Index – Belföld – „Reggel még 20 ezerért lehet szavazatot venni, este már 70 ezerért” – választási c…

A nagy streamingszolgáltatók térden csúszva könyörögnének Tiszabura politikai életének forgatókönyvéért, ha létezne ilyen. Csakhogy ez nem sorozat, hanem valóság – és mi, akik ebben a valóságban élünk, nem biztos, hogy olyan jól szórakozunk, mint a sorozat nézői, ha beigazolódik egy volt szavazóköri elnök jóslata:

Tiszabura mindig is állam volt az államban. Ami itt megtörténik, az máshol is megtörténik. 1900 választópolgár van, de 2000 szavazatot adnak le jövő áprilisban.

Azonban ne szaladjunk még ennyire előre.

A 3300 lelkes Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei település korábban az ország egyik legszegényebb településeként vált híressé, ahol még a református templom tetejét is ellopták. Idén júniusban azonban „pezsgő” politikai élete miatt került be az országos hírekbe – a frissen megválasztott képviselő-testület feloszlatta magát, hivatalosan azért, mert Vavrik Géza polgármesternek trafikja is van, a két főállás pedig összeférhetetlenséget jelent.

Október 5-én megtartották az első időközi választást, amelyen Vavrik Géza nyert 598 szavazattal Fekete Zsigmond (515) és Farkas László (419) ellenében, azonban a Kúria csalásra hivatkozva megsemmisítette az eredményt. November 2-án újra szavaztak – ezúttal Fekete Zsigmond győzött 863:729 arányban (Farkas László nem indult el újra), miután a szavazók 81,62 százaléka, azaz 1599 ember jelent meg az 1959 választásra jogosultból.

A Kúria azonban ezt a választást is megsemmisítette. A bíróság határozatában videófelvételek és tanúvallomások szerepelnek szavazatvásárlási kísérletekről, arról, hogy delegáltak lefotózták a névjegyzéket, valamint arról, hogy a szavazókörök urnáiban bankjegyeket találtak – összesen 11 ezer forintot. Vavrik Géza óvott sikeresen, így november 30-án harmadszor is szavaznak Tiszaburán, ahol – a már korábban idézett választókerületi elnök szavaival élve – tömegverekedésre lehet számítani.

Senki nem látott semmit

Pénteken kora reggel, szakadó esőben érkeztünk Tiszaburára. A víz patakokban folyt a település utcáin, kampányplakátot nem lehetett látni, csak egyetlen egyet: Vavrik Géza és csapata mosolygott le ránk a saját dohányboltjának kerítéséről. A dohánybolttal egyébként szinte közvetlenül szemben láthatjuk Fekete Zsigmond, vagyis ahogy a helyiek hivatkoztak rá, Zsiga kisboltját, amely legalább olyan fontos szerepet játszik a történetben, mint az ominózus dohánybolt, amely miatt az egész időközi választási mizéria elindult.

A jelenleg regnáló polgármestert elsőre nem sikerült elérnünk az önkormányzat épületében, és Zsigánál sem jártunk sikerrel, mert bár őt ugyan otthon találtuk, nem akart minket fogadni, mert eltörte a lábát, és épphogy hazaért a kórházból. Megkerestük a harmadik polgármester-jelöltet, Farkas Lászlót is, aki korábban 15 évig vezette a települést, de ő arra hivatkozva utasította el az interjú lehetőségét, hogy már kiszállt a versenyből.

Mivel maguk a jelöltek nem tűntek nyitottnak, úgy döntöttünk a helyieknél próbálkozunk néhány kérdéssel. Az esélyeink jók voltak, hiszen a lakosság több mint 80 százaléka részt vett a választáson, így biztos tudnak valamit.

A többség azonban nem volt túl nyitott az újságírókkal való beszélgetésre. Egy csapat férfi kávézott egy kis hely teraszán, és nyugodtan beszélgettek. Azonban, ahogy megszólítottam őket, és elmondtam honnan érkeztem, egyből mindenkinek sürgős dolga támadt, lehúzták a papírpohárban már rég kihűlt presszót, és továbbálltak. A helyi kocsmában pedig még kevésbé láttak minket szívesen.

Rukkó gyté

– morogta egy férfi egy sör mellől, miután kiderült számára, hogy nem fogyasztó vendég leszek.

Pontosan ugyanolyan értetlenül néztem rá, ahogy most önök néznek arra a két értelmetlen szóra amit leírtam.

Azt mondja, hogy rosszkor jöttél

– magyarázta el nekem egy másik, egyáltalán nem barátságosnak kinéző úriember, akinek feltűnt, hogy csak ostobán mosolygok, és nem értem, mi történik.

