Hankó Balázs az M1-nek adott friss interjúban egyértelművé tette: a kormány kész akár blokkolni is az új Erasmus-stratégiát, ha abban nem rögzítik, hogy minden uniós állampolgárnak – így a magyar hallgatóknak is – jár az Erasmus-jogosultság.
A miniszter szerint az Európai Bizottság 2022-es döntése, amellyel kizárta a modellváltott egyetemeket az Erasmus+- és a Horizon-program új pályázataiból, „veszteség és jogtalan”, ráadásul szerinte azóta a magyar fél teljesítette az egyeztetett feltételeket.
Harcolunk, nagy csata lesz
– fogalmazott Hankó, aki vörös vonalnak nevezte, hogy „Brüsszel most ott tart, hogy a magyar egyetemek rektoraira akar összeférhetetlenségi szabályokat bevezetni, vagy brüsszeli NGO-k lehetnek azok, akik által az egyetemek fenntartó testületeibe tagokat lehet választani”.
A miniszter narratívájában az ügy egyértelműen szuverenitási kérdés is: szerinte az oktatás nem uniós, hanem nemzeti hatáskör, az Európai Bizottságnak „joga sem lett volna” beleszólni abba, mi legyen a magyar egyetemek fenntartói struktúrája.
Hogyan jutottunk idáig?
A vita gyökere a 2019–2021 között végigvitt modellváltás. A korábban állami fenntartású egyetemek többsége közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) fenntartásába került.
A modell lényege:
- az egyetem oktatási intézmény, de már nem állami költségvetési szerv,
- fenntartója egy közfeladatot, azaz felsőoktatást, kutatást ellátó, magánjogi jogalanyként működő alapítvány,
- az állam hosszú távú szerződésekkel, teljesítményhez kötött finanszírozással biztosít forrásokat, ez több mint kétszeres forrást biztosít,
- az egyetemek tulajdonba kapták saját épületeiket, kutatási infrastruktúrájukat, egyes alapítványokhoz az oktatás, kutatás támogatása érdekében jelentős állami vagyon – részvénycsomagok formájában – került.
A kormány szerint ez rugalmasabb gazdálkodást, versenyképesebb béreket, gyorsabb döntéshozatalt és erősebb vállalati-innovációs kapcsolatokat hozott a felsőoktatásba.
Ma már 21 magyar egyetem működik ebben az alapítványi konstrukcióban, a hallgatók hozzávetőleg 70 százaléka tanul ezekben az intézményekben.
A többi egyetem vagy közvetlen állami fenntartású (ELTE, NKE), vagy egyházi fenntartású (Károli, PPKE), vagy magánfenntartású és részben állami finanszírozású (METU vagy GDE).
Az egyetemek a világon mindenhol az autonómiájuk ernyője alatt végzik az alaptevékenységüket, az oktatást és kutatást és az úgynevezett 3. missziót.
Az egyetemek harmadik missziója túlmutat a hagyományos oktatási és kutatási feladatokon, kiterjesztve tevékenységeiket a társadalomra és az üzleti szektorra is. Ez a tudás „kivitele” a társadalomba és a gazdaságba, kézzelfogható haszon formájában. Idetartozik többek között:
- Tudás átadása a közösségnek (előadások, tanácsadás),
- gazdasági fejlődés elősegítése (innováció, vállalkozásfejlesztés),
- társadalmi kihívásokra való reagálás (egészségügy, környezetvédelem),
- kulturális és szellemi hozzájárulás a társadalomhoz.
Ezért a finanszírozásban, pályázatoknál, rangsoroknál is egyre gyakrabban kérdés: „Mit tesz az egyetem a társadalomért és a gazdaságért az oktatáson és kutatáson túl?” Erre a komplex válaszra használjuk gyűjtőfogalomként a „harmadik missziót”. Látjuk tehát, ha az egyetemek mozgásterét és lehetőségeit szűkítik, azzal az egész társadalom, egy ország lakossága veszít.
A fenntartói vagy tulajdonosi struktúra ezt alapvetően nem befolyásolja, hanem különböző módon és mértékben támogatja, hiszen az egyetem jó működése az érdeke. Nincs egységes modell, hogy melyik a leghatékonyabb forma, hiszen a világ vezető egyetemei között vannak tisztán állami egyetemek, alapítványi formában vagy magánegyetemként működők.
