A helyzet csak kétféleképpen zárulhat: vagy április 12-én megvalósul a buli, és 13-tól mindenki újra értelmesen kommunikál, vagy ha ez nem lehetséges, a fideszes politikai szólamok végül feszülten felforrnak, amikor már nem bírják tovább.
Vannak jelek, hogy a második lehetőség valóban bekövetkezhet. Szükséges, hogy valaki komolyan elzárkózzon a realitástól, ha képes arra, hogy az ukrán állam csak kölcsönből tud nyugdíjat fizetni, miközben 800 ezres hadsereget tart fenn. A számviteli logika még érthető lehet, de ha egy országot háború sújt, nem túl ízléses azzal viccelődni, hogy a külkereskedelmi mérlegük nem megy jól.
De miért kérhetjük számon rajtuk, hogy védekeznek, amikor a legnagyobb területű ország támadja meg őket? Közben, amikor a fronton már annyi lövészárok kiadó, azzal riogatni, hogy a hadsereg egy része – minimális számú magyar – ellenük fordulhat, nem tűnik logikus lépésnek, főleg nem, ha Oroszország támadása után a NATO ellen akarnának fordulni.
Hogy bízhatunk egy olyan országban, amelyet kívülről irányítanak? – tette fel a kérdést Orbán Viktor, aki szerint Ukrajna folyamatos fenyegetést jelent a szomszédai számára.
Jaroszlav Hricak, ukrán történész szavaival élve fontosabb lenne, hogy jobban megismerjük egymást. Ha már van egy sokkal népesebb szomszédunk, akkor talán nem lenne olyan jó ötlet őket csak pillanatnyi érdekből riogatni. Rácz András pedig példás következetességgel részletezi, hogy miért gondolkodik az orosz elit a Trianon utáni Magyarországhoz hasonló módon.
E heti hírlevelünk, a 24/7, ezzel a gondolattal indul, és még sok érdekes olvasmányt, videót és podcastot ajánlunk a hétvégére, valamint összegyűjtjük a legjobb sorozat- és filmkritikákat is a kellemes kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is szeretnéd!
Forrás 24.hu
