Egy ország próbálja megérteni, hogyan érzi magát; külső szemszögből nézi, hogy mennyire befolyásolja őt a „háborús lelki terror”, van-e „rendszerváltó hangulat”, vagy csupán „óriási átverés”, ahogyan a miniszterelnök gondolja. Figyeljük a pártok rendezvényeinek élő közvetítéseit és a TikTok-videókat, ahol különböző emberek – szakmunkások, fiatal lányok és influenszerek – reagálnak Magyar Péter beszédeire. Elemezni próbáljuk a legújabb közvélemény-kutatásokat, valamint azt, hogyan bánnak a választási plakátokkal és egymással a magyar emberek. Figyelmesen szemléljük a körülöttünk zajló eseményeket, és nem feledkezünk meg arról sem, hogy saját magunkat is megfigyeljük.
Ez a politikai elemzés a kampány időszakában egyfajta autoetnográfiává válik, hiszen a politikát, társadalmat és közösségeinket vizsgálva minden egyes mondatunk – ahogyan reagálunk a történésekről – tükrözi saját helyzetünket. Nem szükséges elemzővé válni, mert minden közéleti beszélgetés, politikai párbeszéd a családdal vagy barátokkal egyszerre reflexió és a valóság formáló hatású cselekedet is. Ebből a kettősségből sokan küzdenek, és függetlenül a pártpreferenciáktól kérdezik egymást: milyen is az a rendszerváltó hangulat, és ami most történik, vajon az-e?
Különösen nehéz válaszolni erre a kérdésre azoknak, akiknek nincs személyes élményük az 1989–90-es évről, vagy akik 2010-re csak homályos emlékeket őriznek, mégis szavazni készülnek idén. Csak utólag lehet mindent megérteni, vagy már előre is érezhető volt, hogy történelmi időszak zajlik?
Forrás 24.hu