A modellváltott egyetemek kritikusai a kuratóriumok összetételét és átláthatóságát támadják: volt kormánytagok, kormányközeli szereplők ülnek a kuratóriumokban, miközben közpénzből feltőkésített vagyon fölött rendelkeznek, formailag magánjogi keretek és felelősségi szabályok között.
Pont ez lett az uniós kifogás: az Európai Tanács 2022 végén azzal a céllal tiltotta le az új Erasmus- és Horizon-szerződéseket a KEKVA-egyetemekkel, hogy az EU-s költségvetést védje a szerintük nem kellően kizárt összeférhetetlenségi kockázatoktól.
Emellett az egyetemek politikai befolyásolhatósága miatt is aggódnak, féltik az intézmények autonómiáját, habár a kormányzat hangsúlyozza: az egyetemek továbbra is működhetnek, taníthatnak, kutathatnak, átláthatóan.
Érdemes megjegyezni, hogy 13 kormánytag van a 105 kuratóriumi tag között, miközben a szomszédos Ausztriában minden második tag az állami egyetemek fenntartó testületeiben a kormány részéről delegált. A kormányzati álláspont szerint „a bizottság ezzel azt állítja, hogy az egyetemisták és a kutatók lopják az unió pénzét”.
Az Európai Unió támadja a kuratóriumok tagjainak feladatellátási idejét is, aminek a megoldására vonatkozóan a magyar kormány feltételes jogszabályt fogadott el kétszer hat évben maximalizálva az időtartamot, valamint az is egy válasz volt a Magyarországra vonatkozó kifogásokra, hogy a 105 kuratóriumi tagból politikához köthető 13 tag már hosszú ideje lemondott a megbízatásáról.
„Politikai döntés áldozatai lettünk” – üzenet Debrecenből
Az Indexnek októberben nyilatkozó Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem kancellárja és immár megválasztott rektora egészen más optikából írta le ugyanezt a helyzetet.
Szerinte az Európai Unió döntése politikai vita közvetett eszköze, amelynek most az egyetemi polgárok fizetik meg az árát.
„Mindannyian úgy látjuk, hogy politikai vita van az Európai Unió és Magyarország között, aminek most egyetemi polgárok isszák a levét jogtalanul”
– fogalmazott a kancellár, aki 2007 óta mindenféle átalakításon keresztül az egyetem vezetésének a része. Különösen azt tartja „természetellenesnek és egyenesen bűnnek”, hogy olyan programokat – Erasmus, Horizon – vágnak vissza, amelyek alapvetően személyes ösztöndíjakat, utazási és tartózkodási költségeket finanszíroznak, vagyis közvetlenül a diákok és kutatók kapják, nem az egyetemek intézményi kasszáját vagy vagyonát hizlalnák, ha lennének, akkor sem.
Luxemburgig vitték az ügyet
Fontos tudni, hogy a Debreceni Egyetem 2023 márciusában magyar nyelvű, majd pár héttel később a Semmelweis Egyetem angol nyelvű indítványban önállóan perelte be az EU Tanácsát az európai Erasmus+- és Horizont-programok befagyasztása miatt, míg közösen, angol nyelven konzorciumban indított pert az Állatorvostudományi Egyetem, az Óbudai Egyetem, a Miskolci Egyetem és a Dunaújvárosi Egyetem.
Bács Zoltán beszámolója szerint a 2025. szeptemberi tárgyaláson a bírói kérdések zöme nem a magyar egyetemekre, hanem az Európai Tanácsra, a Európai Bizottságra és az Európai Parlamentre irányult: készült-e hatástanulmány arról, milyen következményei lesznek a döntésnek, mekkora lesz a kár, mi a haszon?
A kancellár szerint nem készült ilyen vizsgálat, a döntés „megelőző csapás” volt az uniós pénzek védelmére hivatkozva.
Közben Debrecen házon belül próbálta bizonyítani, hogy az autonómia nem csökkent, hanem erősödött, erre 2023 elején megbíztak egy nemzetközi auditcéget, a PwC-t. Az Európai Egyetemi Szövetség (EUA) Autonomy Scorecard módszertana szerint felmérték az egyetem szervezeti, pénzügyi, munkáltatói és akadémiai autonómiáját, és kiemelkedően jó eredményeket értek el.
