Index: Az ügyész szerint a törvényeknek, nem a politikának kell megfelelni.

Nagy Gábor Bálint az internetes médiában elsőként lapunknak adott interjút, amelyben többek között az alábbi kérdések kerültek terítékre:

• Miért húzódik másfél éve az MNB-ügy? Felvetődött-e, hogy ügyészi hatáskörbe vonják a nyomozást?

• Hol tart az eljárás a Szőlő utcai büntetőügyben?

• Egyetért-e Pálinkás György egykori büntetőbíróval, mely szerint egy szörnyű bűntettért „nem valakinek, hanem a bűnösnek kell felelnie”?

• Keresztbe lehet-e feküdni a tárgyalóterem bejáratánál?

• Milyen ügyekben keresi meg az Európai Ügyészség a Legfőbb Ügyészséget?

• Mi az oka, hogy az ügyészség általában passzív magatartást tanúsít a nyilvánosság felé?

• Miért nem közvetítik a műtőből a műtétet?

Az Országgyűlés nyolc hónapja, tavaly júniusban választotta meg legfőbb ügyésznek. A szakma túlnyomórészt pozitívan fogadta a döntést, Hack Péter jogászprofesszor kellemes meglepetésnek nevezte, kiemelve a lúgos orvos ügyében mondott kitűnő vádbeszédét, míg az ellenzék szerint csak folytatja elődje, Polt Péter tevékenységét, akit a Fidesz érdekeinek védelmezőjeként írnak le. Miként fogadta ezeket a véleményeket? Miért vállalta ebben a puskaporos politikai légkörben a legfőbb közvádlói megbízatást?

A reakciók közül sokkal inkább adok a jogászprofesszor, mint a politikusok véleményére. Ezt azért is mondhatom, mert sohasem volt közöm a politikai élethez, nem voltam egyetlen politikai pártnak sem tagja, nem folytattam aktív politikai tevékenységet. Annyi közöm van a politikához, hogy választópolgárként én is leadom a szavazatomat.

Nem gondolom, hogy az ügyészi, jogalkalmazói munkának bármi köze lenne a politikához. A felkérést, a jelölést és a megválasztást is szakmai kihívásnak tekintettem. A döntésemnél azt gondoltam végig, hogy a szakmai múltammal, hiszen a jogi diploma megszerzése óta csak az igazságszolgáltatásban dolgoztam, először bírósági fogalmazóként, titkárként, büntetőbíróként, majd ügyészként, látok-e esélyt arra, hogy valami jót alkossak ezen a felelős poszton. Azzal együtt, hogy tisztában voltam és vagyok a tisztség árnyoldalával, amit megtapasztaltam hivatali elődeim esetében is: a politika oldaláról érhetnek kritikák. Ezt egyféleképpen lehet kiküszöbölni, ha kényesen ügyelünk arra, hogy az ügyészség kizárólagosan a szakmai erőtérben mozogjon. Ez egészen más pálya, mint amelyen a politikusok játszanak. A kettő között annyi átjárás van, amennyit a jogszabály kötelezővé tesz. Így évente be kell számolni az ügyészi szervezet tevékenységéről a parlament előtt, választ kell adni az országgyűlési képviselők kérdéseire. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a politika bármilyen formában beszivároghat az ügyészi munkába.

Kétféle látásmód

A közösségi médiában és a nyilvánosságban tömegigény, hogy gyors, látványos döntések szülessenek az érzelmileg megterhelő vagy közszereplőket érintő ügyekben. Ráadásul ezek nyilvánosságbeli megítélése és az ügyészség álláspontja között jelentős a különbség. Mivel magyarázza ezt az eltérést?

Tudomásul kell venni, hogy a jogalkalmazói munka, így az ügyészi munka is külön szakma. Ahhoz, hogy valaki ügyész legyen, el kell végezni az ötéves jogi egyetemet, utána három évig gyakornoki, ügyészségi fogalmazói munkát kell folytatni, le kell tenni egy több részből álló jogi szakvizsgát, egy évet szakvizsgához kötött munkakörben kell dolgozni, és csak ezután lehet pályázni ügyészi állásra. Azért soroltam fel az egyes lépcsőfokokat, mert meggyőződésem és hitem szerint az ügyészi munka nagyon komoly szakmai tevékenység.

Azt teljesen érthetőnek tartom, hogy a közvéleményt foglalkoztatják azok az ügyek, amelyek érzelmileg különösen felkavaróak vagy közszereplőket érintenek, és ezeket az emberek igyekeznek maguk is megítélni.

