Karácsony Gergely: Elnézést kérünk az ukránoktól!

Hétfőn lesz a negyedik évfordulója annak, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, melynek megemlékezésére több eseményt is szerveznek mind a fővárosban, mind vidéken. Az egyik első volt ezek közül a vasárnap délután tartott szolidaritási menet Ukrajnáért, amelyet egybekötöttek egy tematikus kiállítás megnyitójával – az elhurcolt 20 ezer ukrán gyermekről – a fővárosi Városháza parkban. Az eseményen felszólalt

• Karácsony Gergely főpolgármester,
• Sándor Fegyir, Ukrajna magyarországi nagykövete,
• Viktorija Petrovszka, a Fővárosi Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat elnöke,
• és Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere.

A megnyitó után a menet része volt, hogy az összegyűltek elsétáltak az orosz nagykövetség elé, ahol közösen megemlékeztek a háborúról, amely „immár 12 éve tart, és 4 éve zajlik a teljes körű orosz invázió. Ez 12 év fájdalom, veszteség és bizonytalanság, de egyben 12 év kitartás, bátorság és emberi méltóság is”.

Egyperces csend az áldozatokért

Sándor Fegyir azzal kezdte, hogy négy esztendeje lesz annak, hogy az oroszok megindították „jogellenes háborújukat” Ukrajna ellen, melyet „a nemzetközi jog tömeges megsértése és háborús bűncselekmények, valamint népirtás kísért”. Viszont Ukrajna függetlenségi háborúja már 12 éve tart, azóta, hogy 2014 februárjában megjelentek a Krímben „az orosz, zöld emberkék”. 2022-ig a harci cselekmények az ország keleti részében zajlottak, ahol

Ukrajna fegyveres erői feltartóztatták a támadót és felszabadították az ideiglenesen megszállt területek egy részét.

2022. február 24-én azonban a Kreml nyílt háborúba kezdett, veszélyeztetve ezzel Európa és az egész világ nyugalmát. Azóta új valóság van, Moszkva nyíltan fenyeget más európai államokat és a NATO-t is. A háború elhúzódott, „maratonná vált” és felülmúlja a múlt meghatározó fegyveres konfliktusait, mint az első és a második világháború – fejezte be Fegyir.

Ezután egyperces néma csenddel emlékeztek meg azokról, akik áldozatul estek „az indokolatlan fegyveres agressziónak”.

A gyermekek nevetése

Niedermüller Péter arról beszélt, hogy ez egy totális és brutális háború. „A putyini Oroszország terrorja embereket öl meg, templomokat, múzeumokat rombol le, mert az a célja, hogy megszüntesse, eltörölje Ukrajna kultúráját és történelmét” – mondta. A magyarok számára valószínűleg felfoghatatlan szenvedést élnek át az ukránok, s főleg az ukrán gyerekek.

Elvették a gyerekkorukat, elvették a fiatalságukat és már soha nem fognak úgy nevetni, ahogy a háború előtt nevettek

– fogalmazott a polgármester. Felhívta a figyelmet a kiállítás képeire, amelyen a fekete és a piros színek dominálnak és csak kín, szenvedés és bombák láthatók, de vidámság és napsütés, remény sehol. A mai világban a gyűlölet uralkodik, a demokratikus jogokat autoriter vezetők tiporják a sárba, ezért ki kell mondani, hogy ez a háború a „putyini Oroszország történelmi bűne”.

„Nehezemre esik kimondani, de ki kell, mert az egyenes beszéd a legfontosabb: a magyar kormány gyalázatos módon támogatja Oroszországot ebben a háborúban, a megtámadottat bünteti, fenyegeti és szidalmazza” – mondta. Hozzátette, hogy az olajszállítmányokon keresztül anyagilag is támogatja a magyar kormány Oroszországot, miközben minden ukrán segélyt megvétózik. 

