A belső tér valóban arról szól, hogy „mi megtanítunk élni, na, most menj, és mosd ki a ruhádat”. Ez az életre nevelés. Senki sem tanítja meg, hogy hogyan kell megírni egy önéletrajzot, mit csinálj egy kormányablakban vagy hogyan kell emberekkel bánni. Ezekről itt nem esik szó – viszont itt van lelki támogatás, háttér és egy biztos pont. Talán mindez segít abban, hogy azok a fiatalok, akiknek csak egy része halad tovább, sikeresen elinduljanak. Az én véleményem szerint a szociális munka lényege az, hogy ha tízből egyet meg tudsz segíteni, már sikeres vagy. És valószínű, hogy éppen ez az egy ember kerül ki innen.
A Menedékház Alapítvány keretében működő Műhely Klub állami gondozásban élő, valamint onnan kikerült fiatalokkal foglalkozik. Célja, hogy alternatív megoldásokat kínáljon a gyermekvédelmi rendszer hiányosságaira, és valós támogatást nyújtson a legnagyobb kiszolgáltatott helyzetben lévő fiataloknak. A közösségi térben az érintettek sport- és szabadidős programokon vehetnek részt, illetve személyre szabott segítséget kapnak, hiszen mentorálási program keretében támogatják őket a tanulásban és a munkavállalásban – a mindennapi élet területén is.
A helyszínen Nagy Zoltán, a Menedékház Alapítvány igazgatója vár ránk, aki nincs egyedül. Vele van az említett Joci is, aki már kortárs segítőként dolgozik, és arról mesél, miként került a Műhely Klubba, s mit köszönhet ennek a helynek – sok más fiatalhoz hasonlóan.
Kőrös Gábor / 24.hu Jocival a Menedékház Alapítvány Műhely Klubjában.
„Underground műhely = biztonságos tér”
Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen Műhely a neve, a válasz pedig egyszerű: kezdetben mobil kerékpárműhelyként és közösségi javító műhelyként működtek. Bár az idő múlásával sok minden megváltozott, a régi név megmaradt. „Elég underground hely” – mondja Zoltán, miközben körbevezet a dühöngő nevű térben. Nemrégiben egy kosárpalánk is került ide, ennek következtében éppen „sikerült lekosárlabdázni egy lámpát”. Ahogy tovább haladunk, a Műhely tényleges műhely részébe érkezünk.
Forrás 24.hu
