„Egységbe forraszt a KISZ” típusú nótákkal művelő énekórástul,nem beszélve a korabeli újságok hiányzó tornatermek miatti kesergéséről és azon tankönyvelemzésekről, amelyek szerint ugyanazon tananyagot a XXI. századi tankönyv két és félszer több képpel, esetenként harmadannyi évszámmal, illetve háromszor annyi motiváló, gondolkodtató, hétköznapi valósághoz kapcsoló elemmel ismerteti.„Szülőktől, gyerekektől sokszor hallom, hogy a tanító néni pofoz, ver, körmöst ad. Emlékszem egy tövig lerágott körmű, hétéves kislányra, akinek, ha csúnyán írt, körmöst adott a tanító nénije” – meséli egy gyermekpszichológus a Köznevelés című lap egyik 1979-es számában. Ettől függetlenül könnyedén lehetne találni az akkori iskolákban pozitív vonásokat, kár is, hogy az Ipsos nem kérdezett rá a konkrétumokra;feltűnő azonban, hogy a harminc ország közül olyanokban szavaztak kétharmados-háromnegyedes arányban a 2025-ös viszonyokra, ahol ma is tisztelettudás, rend és fegyelem honol: Dél-Koreában, Szingapúrban és Thaiföldön.Ami pedig azt illeti, hogy dehogy süllyed a Nyugat: a vizsgált nyugat-európai országokban következetesen nagyjából duplaannyian (sőt, Belgiumban és Franciaországban négyszer annyian) gondolják, hogy jobb volt 1975-ben születni, mint 2025-ben; elsöprő többség véli úgy, hogy 1975-ben boldogabbak voltak az emberek (a hollandok itt a magyarokhoz hasonló számokat produkálnak); még elsöprőbb többség állítja, hogy 50 éve jobb volt a közbiztonság (élen Svédországgal és Franciaországgal); de nagy a nosztalgia az 1975-ös életszínvonal iránt is, ahogy az oktatási rendszert is jóval többen látják hanyatlani, mint ahányan nem – miközben a megkérdezett ázsiaiak a legtöbb mutató esetében akár négyötödös többséggel dicsérik a mai viszonyokat.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