Én személyesen is, mélységesen szégyellem magam emiatt

– emelte ki. Viszont hozzátette, hogy ez nem a magyar társadalom, hanem a kormány politikája. A magyarok tudják, hogy Ukrajna „Európáért, a demokráciáért, egy szebb és biztonságosabb jövőért is harcol”. Azokért, akik hisznek egy szabad, demokratikus jövőben, ezért „támogatjuk Ukrajnának az Európai Unióba való minél előbbi belépését” – zárta Nidermüller Péter.

Fény és mosoly nélkül

Viktorija Petrovszka arról beszélt, hogy az elmúlt 4 év egy gyermek életében hatalmas időnek számít, amikor megtanul járni és beszélni, Ukrajna számára viszont ez az „orosz agresszió, a pusztítás és a felfoghatatlan emberi fájdalom” időszaka volt. A gyermekek jelentik a jövőt, de milyen jövő várhat az olyan gyermekekre, akik a drónok és robbanások közepette nőnek fel? Akik hamarabb tanulják meg az „óvóhely” szót, mint az ábécét?

Aki sötétben és hidegben várja a reggelt, mert szándékosan megfosztották a melegtől és a fénytől?

– fogalmazott, majd kiegészítette, hogy 630 gyermeket gyilkoltak meg, több ezren megsérültek, ezrek tűntek el és 20 ezer gyermeket hurcoltak el az oroszok. Megfosztották tőlük a nyelvüket, a családjukat és a jövőjüket is. Ez mind a gyerekeknek, mind a hátramaradott családnak feldolgozhatatlan sebeket ejtettek a lelkükben. 

A kiállítás képeit olyan gyerekek rajzolták, akik átélték a borzalmakat és olyan is akadt köztük, aki hónapokig nem tudott megszólalni az átélt trauma után, de a rajzolás segített neki. A politikát megosztónak tartja, viszont van olyan pont, ahol a politikai véleményeknek el kéne halkulnia: ilyen a meggyilkolt és elhurcolt gyermekek kérdése. Szerinte a magyarok és az ukránok nem egymás ellenségei és a megjelentek ezt példázzák.

„Bocsánatot kérünk!”

Karácsony Gergely főpolgármester egy bombázás történetével kezdte beszédét, majd arról beszélt, hogy a kiállítás ott kezdi el megmutatni „Ukrajna elmúlt négy évét, ahol megszűnnek a szavak”. Négy éve mondja, hogy „a háború a szemekben van”, de a rajzokról vagy eltűntek a szemek, vagy könny folyik belőlük, vagy vér. A háború a gyermekek számára a háború az arcok megváltozása, amely a jövőt ígéret helyet kérdőjellé formálja. 

Az ukrán gyermekek négy éve nem tudnak jól aludni, így nekünk is át kell gondolnunk az álmainkat

– mondta Karácsony, hozzátéve, hogy Európának el kell döntenie, hogy a közös álmai fontosabbak, vagy a nemzeti keretben létező rémálmaik. Szerinte Magyarország nem egyenlő a kormányával, amely a „gonosz hűbérese lett”. A magyarok nem veszítették el a morális iránytűjüket, így kell mondani az ukránok szemébe nézve, hogy „bocsánatot kérünk!”

Bocsánatot a kormány miatt, a hazug plakátok miatt, a „hős nagykövetre uszított propagandisták miatt”. Véleménye szerint kormány politikája a „történelem szemétdombján végzi” és reméli, hogy nem rántja magával az egész országot. A magyarok békét kívánnak Ukrajnának, de a „béke nem lehet sem kapituláció, sem diktátum”. A béke legmélyebb kérdésének azt tartja, hogy mit kell visszaadni a gyerekeknek, például azt a képességet, hogy újra tudjanak szemeket rajzolni az arcokra, mert „csak így fogunk tudni a gyermekeink szemébe nézni”.

Ezután a tömeg átvonult az orosz nagykövetség elé, ezt nevezték a „szolidaritás menetének”.

(Borítókép: Karácsony Gergely, Sándor Fegyir és Niedermüller Péter az orosz–ukrán háború negyedik évfordulójára tartott megemlékezésen Budapesten 2026. február 22-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!