Erre megköszöntem, hogy lefordította nekem a társa szavait, de továbbra sem értem, hogy mire gondol, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy hét múlva lesz csak választás új fordulója, éppenséggel pont amiatt jöttünk, hogy ahhoz információt gyűjtsünk.

Azt jelenti, hogy nem látunk itt szívesen

– vágott a szavamba.

Ezt most már megértettem. Megköszöntem a lehetőséget, és kihátráltunk a vendéglátó egységből, közben az első férfi ismét mormogott valamit.

Azt mondja, hogy többé ne találkozzunk, és takarodj innen

– kiabálta utánunk a fordítást a második, ahogy kiléptünk az esőre.

Az utcán sem jutottunk sokkal előrébb, ugyanis akik hajlandóak voltak nyilatkozni, nagyon elfogultan vagy az egyik, vagy a másik jelöltet támogatták, aminek köszönhetően volt, hogy éppen Zsigát festették le szentként, amíg Vavrik Géza fajgyűlölőként jelent meg a történetben, majd pont fordítva, a polgármester lett a szent, amíg Zsiga uzsorás.

A legfüggetlenebb egy idős férfi volt a buszmegállóban, aki letudta annyival, hogy ez hatalmi harc a két gazdag ember között, és mind a két fél csak azért akarja a pozíciót, hogy elmondhassa, hogy ő a polgármester.

Három dologban azonban mindenki ugyanazt mondta, attól függetlenül, hogy melyik oldalt támogatja:

• nem vállalják a nevüket és az arcukat a nyilatkozathoz,
• nem láttak semmilyen csalást, vagy arra utalót
• és természetes, hogy harmadszorra is elmennek, szavazni, sőt akár negyedszerre, ötödszörre vagy hatodszorra is.

Miért ennyire elkötelezettek a helyiek, hogy éljenek a demokráciából fakadó választási jogukkal?

Hát…szavazni csak kell

– válaszolta erre a kérdésre egy helyi.

A Sithek Bosszúja

Végül egy informátor hajlandó beszélni velünk. Persze csak akkor, ha nem írjuk le a nevét, és úgy teszünk, mintha nem tőle tudnánk az információkat, hanem a helyiektől hallottuk volna.

A történet 2000 környékére nyúlik vissza, amikor Farkas László készült megméretni magát a polgármester-választáson. Akkoriban gyakori volt, hogy a szavazóköri számlálásnál 400 rontott szavazat keletkezett. Kampányoltak, dolgoztak, de delegáltjuk nem volt bent a szavazókörökben, aki figyelt volna. Akkortájt mindig ugyanaz a csapat volt a választásokon bent – általában önkormányzati dolgozók vagy iskolai alkalmazottak. Akkor még csak egy delegáltat lehetett beküldeni szervezetenként vagy jelöltenként, és az se tudott mit kezdeni egyedül a helyzettel.

Akkor jöttek rá, hogy nem az a lényeg, ki szavaz, hanem az, hogy ki számolja a szavazatokat

– mondja forrásunk.

Farkas László csapata akkor találta ki a fortélyt, amely később a tiszaburai választások alapelvévé vált. Ha indítanak olyan jelölteket, akik nem akarnak nyerni, de formálisan szerepelnek a listán, akkor azok is delegálhatnak embereket a szavazókörökbe.

Elindítottak három fals és egy éles jelöltet, így négy embert is be tudtak delegálni. Innentől kezdve meg is szűnt ez a négyszáz rontott szavazat

– magyarázta forrásunk, aki hangsúlyozta, hogy Farkas László szerint ez a taktika a demokrácia védelmében történt. A rontott szavazatok ellen és a tisztességes választásokért. Persze az is igaz, hogy 2002-ben, amikor Farkas László megnyerte a választást, már ezzel a módszerrel dolgozott. És ettől kezdve háromszor egymás után nyert, kétharmadon felüli többséggel. De ez nyilván csak véletlen.

A helyiek szerint Vavrik Géza és Nagy Imre (A település polgármestere 2014 és 2019 között) egykor Farkas László emberei voltak. Alpolgármesterek. Ellesték a fortélyt. És amikor eljött az idő, ők is alkalmazták, sőt tovább is fejlesztették a technikai jelöltállítást.

Felismerték ugyanis, hogy a kamujelöltek által beküldött delegáltak arra is jók, hogy ellenőrizzék azokat, akiknek megvásárolták a szavazatát. Sőt rendkívüli helyzetekben szavazhatnak is a szavazókörben.

