Az 1950-es években a gyermekbénulás nem csupán betegség volt, hanem egy életre szóló következményekkel járó állapot is. A vírus ritkán támadta meg a központi idegrendszert, és bénulást vagy akár légzőizom-leállást okozhatott. Azoknak, akik nem tudtak önállóan lélegezni, a vastüdő jelentette a megoldást: ez a nagy, fémhenger alakú készülék negatív nyomást gyakorolt a mellkasra, így segítve a légzést. A Baba utcai házban mindennaposak voltak a gépek zaja mellett eltöltött órák.
Erdélyi Ica, aki gyermekbénulásban szenvedett, a sálvég készítés terén jeleskedett. „Egy életerős, mosolygós személyiség volt” – Ica a betegség árnyékában is ragyogott.
Ica is így indult, kezdetben vastüdőre volt utalva, de idővel lekerült róla és állapota javult, azonban egy életen át megbénult: csupán a kezeit tudta viszonylag használni. Eleinte a vastüdő segítette, később kanüllel élt, élete végén pedig gégemetszés után újra lélegeztetőgépre volt szüksége. Ennek ellenére minden nap tett saját magáért. Különleges megjelenése miatt a Baba utca hercegnőjeként emlegették. Mozgása korlátozott volt, de mindig kisminkelte magát és csinosan öltözködött. Nő maradni akart – bármilyen körülmények között.
Ica egy nagyon határozott nő volt. 1989-ben kerültem az intézetbe, és akkor találkoztam vele először. Már nem volt gépekhez kötve, csak a kezeivel tudott dolgozni, amivel ügyesen kézműveskedett. Készítette a csatokat, sálakat és festményeket. Mindig elvárta az ápolóktól, hogy szépen öltöztessük fel. Egy vonzó, erős akaratú nő volt, aki mindig rendben tartotta magát, még az intézmény falai között is, és azt kérte, hogy ápoljuk meg.
Emlékezett vissza Lutas Éva, a Baba utcai ház egykori főnővére.
Ica és férje, Dávid egy véletlen találkozás során ismerkedtek meg: Dávid hazafelé tartott a munkából, és észrevette, hogy Ica segítségre szorul.
„Már régóta néztük egymást, de egy nap történt a fordulópont. Munka után, amikor a kocsmából jöttem haza, láttam, hogy Ica kerekesszékben megy valahová, de láttam, hogy szüksége van segítségre. A kanül cseréje kapcsán tudtam meg, miről van szó. Megkérdeztem, segítsek-e, és igent mondott. Azóta mindig mentem hozzá. Ő egy belevaló, mosolygós teremtés volt, azonnal beleszerettem” – mesélte Dávid.
Forrás ripost.hu