Csakhogy a látásmód nem feltétlenül ugyanaz! Az egyik érzelmi töltetű és kizárólag nyilvános információkkal rendelkező közeg értékítélete, a miénké viszont szakmai döntés, amely mögött speciális tudás és a vonatkozó jogszabályi környezet áll. Kétségkívül, a döntések elfogadtatása is a jogalkalmazói munka része. Minket azonban nem befolyásolhat a társadalmi elvárás, csak is az, hogy mit mondanak a jogszabályok és a bizonyítékokkal alátámasztott tények. Ha a sajtóban megjelennek bizonyos hírek büntetőügyekről, nem jelenti azt, hogy a nyilvánosság tisztában van az ügy minden körülményével. Sokszor csak információfoszlányok, sőt valótlan állítások jelennek meg, míg a másik oldalon a nyomozóhatóság, az ügyészség több száz, több ezer, adott esetben több százezer oldalnyi nyomozási irat alapján dönt, amelyben jogszabályi keretek között született ténymegállapítások, tanúvallomások, szakértői vélemények vannak. A két megközelítés között ezért jelentősek lehetnek a különbségek.

Raktár teli dokumentumokkal

Nemcsak az ügyek megítélésében vannak nézeteltérések, hanem az eljárások hosszúsága miatt is. Például már másfél éve húzódik az MNB-ügy. Sokakat irritál, hogy nagyon lassú az eljárás, miközben a feljelentés szerint sok száz milliárd forint tűnt el a jegybank kasszájából. Eddig nemhogy vádemelés, még gyanúsítás sem történt.

A büntetőeljárások elhúzódása nem specifikus magyar jelenség. Ha megnézzük a nemzetközi tapasztalatokat, azt láthatjuk, hogy a legtöbb nyugat-európai országban is problémákat okoz az időszerűség, ott sem az ügyek többségében, hanem egy-egy eljárásban. Ám a közvéleményt nem a tucatügyek érdeklik, amelyek viszonylag gyorsan, zökkenőmentesen befejeződnek, mint például egy élelmiszerbolti lopásnál, ahol van beltéri kamera, biztonsági szolgálat, azonnal rendelkezésre állnak a bizonyítékok, és kis túlzással napokon belül ítélet is születhet.

Valóban kevésbé érdekli a közvéleményt, kivéve, ha ismert személy a bolti tolvaj.

Igen, de ha ismert személy követi el a bűncselekményt, akkor is viszonylag gyorsan befejeződik a büntetőeljárás. Azoknak az ügyeknek a többsége viszont, amelyek közérdeklődésre tartanak számot, bonyolult, összetett bűncselekmények. Ráadásul egyes bűncselekményi típusok között jelentős nyomozástaktikai és -technikai különségek is vannak. Egy élet elleni vagy egy nemi erkölcs elleni bűncselekménynél rendszerint csekély írott dokumentum áll rendelkezésre. Emberölés esetén helyszínelnek, megnézik a közelben lévő térfigyelő kamerákat, kihallgatják a tanúkat, és ha a nyomozók alapos munkát végeznek és szerencséjük is van, viszonylag rövid időn belül elfoghatják az elkövetőt. Emberölési ügyben a nyomozóhatóság általában nem talál egy nagy raktárat teli mindenféle dokumentumokkal, amelyeket végig kell olvasni és elemezni.

Az MNB-ügy kapcsán érdemes tisztázni, hogy a büntetőeljárás nyomozati szakasza két részre oszlik: felderítésre és vizsgálatra, amelyek közt a választóvonalat a megalapozott gyanú közlése jelenti. A felderítési szakban az ügyészség csupán törvényességi felügyeletet gyakorol, eljárási cselekmény elvégzésére nem utasíthatja a nyomozó hatóságot. Irányítási jogkörünk csak a vizsgálat során van; ezt nem mi találtuk ki, ezt a büntetőeljárási törvény írja elő. Az Állami Számvevőszék a feljelentés megtételéhez és a nyomozás elrendeléséhez szükséges egyszerű gyanút valószínűsítette egy másfél éves vizsgálatot követően, a rendőrségi eljárás egy éve tart. 

Ezeket tüzetesen meg kell vizsgálni és elemezni. Az ügyben bonyolult céghálók és átutalások vannak, amelyeket alaposan fel kell térképezni. És csak ezt követően lehet megállapítani, hogy történt-e bűncselekmény, illetve bizonyítani személyre lebontva a megalapozott gyanút. Most úgy ítéljük meg, hogy a Magyar Nemzeti Bankban zajló nyomozás elrendelése óta eltelt idő a hatalmas adatmennyiséggel még indokolható. Az eljárást folyamatosan figyelemmel kísérjük.

