Kiderült a kormány titkos egészségügyi reformja.

2020-ban Pintér Sándor belügyminiszter megbízta a Boston Consulting Group-ot (BCG), hogy készítsen egy átfogó reformtervezetet, a magyar egészségügy „stratégiai és komplex átalakítási terveit”, amelyért 352 milliót fizetett ki. A tervezet 2020 augusztusára készült el, ám 2030-ig titkosítva lettek volna az adatok, viszont a K-Monitor évekig pereskedett, hogy a nagyközönség is megismerhesse a tartalmát, most végül a HVG hozta le az anyagot.

A Hippokratész-projekt elnevezésű tervezet 53 különböző csomagból áll, a szakértők szerint pedig a tervezett intézkedésekkel teljesen átszabták volna a struktúrát: a megelőzés-szűrés, az alapellátás, a járóbeteg- és fekvőbeteg ellátást, valamint a rehabilitáció-ápolás-krónikus ellátások területét. A járó- és fekvőbeteg-ellátásban drasztikus kórház- és szakrendelő-csökkentést terveztek:

• az akkor meglévő 108 fekvőbeteg intézményből 70 maradt volna, ez 35 százalékos csökkentést jelentett volna, 41 ezer aktív ágyból 27 ezer maradt volna.
• a járóbeteg intézmények számát 557-ről 221-re csökkentették volna (ez 60 százalék).

Nagy valószínűséggel ezért – többek között ezért – nem akarta nyilvánosságra hozni a tervezetet az Orbán-kormány.

Racionalizálás mindenek felett

Emellett egy kétszintű járóbeteg-ellátást is javasolt volna a BCG irománya. Az első szinten olyan poliklinikák maradtak volna meg, amelyek 15–30 percen belül bárki számára elérhetők és a leggyakoribb problémákat látják el. A második típus lenne a teljes körű ellátást nyújtó klinika, ahol „átfogó kezelést nyújtanak a régióban, beleértve a diagnosztikai szolgáltatásokat is”, és 30–60 perc alatt lehetne elérni ide bárhonnan.

A Hippokratész-projektben felvázolt struktúrában az 50 ezer lakosúnál nagyobb településeken fekvőbeteg-ellátó intézményekkel számoltak, az ilyen helyi kórházaknak 30–60 percen belül megközelíthetőnek kell lenniük, és mindegyik rendelkezne járóbeteg-poliklinikával is. Ha egy település 50 ezer lakosúnál kisebb, és nincs ennyi időn belül elérhető helyi kórház, akkor az 50 ezer lakosúnál nagyobb településcsoportokhoz rendelnek egy helyi kórházat

– idézi a tervezet szövegét a portál.

Emellett megyénként egy regionális kórházat terveztek, Budapesten pedig 4 centrum kórházat és 7 helyi kórházat 2035-re. A fővárosiak közül több „országos jelentőségű” lett volna, tehát ágyakkal, ellátással, orvosokkal, felszereléssel is így számoltak volna benne. A laborokat pedig központosították volna, a mintavételi pontokat ezzel szemben nem, tehát „a minta utazott volna, nem a beteg”. A meglévő kórházakat nem bezárták volna, hanem átalakították volna krónikus betegek ellátását vagy szociális gondozást lehetővé tevő intézményekké. „A megszűnő kisebb helyekből – főleg Budapesten – hajléktalanszállót, illetve fogyatékkal élők számára alkalmas elhelyezést nyújtó központokat is ki lehetett volna alakítani” – derült ki.

Teljes átalakítás

Újdonság emellett, hogy bevezettek volna egy olyan központi szervezetet – természetesen a minisztérium fennhatósága alatt –, amely az egész ágazat ellátástervezését végezte volna, kezdve az állami intézményektől a helyi rendelőkön át a magánintézményekig. A házi orvosok hiányát bérösztönzéssel oldották volna meg – 130–140 százalékos emelésekkel első körben. „Ez az osztrák háziorvosi javadalmazás magyar vásárlóerőre korrigált értékének 75-80 százaléka” – legalábbis hat évvel ezelőtt még így volt. A védőnői hálózat területi eloszlása a ház gyermekorvosokhoz kötődött volna, így a „gyerekre egy orvos–védőnő csapat” figyelt volna, amely a tervezet szerint javította volna az ellátás minőségét.

