A sajtónapi főhajtás március 13-án, 14 órakor kezdődik a Boráros téri emlékműnél. A megemlékezésen beszédet mond Arató András, a Klubrádió elnöke és Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség alapító lelkésze, illetve a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete (NÜB) nevében dr. Schiffer János elnök – derül ki a NÜB közleményéből.
A Horthyliget neve a mai magyar társadalmi köztudatban ismeretlen, a tábor az emlékezetpolitikában nem jelenik meg, ezért a NÜB a Horthyligetre internáltak emlékére állított emlékművet a holokauszt 80. évfordulóján, 2024-ben. A tervezésre Varga Tamás szobrászművészt kérték fel. Az emlékmű magyar újságírók, jogászok, művészek neveit tartalmazza, akiket a Horthyligetre, majd innen haláltáborokba hurcoltak.
A Horthyliget áldozatait nemcsak a származásuk, hanem a világnézetük és a Horthy-rendszerrel szemben álló politikai meggyőződésük miatt is üldözte a hatalom.
– fogalmaz dr. Schiffer János, a NÜB Országos Egyesület elnöke, hozzátéve, hogy „idén is a magyar sajtó napja alkalmából emlékezünk rájuk, és felhívjuk a figyelmet azokra a mai sajtómunkásokra – újságírókra, tévésekre, rádiósokra, közösségi médiában jelen lévő influenszerekre – is, akiket a mindenkori hatalom igyekszik ellehetetleníteni”.
A pokol belső tornácán
A Horthyliget gyűjtő- és internálótábor 1944 márciusától működött a Csepel-szigeten, a Weiss művek egyik lebombázott gyártelepén, a mai Szigetszentmiklós, Tököl és Csepel határában. Több száz zsidót tartottak fogva, a kor neves újságírói közül itt raboskodott Kecskeméti György, Mohácsi Jenő, Tábori Kornél, Vidor Gyula, Jemnitz Sándor, az írók közül pedig Török Sándor és Szatmáry Sándor.
A rendszerre veszélyesnek tartott jogászokat is ide deportálták, köztük Beck Salamon ügyvédet, sőt üzletembereket, így Bródy Lászlót, a Hungária Nyomda elnök-vezérigazgatóját is. Az ártatlanul elhurcolt embereket – akiket szuronyos magyar honvédek őriztek – a lebombázott repülőgépgyárban olyan munkákra osztották be mint vagonpakolás, szénlapátolás, romeltakarítás.
A Horthyliget foglyait 1944 júliusában több transzportban deportálták Auschwitzba és más haláltáborokba.
Sokan meghaltak annak következtében is, hogy Csepel szigetét 1944. július 30-tól súlyos légitámadások érték, és a tábor nem rendelkezett óvóhellyel. A helyet – ahol mintegy fél év leforgása alatt csaknem 600-an raboskodtak – 1944 augusztusában zárták be.
Az emlékmű minden részlete beszél
A zsidó származásuk miatt internáltaknak először a Rabbiképző Rökk Szilárd utcai (ma Scheiber Sándor utca) épületében kellett jelentkezniük, amely akkor »ideiglenes toloncházként« működött, több nap után onnan szállították őket Horthyligetre, a mai Szigetszentmiklós határába.
„Nem a tábor eredeti helyén szerettük volna az emlékjelet elhelyezni, hiszen az a hely annyira kiesik, hogy szinte senki nem venné észre. Azért választottuk a Boráros teret, mert a toloncházból a Horthyliget felé arra vitték a foglyokat, és ez eléggé forgalmas hely ahhoz, hogy sokan észrevegyék, meglássák és elgondolkodjanak rajta.”
– magyarázza Schiffer János.
A 2024-ben átadott mű két nagyméretű alumíniumlemezből áll, amelyeken „gyöngybetűs” gyerekírással vannak rávésve az áldozatok nevei.
Varga Tamás szándéka ezzel az volt, hogy a néző föltegye magának a kérdést: „ezeket az embereket gyerekkorukban miért tanították meg szépen írni, ha később éppen amiatt ítélték halálra őket, mert írtak?”
A mű alumínium anyaga arra utal, hogy a lágert a repülőgépeket is gyártó Weiss Manfréd Művek volt gyártelepén hozták létre, a két lemez pedig Mózes két kőtábláját idézi meg – olvasható a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) honlapján.
Az emlékezés kulcsfontosságú napjainkban is: ha szem előtt tartjuk a múlt borzalmait, talán nem mi leszünk a következők, akik ugyanezen hibába esnek, és halálba taszítanak értékes emberéleteket származásuk vagy meggyőződésük miatt. Az emlékezés segít realizálni: mi sem lettünk volna jobbak, de a történelemből tanulva még lehetünk.
Olvasd tovább itt: index.hu