Újabb gyanúsítások a Szőlő utcai ügyben?

Nem gondoltak arra, hogy a Szőlő utcai ügyhöz hasonlóan itt is ügyészi hatáskörbe kellene vonni a nyomozást?

A törvény alapján ezt bármely ügyben indokolás nélkül megtehetjük. A Szőlő utcai nyomozást azért vontuk saját hatáskörbe, mert több olyan beadvány, feljelentés érkezett, amely szerint az ügyben eljáró nyomozók már-már bűncselekményt megvalósítva nem végezték korrektül a munkájukat. Ilyenkor nem vizsgálhatjuk, hogy ezek az állítások igazak vagy sem, mert ez csak büntetőeljárás keretében tisztázható. Tavaly szeptemberben arról kellett dönteni, hogy ilyen körülmények között maradhat-e a rendőrségnél a nyomozás.

Hol tart az ügyészségi nyomozás, mikor várható vádemelés?

Nem lenne szerencsés találgatásokba bocsátkoznom. Bízom benne, hogy a tavasz végére, nyár elejére körvonalazódik egy olyan végkifejlet, amikor már látszódik a nyomozás vége. Az ügyben eddig tizenegy gyanúsított van, és a legutóbbi jelentések alapján vannak még elvarratlan szálak.

Említette, hogy azért vonták ügyészi hatáskörbe a nyomozást, mert voltak olyan bejelentések, amelyek szerint az ügy nyomozói már-már bűncselekményt megvalósítva nem végezték a munkájukat. Ezt a kérdést is ebben az elárásban vizsgálják?

Igen. De hadd jegyezzem meg, hogy az ügyészség hatásköre korlátozott. A jogszabály pontosan megszabja, mit tehetünk, és mit nem. Annak kapcsán, hogy a korábbi bejelentések, feljelentések intézése miként történt, több dolgot kell vizsgálni. Egyrészt kiderülhet, hogy minden szabályosan történt. Annak ugyanis, hogy egy bejelentés nyomán a nyomozó hatóság nem ment tovább, nem lett gyanúsított, nem született eredményes vád, több oka lehet. Egyik: nem bizonyult valósnak a bejelentés, másik: nem tudtak kellő bizonyítékot szerezni, ami alátámasztotta volna a gyanút. Másrészt előfordulhat, hogy szakmai hibát vétettek, és végül az is, hogy valamilyen bűncselekményt elérő mulasztást követtek el. Ebből a széles palettából csak az utóbbi tartozik az ügyészség hatáskörébe, a többi büntetőeljáráson kívüli terület.

„Ennél többet nem tehettünk”

Pedig sokszor nagy a kísértés. Amikor évtizedekkel ezelőtt egy ügyben a túlbuzgó ügyész nagy hangon kijelentette, hogy „ezért a szörnyű bűntettért valakinek felelnie kell”, a pulpituson ülő legendás büntetőbíró, Pálinkás György így hűtötte le: „Nem valakinek, hanem a bűnösnek kell felelnie.”

Igaza van, a vádhatóságnak nem a közvéleménynek vagy a politikusi elvárásoknak kell megfelelnie, hanem azt kell vizsgálnia, történt-e bűncselekmény, és ha igen, akkor az miként bizonyítható, és személyre szabottan ki érte a felelős.

És ha meg is születik a vád, utána egy helyben topog az igazságszolgáltatás, mint a Schadl–Völner-ügyben. Az ügyészség azt sem tudta meggátolni, hogy a volt igazságügyi államtitkár a vesztegetési vádak ellenére továbbra is zavartalanul ügyvédkedhessen. És az sem tudható, mikor fejeződik be a per, amely még mindig első foknál tart, mi valósul meg az ügyészség indítványából, amelyben Schadl Györgyre tíz év, Völner Pálra nyolc év börtön, valamint 200, illetve 25 millió forint pénzbüntetés kiszabását kérte a bíróságtól.