A finanszírozási rendszert is teljesen átírták volna, kezdve a teljesítményvolumen-rendszerrel, a tb-járulék beszedésével vagy éppen a gyógyszerfelírással. A magánintézményeket előtérbe tolták volna, hangsúlyozva azok átlátható működését. A hálapénz visszaszorítását is zászlajukra tűzték – ezt végül a kormány meg is valósította.

Az egészségbiztosítási rendszer rövid távon maradt volna a mostani formában, viszont közép-hosszabb távon egy kiegészítő egészségbiztosítását javasolták volna. Utóbbit a magánellátásban lehetett volna felhasználni, de ahhoz mindenképp a magánszektor átláthatóságát kellett volna optimalizálni és a szakszemélyzet magán–állami szférában párhuzamosan történő munkavégzését szabályozni.

Az egészség nem fontos?

Rékassy Balázs egészségügyi szakpolitikus szerint nagyrészt jó dolgokat tartalmazott ez a javaslat-tervezet, de „elkeserítő az a gondolkodás, hogy ez a közérdekű – és nem mellesleg közpénzből készült – munka titkosítva lett. Hiszen mindannyiunkról szól, arról, hogyan lehetne jobbá tenni az egészségügyi ellátást és ezáltal javítani a lakosság egészségi állapotát.” Véleménye szerint a következő kormánynak ezt is, valamint a korábbi Semmelweis-tervet is elő kéne venni a fiókból és a jó részeket összefésülni és társadalmi vitára bocsátani.

Emellett az is fontos, hogy a tervezet kimondja, hogy jelentős pluszforrásokra lenne szükség az egészségügy megreformálásához (évente 203–270 milliárd forint), erre viszont akkor nem akart költeni a kormány, ezért is süllyeszthették el a csomagot. Viszont kiemelték, hogy ennek jelentős része – az akkor még érkező, 2021–2027-es költségvetési ciklus – EU-s forrásból biztosítható lett volna. 

„Ne legyünk igazságtalanok. Megismerve az anyagot világos, hogy a Belügyminisztérium foglalkozott a kérdéssel, és van, amit felhasznált belőle. Főleg olyan kiragadott elemeket, amelyek nem kerülnek olyan sok pénzbe, így a hálapénz visszaszorítása vagy a tb-járulék beszedési hatékonyságának növelése, illetve olyan nem lényegeseket, amelyek maximum egy szűk érdekcsoport érdekeit szolgálhatják, mint például a laborok központosítása és háttérlogisztikai fejlesztése, a beszerzések központosítása. De a javaslatban többségében vannak azok az elemek, amelyekben semminemű előrelépés nem történt” – összegezte Rékassy Balázs.

A tervezetet egyébként 2020 szeptemberében kezdték volna megvalósítani, a kisebb átalakításokat 2021 szeptemberéig megvalósítva, majd a közepeseket 2022 nyarán megkezdve. 2035-re egy átfogó reformot lehetett volna végrehajtani, amivel ugyan a cseh egészségügyet még így sem közelítette volna meg a magyar ellátás, de zárult volna az olló. „A fiatalabb életkorban bekövetkező halálesetek 30 százalékos, összességében a megelőzhető halálesetek 37 százalékos csökkenését” lehetett volna elérni, a magyarok életéveinek számát pedig 10 százalékkal növelni. 

Egy, a kormányzattal kapcsolatban álló forrás a lapnak elmondta, hogy ez az anyag szembesítette a kormányt azzal, hogy mekkora munkára lenne szükség az egészségügy fejlesztéséhez, úgyhogy nem véletlenül nem vállalta fel a kormány.

Inkább titkosította – ami mit is jelent? Hogy annak az anyagnak a tartalmát megismertem, a benne foglaltakat megértettem és validálom – csak épp harmadik fél ezt nehogy megtudja. Mert ha ez egy vitatható vagy érdektelen anyag, akkor nem fogadják el, visszadobják, talán ki sem fizetik

– mondta, hozzátéve, hogy ez azt mutatja, hogy az anyag tele van helyes megállapításokkal, csak ezt jobb lett volna, ha az emberek nem tudják.

(Borítókép: Sviatlana Lazarenka / Getty Images)

Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!