A 39 éves Komóci György, aki gáti lakos volt, irtózott a fegyverektől és a háború gondolatától. Senki nem kérdezte tőle, hogy szeretne-e részt venni a harcokban, de kényszerítették a katonai szolgálatra, és a fronton találta magát. 2025. május 6-án a Donyeck megyei Kramatorszk közelében életét vesztette. Az ukrán hatóságok nem tájékoztatták a családját a haláláról, hosszú időn át eltűntként tartották nyilván. A családtagjai mélyen meg voltak törtve a hír hallatán.
A Bors újságírói felkeresték a katona gyászoló testvérét, aki névtelenséget kért. Ő azt mondta, hogy amíg Magyarországon van, biztonságban érzi magát, és szeretne egy stabil jövőt építeni távol a hazájától. Elárulta, hogy György miért nem tért vissza a háború kezdetén; próbálták meggyőzni, de ő úgy döntött, hogy otthon marad, hogy támogassa az édesanyjukat, aki az apjuk halála után nehéz helyzetbe került.
Gyuri édesanyját megviselte a fia „eltűnésének” híre, ami után hónapokon belül ő is elhunyt. A testvér nem tudott elutazni György temetésére, amit február első hetében tartottak katonai tiszteletadással. A rokonai képviselték őt, és virágot helyeztek el a sírján. Gyuri személyes felszerelését a hadseregtől keresztanyja vette át. Bár elvileg visszatérhetett volna Magyarországra a hősi halott testvére miatt, nem bízott benne, hogy a határon visszaengedik.
A háború kezdete óta körülbelül 80 magyar nemzetiségű férfi vesztette életét a harcmezőn, olyan konfliktusban, amelyben nem voltak közvetlen érintettek. Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere, minden segítséget megígért a családoknak.
Forrás ripost.hu
