A Budapest Airport elérte a 19 milliós utasszámot 2025-ben – ez rekord a 75 éves repülőtér történetében. December 9-én egy dán házaspár tagja volt a 19 milliomodik utas. A tavalyi 17,6 milliós utasszám után az idei év újabb rekordokat tartogatott: április óta minden hónapban több mint másfél millió utas fordult meg a légikikötőben, minden idők legforgalmasabb nyarát pedig kiugró ősz követte, átlagosan 1,8 milliós utasforgalommal.
Doronyai Éva, a Budapest Airport utaskiszolgálási folyamatokért felelős menedzsere tizenegy éve dolgozik a repülőtéren. Nincs olyan hely a terminálon, amelyről ne jutna eszébe egy különleges emlék.
„Ha ezek a falak mesélni tudnának…” – mondja Éva.
Izgalommal várt nagy találkozások, olykor nehéz búcsúk. Akarva-akaratlanul részeseivé válnak ezeknek a pillanatoknak, és sokszor magukkal ragadják őket az érzelmek is. Millió történet kavarog a fejében – a legegyszerűbbtől, amikor egy új repülőjegy-vásárlással megoldották az utas problémáját, egészen addig, amikor segítettek bejutni valakinek az országba, aki Angliából érkezett a Covid idején. A hölgy a kórházból kapott hívásra érkezett, sietett a lányához.
Ilyenkor, az ünnepek közeledtével valahogy minden egy kicsit mégiscsak más. Az egész repülőtér gyönyörű fényekben ragyog. Az utasok, akik nyáron még a naptejet keresték a bőröndjükben, most teljesen másról beszélgetnek.
A mama bejglije a kézipoggyászban van?
– idézi az egyik utast Éva.
De nem csak ebben változik meg a reptér ilyenkor. Évek óta járnak hozzájuk gyerekek a református egyháztól, és koncertet adnak az indulócsarnokban, a galériáról.
„Szavakkal nehéz elmondani, milyen hangulat lesz egy pillanat alatt, amikor az első hangszó megcsendül” – mondja Éva.
Hirtelen minden utas körbenéz, keresik, honnan jön a zene. Mindenki elfelejti egy pillanatra az utazással járó izgalmakat, és átéli a karácsony hozta ünnepi hangulatot.
„Nagyon megható ennek a forgatagnak a részese lenni” – teszi hozzá Éva.
Az Éva által elmesélt történetekből nehéz lenne egyet kiemelni a történetekből, mert mindegyik valamiért különleges.
Volt egy idős bácsi, akinek külföldre költözött az unokája. Őt és az anyukáját hozta ki a repülőtérre, majd hosszasan búcsúzkodtak. Éva végezte a munkáját, amikor látta a bácsit sírni a bejáratnál. Odament hozzá megkérdezni, hogy segíthet-e valamiben. A bácsi megosztotta Évával a történetüket.
„Ilyenkor megható, hogy egy kicsit részese lehetek a napjuknak, a történetüknek” – mondja Éva.
Nemrég segített egy másik családnak elutazni. Egy autista kisfiú is a család része, aki eddig nem tudott velük utazni a nehézségei miatt. De a Napraforgó programjuknak köszönhetően támogatni tudták a nem látható fogyatékkal élő kisfiút az utazásában, így újra együtt utazhatott a család, amire a kisfiú születése óta nem volt lehetőségük.
Éva megtisztelőnek érezte, hogy végigkísérhette a család történetét onnantól, hogy elolvasták a levelüket, egészen addig, hogy felszálltak a repülőre. Megható volt az anyukával beszélgetnie, mert Éva is anya, és egyből át tudta érezni azt, amit akkor a hölgy érzett, hogy végre teljes létszámmal utazhatott el mindenféle keserű érzés nélkül.
Azt gondolná az ember, hogy az utasokkal nem lehet mélyebb kapcsolatunk, hiszen egyszer jönnek, elrepülnek, és ki tudja, mikor utaznak legközelebb.
„De ez nem igaz” – magyarázza Éva.
Több olyan utasuk van, akik meglepték őket hálájuk jeléül egy csokival vagy akár egy kedves levéllel, miután hazaértek. Éva kapott már virágot is, és rengeteg kedves üzenetet, ugyanis munkája sokkszor valami nagyobb dolog része volt.
Sokszor volt, hogy csak egy gyereknek csaltunk mosolyt az arcára. De volt már itt lánykérés is
– jegyzi meg Éva.
„És akkor még csak az utasokról beszéltünk” – mondja Éva nevetve.
Több ezer kollégája dolgozik itt a repülőtéren, akikkel közösen élik meg ezeket az „utazásokat”. Éva szerint különleges közösség, amelyet ezek a pillanatok kovácsolnak még inkább össze.
Sokszor nézünk össze az irodában, és kérdezzük: »Emlékszel arra a bicskás bácsira?« vagy »a gyereksírásra, amit a galériáról is hallottunk?«
– fogalmaz Éva.
Sokszor mesél Éva barátoknak a munkájáról. Szerinte a történeteit nem biztos, hogy mindenki vissza tudná mondani, de azt igen, hogy mit éreztek, amikor elmesélte azokat. Tizenegy év után a mai napig hatalmas szenvedéllyel tud beszélni erről a világról.
„Ez nagyon különleges világ, amely nemcsak karácsonykor tölti meg szeretettel a szívünket, hanem talán ilyenkor egy kicsit mélyebben is” – mondja Éva.
Az Index adventi kalendáriumának korábbi részeit itt olvashatja el: december 1., december 2., december 3., december 4., december 5., december 6., december 7., december 8., december 9., december 10., december 11., december 12., december 13., december 14., december 15. , december 16., december 17.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