A Star Warsban a Sith-szabály egyértelmű: mindig csak ketten vannak, egy mester és egy tanítvány, és előbb-utóbb az egyik végez a másikkal. Tiszaburán sem működik ez másképp. Itt is mindig ott van a polgármester és mellette az alpolgármester, akik látszólag együtt dolgoznak – miközben folyamatosan a másik politikai kivégzésén munkálkodnak.

Nagy Imre, Farkas László akkori alpolgármestere legyőzte a főnökét 2014-ben, ám 2019-ben Farkas László visszanyerte a pozíciót, az új alpolgármestere pedig Vavrik Géza lett. Öt évvel később, 2024-ben Vavrik Géza legyőzte Farkas Lászlót a júniusi választáson alpolgármestere pedig Fekete Zsigmond, vagyis Zsiga lett, aki most az időközi választáson szeretné megszerezni a polgármesteri széket.

Ráadásul választásról választásra egyre magasabb szintre emelik a technikai jelöltekkel való játékot. Már a tavalyi, 2024-es választáson is arról számoltunk be, hogy rekord mennyiségű jelölt indul a hat képviselői helyért. Az akkori 51 indulót azonban simán kenterbe veri az időközin elinduló 77 jelölt.

A probléma csak az volt, hogy amikor benyújtották a delegáltak névsorát, kiderült: a 2-es számú szavazókörben – amely körülbelül 30 éve az óvoda tornatermében működött – egyszerűen nem fér el az a sok delegált. Fizikailag. Nem is beszélve arról, hogy aztán még a szavazópolgároknak is be kellene férniük valahogy. Így az utolsó pillanatban át kellett költöztetni a szavazókört a művelődési ház nagytermébe, mert csak annak volt akkora alapterülete, hogy legalább a delegáltak beférjenek

– mesélte még az első időköziről származó élményeit.

Azonban a delegáltakkal való játék még csak a jéghegy csúcsa.

Van olyan jelölt, aki csak pénzért hajlandó szavazni saját magára

Eleinte nagy bulik voltak. Falunapok, koncertek, ahol Bódi Guszti, Kis Grófo, Szandi lépett fel. Mindhárom csapat saját roma mulatós kampánydalt készített, amelyet hatalmas hangerővel játszottak a faluban. Pénzszórás, látványos rendezvények, kampányvideók YouTube-on – a teljes paletta.

 De aztán jött a felismerés.

Rájöttek, hogy ez teljesen fölösleges, mert csak az utolsó nap kell odaadni a pénzt, és fölösleges öt-hatmilliókat elégetni egy rendezvényen

– magyarázza forrásunk. Így mára már alig látni plakátokat, a kampányköltések más irányba mennek.

A szavazatvásárlás módszerét a Szabad Európának maga Fekete Zsigmond is elmagyarázta – persze azzal a megjegyzéssel, hogy ő biztosan nem csinálja.

Itt embereket vesznek. Például megvesz egy embert, a személyit elveszi tőle, és reggel, a szavazás napján elmegy érte kocsival – gondolom én. A személyije, a lakcímkártyája a vásárlónál van, amikor a szavazókörhöz érnek, visszaadja neki a papírjait. A megvett ember bemegy, segítséget kér, leszavaz nyíltan, a delegált küld egy SMS-t, hogy minden oké. Visszaül a kocsiba, és kap még egy kis pénzt. Legalábbis, gondolom én, hogy így megy

– fogalmazott.

Az árakat pedig informátorunk ismertette.

Reggel még 20-30 ezerért is lehetett embert vásárolni, délután már csak 50 ezer, vagy inkább 70 volt az ára egy szavazatnak

– mondta, majd hozzátette, azért növekszik folyamatosan a részvételi arány, mert az emberek rájöttek, pénzt kérhetnek a szavazatukért.

Van, akinek fizetés helyett elengedik hitelét, vagy éppen fizetnek helyette a behajtónak, de létezik családi csomag is.

Egy családban van három-négy-öt szavazó, ha 50 ezerrel számolunk, azért az nem elhanyagolható összeg. És ahol több generáció él együtt, ott van olyan, hogy 17 szavazat van. Szóval, gondolj bele, hogy majdnem egymillió forintot odaraknak. Hát ki az a hülye, aki ezt nem veszi el?

– jegyezte meg az informátorunk.

Forrásunk az első választáson személyesen is találkozott a jelenséggel.

Szemembe mondta az ember, hogy ő csak arra hajlandó szavazni, aki többet fizet

– magyarázta.

