„Azon gondolkodom, hogy el kéne mennem Kelemen Istvánnéhoz. Rendes fideszes nyugdíjas néninek képzelem, tán ketten élnek apuskával valami kistelepülésen, csirkepörkölt, hamvasított dauer, az udvaron almafa, a tévében táncolós gálaműsorok meg hírtévé, és persze Facebook meg YouTube, ahol nagyon aktív. Apuska mondja is neki, hogy Jusztikám, hát kapcsold már ki azt a szart, de nem, nem, ő még ide beírja azt a dolgot a mentelmi jogról, ami mindenhova szokott. Beírta már a Czeglédi úrnak is, de az nem értett vele egyet, most beírja a sifferdoktor videójához is, az rendes jogász, ha balos is, de ő majd érteni fogja! Leülnénk szépen a kiskonyhában, lehalkítanánk a betelefonálós műsort, két kezem közé vennem a kis dolgos kezét, és mondanám, sorra, hogy Juszti néni, ez a mentelmi jog, ez nem így van. Tessék rám figyelni, jó szívvel mondom. Ha Magyart megválasztják országgyűlési képviselőnek, pláne miniszterelnöknek, akkor valóban csak úgy lehet utóbbi kettő, ha az EP-mandátumáról és ezzel a »kinti« mentelmi jogáról lemond, de most tessék velem maradni, most figyeljen: akkor lesz helyettük másik. Hazai. És ha van egy tiszás többségű parlament, az ugyanúgy nem kell, hogy kiadja. Ne tessék beírni mindenhova, hogy majd lecsukják, mert nem fogják. Jó? Szívemben a legnagyobb szeretettel mondom, Juszti néni. Na. Most tessék megmutatni, hova írta még be ezt a butaságot az elmúlt fél évben, meg hogy önnek ezt ki mondta. Köszönöm. Ne tessék többé.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