A bíróság a beszámoló szerint figyelembe vette ezt az anyagot, az európai intézményeket képviselő jogászok viszont szerették volna kizárni a bizonyítékok közül – mondván, hogy a bíróság nyilvánítsa elkésettnek a 2023 márciusában indított perhez 4 hónappal később csatolt bizonyító beadványt, miközben az Európai Tanács még 2024 decemberében is új elemekkel állt elő.
A kép így kettős: az egyik oldalon uniós intézmények, amelyek rendszerszintű kockázatot látnak a kuratóriumi struktúrában, a másikon egy olyan egyetem, amely nemzetközi auditorral próbálja igazolni, hogy a modellváltás óta még nőtt is az autonómiája.
A világ legjobbjai között a modellváltott magyar egyetemek
Ha a Debreceni Egyetem számait nézzük, a modellváltás belülről nézve valóban látványos változásokat hozott. Bács Zoltán szerint:
- 25 éves keretmegállapodás és ahhoz kapcsolódó 6 éves finanszírozási szerződések adják a gazdálkodás alapját,
- ezek inflációkövető valorizációt tartalmaznak, és figyelembe veszik a piaci bevételek növekedését is,
- így minden évben van mozgástér a béremelésre és a piaci költségváltozások lekövetésére.
A leglátványosabb adat: Debrecenben 2021-hez képest 190–255 százalékkal emelkedtek az oktatói minimumbérek. Emellett több forrás jut pályázat nélkül is kutatásokra, publikációkra, és a Times Higher Education rangsorában az egyetem több száz helyet lépett előre.
A kancellár szerint mára „nincsenek kritikus hangok” az egyetemen, még azok körében sem, akik a modellváltás idején tartottak az új rendszertől. A debreceni kuratórium 4 év alatt a több száz kuratóriumi ügy között 106 alkalommal tárgyalt szenátusi döntést (szabályzatok módosítása, működési terv és így tovább), minden alkalommal jóváhagyó döntést hozva.
Az „egygazdás” alapítványi fenntartóval szerinte gyorsabbá vált a döntéshozatal, és tehermentesült a minisztérium is, amely most már ágazati stratégiával, nem intézményi aprómunkával foglalkozhat.
Hasonló sikerekről számolt be lapunknak szeptemberben Kovács Levente, a szintén modellváltott Óbudai Egyetem rektora: hat év alatt közel 1400 helyet ugrottak előre az egyik legnevesebb nemzetközi felsőoktatási rangsorban, a Times Higher Education (THE) listáján a 601–800. pozícióba. Ezzel ma már „ezüstérmesek” a magyar egyetemek rangsorában, a szintén modellváltott Semmelweis Egyetem után, amely a világ top 251–300. egyeteme között van.
Összesített pontszámát növelve az egyetem a számításai szerint a 272. helyen áll, a magyar és a kelet-közép-európai egyetemek között a legjobb eredményt elérve. A ShanghaiRanking legfrissebb, 2025-ös szakterületi rangsora szerint pedig a Semmelweis Egyetem több tudományterületen is előrelépett, és például a gyógyszertudomány terén a világ 61. legjobbja, míg kardiovaszkuláris területen a US News listáján az ennél is előkelőbb 35. helyen szerepelnek.
Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora is felszólalt szeptemberben Luxemburgban, az Európai Unió Bírósága meghallgatásán. Kiemelte, hogy az európai Erasmus+- és Horizont-programok végrehajtása során a Semmelweis Egyetem végig szabályszerűen járt el, ezért elfogadhatatlan, hogy az Európai Unió a magyar kormánnyal fennálló politikai vitája miatt megfosztja a hallgatókat és a kutatókat azoktól a lehetőségektől, amelyek alapvetően befolyásolhatják a jövőjüket.
Pannónia: magyar válasz az Erasmus-helyzetre
A kizárás ellenére a modellváltott egyetemekre továbbra is érkeznek külföldi Erasmus-hallgatók, az ajtó kifelé van becsukva, befelé nem. A Debreceni Egyetemre Bács szerint „ugyanannyian jönnek, mint korábban, több százan évente”.
A magyar hallgatók viszont nem tudnak Erasmus-keretből kimenni.
