Mi késztet valakit 17 évesen arra, hogy Szudánba utazik önkéntes munkát végezni?
A kíváncsiság. A helyet egyébként nem én választottam, a programot szervező egyesület jelölt ki a szudáni munkára. Az első fél évben angoltanárként dolgoztam, utána Kartúmban utcagyerekekkel foglalkoztam. Az élmény teljesen megváltoztatta hozzáállásomat az élethez, a világhoz.
De nem a diplomácia felé kanyarodott, inkább visszament angol szakra az egyetemre.
Kifejezetten örülök, hogy így tettem. Sok szempontból kiváltság volt, hogy három évet az irodalommal tölthettem, valószínűleg nem lesz még egy ilyen alkalom az életemben. Amikor a gyerekeim és a barátaik egyetemre készültek, sokat beszélgettünk arról, milyen foglalkozást válasszanak. Tudom, mennyire aggódnak, megtalálják-e a helyüket a munkaerőpiacon. De én tényleg azt gondolom, hogy az egyetemi éveket valami olyannal kell tölteni, amit élveznek. Így könnyebb lesz jól csinálni. Ha valaki agysebésznek vagy vegyészmérnöknek tanul, akkor persze azt kell tanulni, de az irodalom sokféle munkához adhat megfelelő alapot.
Önként jelentkezett Budapestre. Ennyire érdekelte az ország?
Tisztában voltam azzal, hogy Magyarországnak hatása van a világban zajló változásokra, és az ösztönöm azt súgja, hogy ez a következő években is így lesz. Szakmai szempontból ezt rendkívül érdekesnek találtam.
Nemcsak ez tűnt fel, hanem a magyarnyelv-tudása is. Minden ország nyelvét megtanulja, ahova megy?
Olvasd tovább itt: hvg.hu
