őt. Még próbálta a saját népe előtt megmutatni a „nagy erejét”, de tudta, hogy ez nem fog működni. Moszkva uralta a helyzetet, és Rákosi tisztában volt vele, hogy politikai hatalmát a kommunista elvtársaknak köszönheti, nem saját magának.
Ez a helyzet frusztrálta őt. Ezért üldözte azokat, akik nem osztották nézeteit, vagy korábban másként gondolkodtak. Mindenkit ellenségnek bélyegzett: papokat, újságírókat, bankárokat, nagybirtokosokat. Fasisztázott, másokat a nép ellenségeként állított be, miközben fenyegetett. Megközelíthetetlen lett.
Mindeközben Rákosi korszaka leáldozóban volt, ahogyan ő is.
A gyűlöletkeltés és a társadalom megosztása ellenére a keresztény hívők töretlenek maradtak. Jézus feltámadásának ünneplésére szentmiséket és istentiszteleteket tartottak, még a fenyegetések és támadások ellenére is.
A vallási hagyományokat, különösen a vidéki területeken, nem tudták teljesen eltüntetni. A templomok látogatása identitás kérdését jelentette.
Forrás pestisracok.hu