Erre válaszul indította el a kormány a Pannónia Ösztöndíjprogramot, amelyet Hankó Balázs „jobb, sikeresebb” konstrukciónak nevezett az Erasmusnál. A program:
- nemcsak Európát, hanem az USA-t, Dél-Koreát, Japánt és más célországokat is megcéloz,
- hosszabb és rövidebb tanulmányutakat, csoportos kiutazásokat, sőt középiskolásoknak szóló rövid külföldi programokat is finanszíroz,
- a miniszter adatai szerint eddig több mint 8000 diák élt vele, Debrecenből az előző tanévben közel ezren.
A Pannónia tehát valódi mentőöv a hallgatói mobilitásra, de a vita szereplői is elismerik: nem ugyanazt a hálózatot és szimbolikus pozíciót jelenti, mint az Erasmus.
Az Erasmus az európai identitás egyik zászlóshajója, az EU „soft powerének” egyik legsikeresebb márkája. Ha egy ország egyetemei tömegesen kiesnek ebből, az nem csupán praktikus ösztöndíjkérdés, hanem politikai üzenet is.
Kié az egyetem? Szuverenitás kontra európai garanciák
A vita mélyén valójában az a kérdés feszül, hogy ki gyakorol valódi hatalmat a magyar egyetemek felett, és milyen garanciák védik az akadémiai szabadságot.
A kormány szerint a KEKVA-modell a modern, rugalmas, piaci logikájú egyetemmenedzsment garanciája, amely a kuratórium és az egyetemi vezetés felelősségével megtámasztott közösségi önrendelkezésen alapszik, és amelyhez az állam hosszú távú, kiszámítható finanszírozást társít.
Az uniós intézmények és több szervezet szerint viszont a kuratóriumok összetétele, a közpénzből feltöltött magánjogi alapítványok és az átláthatósági szabályok lazasága rendszerszintű kockázatot jelent, amely mellett nem lehet nyugodt szívvel EU-s milliárdokat kiküldeni.
Hankó Balázs és a modellváltott egyetemek megannyi rektora és kancellárja ugyanazt a jelenséget írja le: ők úgy látják, a modellváltás több autonómiát, nagyobb mozgásteret, magasabb béreket hozott.
Brüsszel ezzel szemben azt mondja: papíron lehet nagyobb a pénzügyi autonómia, de ha a fenntartó testületek fölött nincs elég erős összeférhetetlenségi szűrő, akkor a rendszer sebezhetővé válik a politikai befolyásolással szemben. Ezt az összeférhetetlenséget egyébként Brüsszel nem félti az EP-képviselőktől, mert az ő kizárásukat nem követelte a bizottság.
Mi történt csütörtökön Brüsszelben?
Hankó Balázs lapunknak küldött beszámolója szerint „Brüsszelben az oktatási biztos hangja már előzetesen remegett, amikor kollégái az előző napok után jelezték, hogy a magyar miniszter vétóra készül”.
- Az oktatási tanács ülésén a következő 4 éves felsőoktatási stratégiáról szóló állásfoglalás elfogadására készültek, amelynek része volt, hogy 23 százalékra növeljék az Erasmusban részt vevő hallgatók arányát tagállamonként,
- valamint szerepelt benne az évente 350 ezer, Európán kívüli hallgató fogadására vonatkozó előírás.
A biztos munkatársai mindennap érdekesebbnél érdekesebb javaslatokat küldtek, hogy miért álljon el a magyar miniszter a vétótól. Az álláspont egyértelmű volt. A Magyar Rektori Konferencia is ezt erősítette. „Ha nincs Erasmus+-program minden magyar egyetemistának, hogyan várhatják el, hogy növeljük a mobilitás arányát, és hogy az Európán kívüli egyetemisták kapjanak Erasmust?” – szólt a magyar érvelés.
A beszámoló szerint Hankó minisztert a biztos munkatársai azzal is megkeresték, hogy ha nincs a 23 százalékos előírás, akkor elfogadják-e az állásfoglalást.
A magyar álláspont egyértelmű volt. Nem a százalékokkal van a gond, hiszen azzal ők is egyetértenek, hogy minél többen szerezzenek külföldi tapasztalatot, amelyet aztán itthon kamatoztatnak.
Viszont ez egy elvi kérdés. A magyar egyetemisták is egyenrangúak bármely európai uniós egyetemistával.