Szerinte ezt már nem lehet visszaforgatni, és már a jelölteket is zavarja, hogy a választók egyre mohóbbak lesznek és egyre többet akarnak. Elmesélte, hogy már odáig jutottak, hogy az egyik élesben induló jelölt is csak azután volt hajlandó szavazni, miután már fizettek neki.

Miért éri meg? 

A kérdés adja magát: miért harcolnak ennyire keményen egy 3300 fős falu polgármesteri székéért? Tiszabura nem éppen Budapest. Igaz, a polgármester fizetése jobb, mint budapesti kollégáié. Ugyanis a képviselők informátorunk szerint 500-600 ezret keresnek, amíg a polgármester 1,5 millió forintot.

Jó, de ez egy 3300 lelkes település

– háborodott fel forrásunk, amikor megjegyeztem neki, hogy kicsit sokallom.

Az informátorunk azzal kezdte, hogy mostanra már annyi pénz égettek el a jelöltek, hogy biztosan nem éri meg nekik még akkor sem, ha ők lesznek a befutók. Ennek ellenére eredetileg azért nem csak presztízskérdés volt a választás, mert a fizetéseken túl is megéri a település első emberének lenni.

Például akik a közmunkaprogramban forognak, akiket szépen be lehet terelni. Mondjuk Zsiga boltjába, tegyük fel, ma százan járnak vásárolni. De ha ő lesz  polgármester, és elterjed, hogy csak azoknak lesz közmunkája, akik ott vásárolnak, akkor hirtelen megduplázódik az oda járók száma. És ehhez még fenyegetni sem kell senkit, elég, ha elterjed a szóbeszéd

– magyarázza informátorunk, aki szerint sokféleképpen lehet keresni a polgármesterséggel.

Zsiga édesapjának is vannak üzletei, amelyekkel szerződést köthet az önkormányzat, Vavrik Gézánál pedig konkrétan ott a trafik koncessziója, amely két év múlva lejár.

Vavrik Géza trafikosként k*rva jól keres, szerintem havonta több milliós hasznokat realizálnak

– becsüli forrásunk, aki szerint ha polgármester vagy, amikor lejár a koncesszió, akkor napi szinten felhívhatod az illetékes elvtársat, hogy biztosan te kapd a dohánybolt üzemeltetését.

Azt viszont kiemelte, hogy ezek csak találgatások, de még száz meg száz ötlete van, hogy miért érné meg a két versenyben maradt jelöltnek megnyerni a választást.

Vavrik Géza nem óv, ha nem lesz csalás

Telefonon sikerült elérnünk Vavrik Gézát, aki nem tagadta a technikai jelöltek használatát.

Nekünk is vannak úgymond alibidelegáltjaink. A delegáltak miatt van szükség a kamu jelöltekre, a szavazókör leuralása miatt

– mondta őszintén.

Ha az a két ember egy szavazókörben nem olyan beállítottságú, akkor az a választásába kerülhet annak a szervezetnek.

Szerinte azonban ő mindig kompromisszumra törekedett.

A politikai ellenfeleimnek is felajánlottam azt, hogy nem teszek be egyáltalán kamu delegáltat, ha lejön a kormányhivataltól négy ember, és csak tőlük kérhetnek segítséget a szavazók. De rajtam kívül senki nem akarta ezt.

A szavazatvásárlást tagadja.

Mi ellenünk egyetlen kifogás nem érkezett be, vagy csalás volt. Mi folyamatosan nyújtottuk be mind a két csapatról

– hangsúlyozta.

Vavrik Géza a vetélytársa, Fekete Zsigmond Facebook-posztjára reagálva mondta el álláspontját. Fekete ugyanis november közepén nyilvános üzenetet küldött neki.

Szeretnék üzenni Vavrik Gézának. Géza! Azt szeretném kérni tőled, hogy jussunk közös nevezőre. Egyezzünk meg abban, hogy amelyikünk megnyeri a november 30-i választást, az legyen a polgármester, és egyikünk se nyújtson be óvást. Vannak ennél fontosabb értékek is – közeledik a karácsony, a faosztás, és elsősorban az embereket kell előtérbe helyeznünk, nem saját magunkat. (…) Vessünk véget ennek az őrületnek!

Vavrik Géza erre így válaszolt:

Én nem fogok óvni, ha nem csalnak. Tehát most azt tőlem ne kérje senki, hogy ha bizonyítani tudjuk, hogy valaki szavazatot vásárol, hogy akkor azt szó nélkül hagyjam.

(Borítókép: Tiszabura. Fotó: Papajcsik Péter / Index)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!