Ebben az ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség korrupciós bűncselekmények miatt 2022 októberében emelt vádat. Ne tőlem kérdezze, hogy három és fél év után miért ott tartunk, ahol. Az sem szerencsés, ha az ügyészség a jogi végzettséghez kötött foglalkozástól végleges hatályú eltiltásra tesz indítványt a vádiratban, a bíróság mégis úgy dönt, hogy a vádlott az eljárás alatt zavartalanul folytathatja ügyvédi tevékenységét. A bírósági szakban korlátozottak az ügyészség eszközei. Megtettük észrevételeinket, tiltakoztunk a döntés ellen. Ennél többet nem tehettünk. Ahogy ezt az egyik parlamenti felszólalásomban is említettem: nem feküdhetünk keresztbe a tárgyalóterem bejáratánál, hogy nem engedjük a vádlottat ügyvédi tevékenységét folytatni.

Az is foglalkoztatja a közvéleményt, hogy egyes ügyekben a rossz jogszabályok vagy a jó jogszabályok helytelen alkalmazása miatt marad-e el a büntetőjogi felelősségre vonás?

Hadd említsek egy konkrét példát, mégpedig a Képzőművészeti Egyetemen történt nemi erkölcs elleni ügyet, amelyben a feljelentés szerint az egyik férfi hallgató megerőszakolt egy női tanulót az intézmény kollégiumában.

A jogerős ítélettel szemben a Fővárosi Főügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Kúriának, hogy a bíróság mondja ki a férfi bűnösségét szexuális erőszak bűntette miatt. Amennyiben a Kúria helyt ad az indítványnak, újraindulhat a bírósági eljárás. Kollégáim úgy ítélték meg, hogy ebben az esetben nem a jogszabály, hanem a nem megfelelő jogalkalmazás a ludas.

Ugyanakkor egyre több olyan kérdés adódik, amely jogi szabályozás után kiált, mert a világ rohan el mellettünk. Ilyenek az online vagy éppen a közösségi térben, illetve a mesterséges intelligencia felhasználásával elkövetett egyes cselekmények. Például el lehet-e követni nemi erkölcs elleni bűncselekményt úgy, hogy az elkövető és a sértett fizikailag nem tartózkodik egy helyen? Lehet-e jogi relevanciájuk nem valós, mesterséges intelligencia által kreált, képben megjelenő személyeknek a gyermekpornográfiai ügyekben?

Első számú szempont

Hazánk ugyan nem csatlakozott az Európai Ügyészséghez, mégis a Legfőbb Ügyészség jó kapcsolatot ápol vele. Milyen az együttműködésük a nemzetközi szervezetekkel?

Kiválónak nevezhető a kapcsolatunk az Európai Ügyészséggel (EPPO), amelynek vezetője, Laura Codruta Kövesi főügyész többször is eredményesnek értékelte a szakmai együttműködést. Valamennyi megkeresésükre válaszoltunk.

Az EPPO-ban eljáró ügyészektől évente huszonöt-harminc európai nyomozási határozatot kapunk, döntő többségében áfára vagy vámilletékre elkövetett adócsalás miatt indult ügyekben.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) ajánlására is valamennyi esetben elrendeltük a nyomozást, illetve amennyiben az már folyamatban volt, az OLAF dokumentumait a nyomozás irataihoz csatoltuk, és abban értékeltük. Önmagáért beszél, hogy az igazságügyi ajánlásokkal érintett büntetőügyekben a hazai vádemelési arány (67 százalék) lényegesen meghaladja az uniós vádemelési átlagot (39 százalék).

Mitől függ az ügyészség kommunikációja?

A kommunikációnkban mindig figyelembe vesszük, hogy az első számú szempont a nyomozás eredményessége. Mert ha mindig mindent közzéteszünk, minél több információt adunk, annál nagyobb az esélye, hogy a büntetőeljárás érdekei valamilyen formában csorbát szenvednek. Ezért általában viszonylag passzív magatartást tanúsítunk a nyilvánosság felé. Azért akadnak kivételek. Annak például, hogy a Szőlői utcai ügyben november-december táján a szokásosnál több információt mondtunk el, két oka volt: egyrészt, részben érthető okokból, a közérdeklődés középpontjába került az ügy, másrészt kifejezetten hátráltatta a büntetőeljárás sikerét, a valós tények feltárását az a körülmény, hogy a megnyilvánulásokban számtalan félreértés, félreértelmezés, csúsztatás vagy éppen valótlan állítás szerepelt. Nyomozástaktikai okokból az elmúlt időben ismét visszafogtuk az információadást.

Pedig sokan szeretik a látványkonyhát.

Ez igaz, de a műtőből sem közvetítik a műtétet.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)

Titkok, tabuk, tévhitek – öt évszázad történelme 30 lebilincselő párbeszédben. Amerika és Európa sorsfordító eseményei új megközelítésben.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!