1990-ben a magyar társadalom a negyven évnyi kommunista és szocialista uralom végén nem csupán a szabadságot ünnepelte, hanem óriási, néha túlzott várakozásokkal és álmokkal is lépett előre. Azonnali jólétet kívántak, ami azonban sokak számára csupán egy illuzórikus vágy maradt. A társadalom feszültségét és megosztottságát az SZDSZ nevű szervezet, a háttérben működő globalista érdekekkel, tudatosan fokozta, ami a taxisblokádhoz vezetett. Sokan úgy vélik, hogy ennek a megmozdulásnak titkosszolgálati elemei is voltak, mindössze néhány hónappal a demokratikusan megválasztott kormány megalakulása után.
Antall József akkori államférfi bölcs meglátásai igazán árulkodóak voltak, amelyek nemcsak saját betegségéről, hanem a huszadik század magyar szenvedéseiről is árnyképet adtak. Küzdelmei három év elteltével tragikusan véget értek, így nem tudta befejezni az általa megálmodott missziót. Ennek ellenére meglepő és felháborító, hogy egyes politikai szereplők, mint Magyar Péter, megpróbálják összemosni saját kétes lépéseiket Antall szavaival, mintha azonos súlyú ügyek lennének.
Magyar Péter nem csupán egy nemzetbiztonsági kockázatot jelent, akit könnyen manipulálhatnak külföldi érdekek, hanem egy morálisan megkérdőjelezhető figura is. Az ő esete aggasztó, mert tükrözi a mai politikai közeg torzulásait és azt, hogy mennyire könnyen elmosódnak a határok a felelősség és az erkölcs között.
Forrás mandiner.hu
