Rendelni egy étteremben, elmondani a panaszokat az orvosnál, vonatjegyet vásárolni – egyszóval, érvényesíteni, amit szeretnénk, nem tűnik nehéz feladatnak. Pedig élnek olyanok közöttünk, akiknek nem egyszerű az ilyesmi. Például a Down-szindrómával élő fiatalok, akik most egy önérvényesítő tréning keretein belül gyakorolhatták a felsorolt szituációkat egy sorstársuk, a Down-szindrómás Dorka vezetésével. A 21 éves Vizi Dorka korábban egy nemzetközi oktatáson is részt vett, ahol hivatásos trénerré vált, így jutott el Nyíregyházára, hogy segítsen sorstársainak.
A Down-szindrómás Dorka önérvényesítő tréner, aki saját tapasztalatait adta át sorstársainak / Fotó: Buzási KrisztinaÖnérvényesítő tréninget tartott a Down-szindrómás Dorka
A Down-szindrómás fiatal felnőttek olyan helyzeteket gyakoroltak a nyíregyházi kétnapos Self Advocacy tréningen, ahol nem csupán beszélgetni kell, de alkalomadtán ki is kell állniuk önmagukért és a jogaikért. Vizi Dorka a tréningről mesélt, ahova vonattal utazott Budapestről.
A vonatozás hosszú volt, nagyon elfáradtam, de kárpótolt a hamburger, amire a nyíregyházi vendéglátónk hívott meg minket. Másnap korán reggel már elkezdtük a tréninget, csak ebédszünet volt, aztán folytattuk.
– mesélte a Ripostnak Dorka, aki saját tapasztalatait is elmondta a fiatal Down-szindrómás résztvevőknek, de már önmagában a jelenléte inspirálta a jelenlévőket.
Dorka átadja az oklevelet a résztvevőnek a sikeres tréning után / Fotó: Rejtett Kincsek Down EgyesületPozitív élményekkel mentek haza a fiatalok
Dorka igazi sztárnak számít, hiszen iskolába jár, énekel, táncol, színészkedik és most már hivatalos tréner is. A kétnapos tréning minden várakozást felülmúlt a szervezők szerint, a fiatalok tele pozitív élményekkel, új tapasztalatokkal és a mindennapokban is azonnal hasznosítható tudással távoztak. A Rejtett Kincsek Down Egyesület most először vitte el Nyíregyházára ezt a különleges programot. Dorka arról is mesélt, hogy zajlott a tréning maga:
Először mindenki bemutatkozott és elmondta, hogy érzi magát, aztán táncoltunk. Nekem nem akadály beszélni emberek előtt, kicsit izgultam, de nem volt vészes. Elmondtam a saját tapasztalataimat, és gyakoroltuk a helyzeteket. Mert az nem jó, hogy mindig a szülő beszél, mert mi is el tudjuk mondani, hogy mi a bajunk. Anya soha nem szól bele, ha például az orvos kérdez és válaszolni kell. A pincérnek is én adom le a rendelést, anya csak a vacsora elfogyasztásában segít
– mondta nevetve Dorka.
Olvasd tovább itt: ripost.hu