A bizottság végül az utolsó pillanatban állásfoglalás helyett, ami számonkérhető a tagállamokon, jelentéssé hatástalanította az anyagot, azaz nem lehet a 23 százalékot vagy a 350 ezer nem európai erasmusos diákot számonkérni az országokon. Azt nem vállalták, hogy a bizottságot felszólítsák a magyar helyzet rendezésére.
A demokratikusságot mindig hangsúlyozó bizottság részéről megkérdőjelezhető lépés volt, hogy a beszámoló alapján a vitából úgy akartak kihátrálni, hogy a tagállamokat megkérték, ne szóljanak hozzá, és a hozzászólások idejét 1 percben limitálták. A miniszter azt is felhozta, hogy a vitán az a cseh miniszter szólalt fel, akinek a pártja a cseh választáson megbukott, „azaz neki nem vitatkozni, hanem búcsúzni kellett volna”.
Hankó Balázs szerint „az EU pénzügyi kockázatát valójában nem az jelenti, hogy a magyar egyetemisták és kutatók ellopnák a pénzt, nem az jelenti, hogy a magyar egyetemi vezetők javaslatára megújult a felsőoktatás, hanem az a politikai vita, hogy Magyarország nem járul ahhoz hozzá, hogy nemzeti hatásköröket vonjanak el, és így az egyetemi fenntartó testületekből kizárják a rektorokat, és a rektorválasztásra is összeférhetetlenségi szabályokat vezessenek be”.
„A pénzügyi kockázatot álcaként azért használja a Bizottság, mert ezen keresztül van csak lehetősége belenyúlni a magyar egyetemek világába. Ez ezért így elég abszurd.”
Az is beszédes, hogy mióta a hat magyar egyetem beperelte a döntést az Európai Unió Bíróságán, közel 2,5 év után, idén szeptemberben került sor a tárgyalásra.
Arról is beszámoltak, hogy a bizottság üggyel kapcsolatos hozzáállása még elutasítóbbá vált azóta, hogy az EU Bírósága az egyetemi perekben azt az egyértelmű kérdést tette fel, hogy volt-e hatásvizsgálat, hiszen alapkérdés, hogy a magyar egyetemek okozhattak-e kárt az Európai Uniónak. „Ilyen hatásvizsgálat nem volt, így a sunyítás marad, és az, hogy a magyar kormány képviselőivel kerülik a nyílt találkozást. Az európai oktatási miniszterek feszülten és néma csendben hallgatták mindezt végig.”
Merre lép tovább a magyar felsőoktatás?
A következő hónapokban és években több fronton dől el, merre billen a mérleg:
- Luxemburgban olyan ítélet születik a magyar egyetemek által indított perben, amely akár precedenst is teremthet arra, meddig mehet el az EU az „akadémiai autonómia védelmében” egy tagállammal szemben.
- Brüsszelben folytatódik az alkudozás, amelyben Magyarország kilátásai erősödnek, tekintve, hogy az Erasmus+ szabályozásában koalíciót alkottunk a nemzeti hatáskörök megtartásáért.
- Budapesten és az egyetemi városokban pedig eldől, hogy a KEKVA-modell ténylegesen képes-e hosszú távon is fenntartani a béremeléseket, a kutatási teljesítmény növekedését és a nemzetközi nyitottságot – vagy a politikai konfliktus tartósan elbizonytalanítja a partnereket.
Abban a legtöbb szereplő egyetért, hogy a mostani helyzet senkinek sem jó: sem a magyar kormánynak, sem az EU-nak, sem az egyetemeknek, legkevésbé pedig a hallgatóknak és kutatóknak, akik a saját bőrükön érzik a konfliktus következményeit.
Hogy az Erasmus- és Horizon-vita milyen végeredménnyel zárul, az annak is a záloga, hogy mennyire sikerül közös nyelvet találni Brüsszel és Budapest között az egyetemek jövőjéről.
De addig is a kormány biztosítja az Erasmusnál szerintük kedvezőbb Pannóniát és a Horizonnál szerintük kedvezőbb HU-rizont Programot. Ezek keretében a magyar egyetemek kutatási együttműködésekben konzorciumvezetők, ahol olyan neves egyetemekkel működhetnek együtt, mint az MIT, a Stanford vagy a szingapúri egyetem.
(Borítókép: Connect Images / Peter Muller / Getty Images)
Olvasd tovább itt: index.hu
