Mert mi is történt Jézus Krisztus születésekor? Ha modellezni akarnánk, talán így tennénk: ha egy előttem fekvő vagy álló kisgyermeket fel akarok emelni és a karjaimba akarom venni, azt nem tehetem meg egyenes derékkal és térddel. Szükséges, hogy derékból lehajoljak hozzá, vagy legalább a térdemet behajlítsam, hiszen ő igen kicsi. Az Atya is így hajolt le hozzánk, hogy átöleljen bennünket akkor, amikor Jézus Krisztus megtestesült és megszületett Betlehemben. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (János 3,16). Az Istennek fontosak vagyunk, ezért közénk jött, velünk volt, élte az emberi életet, és társunk lett. Jézusban átölelt minket, és teszi ezt most is, amikor az ő születésnapját ünnepeljük. Anselm Grün bencés atya így ír: „Krisztus betlehemi születését ünnepeljük, hogy elhihessük, isteni élet van bennünk. E nélkül az ünnep nélkül nem vennénk észre az isteni életet önmagunkban. Azt tartanánk életnek, ami kifelé látható: munkánkat, sikereinket és kudarcainkat, emberi kapcsolatainkat, az elismerést, figyelmet, szeretetet, mindennapi örömeinket és szenvedésünket. Elkerülné a figyelmünket, hogy maga Isten van bennünk. Sok-sok szimbólumra van szükség, hogy a tények hatalma ellenében higgyünk abban a titokban, hogy Isten belépett a világunkba.” Karácsony minden varázsa, a feldíszített fa, a fények és az ízek, az énekek, az érzéseink gyermeki szívünket hozzák felszínre. Újra és újra át akarjuk élni ezt a csodát, mert ismét gyermekek vagyunk, őszinték, üdék, romlatlanok és tiszta szívűek. Ilyenkor Isten bennünk születik meg, amiről Angelus Silesius így ír: „Szülessen meg bár Krisztus ezerszer Betlehemben, ha benned nem születik meg, örökre elvesztél.” Hitvalló Maximosz ugyanezt hirdette: „Isten Igéje, mely egykor test szerint megszületett… szakadatlanul meg akar születni azok lelkében, akik vágynak rá.”
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
