Egy lélek
Mindig hittem abban, Marcus Aurelius után, hogy az emberiség egyetlen élő szervezet. Ha bármelyik végtagja, vagy a szíve, de akár csak az egyik szeme sérül, az az egészet veszélyezteti. Hamvas Béla is hasonlót ír a Scientia Sacrában. Hogy nem létezik magánszellem és nincs magánsors. Aki magát az egységből kiszakítja, aki egy kis részét is megvágja, az nemcsak önmagát vagy épp a közelében állót sebzi meg, hanem az egészet rongálja. Nem kell különösen magyarázni ezt a világpolitikai események elemzésekor.
Pár napja Tel-Avivban az izraeli sajtófotó-kiállításról, az Erec Izrael Múzeumban látható Local Testimony 2025-ről bénultan, mélységesen megrázva jöttem ki. És nem csak azért, amit a képeken láttam. Az persze nem meglepő, hogy a háború tematizálta az anyagot. Kicsit sajnáltam is az úgynevezett „egyéb” kategóriákat, a szintén remek képekkel jelen lévő kollegákat. Alig volt tekintet a kiváló portrékra és riportokra, ami szintén arra mutatott rá, hogy a fókuszunk módosult. Nemcsak itt: világszerte. Hogy nem lehet már a borzalmakról levenni a tekintetünket, nincs, ami versenyezhetne azokkal.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
