Húsz éve jelent meg a Nyilván tartottak – Titkos szolgák a magyar rock körül 1960–1990 című kötete. Most egy brit kiadó angol nyelven adta ki a hasonló témában írt és azóta feltárt új esetekkel kiegészített kötetét. Kikből áll ennek a célközönsége?
Az angolszász országokban a magyar popzene nyilván nem annyira izgalmas, viszont a kommunista állambiztonság működése, annak hatása a művészekre talán számíthat a zenetudomány, a kultúrpolitika-történet, a hidegháborús időszak iránt érdeklődők figyelmére. Azt gondolom, hogy ez a fajta egyetemi közeg a fő célközönség, ugyanakkor, mivel szándékom szerint népszerű-tudományos kötetet írtam, sok sztorival, talán a laikus érdeklődők is rátalálhatnak.
Hogyan jött a felkérés?
Saját kezdeményezés volt. Több komoly kiadó honlapján lehet könyvtervekkel jelentkezni, bonyolult kérdőívek kitöltésével. Három-négy ilyet is beadtam, végül a Routledge Kiadótól pozitívan reagáltak. Hosszú szakmai procedúra végén aztán szerződést kötöttünk, és november 10-én megjelent a könyv Popular Music and the Secret Service in Hungary, 1945–1990 címmel. Talán az volt érdekes számukra, hogy demokratikus szemszögből értelmezhetetlen lehet, hogy az állambiztonsági szolgálat hosszú időn keresztül ekkora energiákat fordítson egy olyan terület ellenőrzésére, amivel semmi dolga. Ez ott kuriózum. Mindezt – néha komikus, néha tragikus – emberi történetekkel, esettanulmányokkal mesélem el. Valószínűleg még a magyar sztárokat sem ismerik, pláne a kevésbé neves zenészeket, de a sztorik izgalmasak önmagukban is.
Az eleve furcsa, hogy a könnyűzene különböző irányzatait Angliából, Amerikából vették át a magyar előadók annak idején, ám épp emiatt nálunk rögtön gyanús dolog lett.
A háború utáni nyugati szórakoztatóipar és az ellenkultúra, miután beszivárgott a vasfüggöny mögé, kapitalista fertőnek, a fiatalság megrontójának számított. Az 1940-es és 1950-es években a dzsesszt mondták a dekadens nyugati eszme veszélyes termékének, majd a rock and rollt. Később enyhült ugyan ez a hozzáállás, de a populáris zenét végig a „nyugati fellazítás” eszközének tartották. Így mindig a politikához is kapcsolódott, hiszen valamit kezdeni kellett vele „a fiatalság helyes nevelésével”. Igyekeztem felmutatni azokat a kapcsolódásokat, amelyek Nyugaton is mondanak valamit.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
