Magyarországon élek.

Magyarországon élek.

Mit gondolnának erről őseink, akik teljesen más nézőpontból közelítettek a hazához? Zrínyi Miklós Az Török áfium ellen való orvosság című művében határozottan figyelmeztet: „Ne bántsd a magyart!”. Bár ez a feladat nehéz számomra, de ha Isten az én hazám iránti szeretetét rám ruházta, hangosan kiáltok: hallj meg engem, élő magyar, itt a veszedelem és a fényes tűz! Tudom, mit kikiáltok előtted, nagy Isten, hogy velem szemben ne kérd számon nemzetem vérét, ahogyan azt az őröknek mondtad: Ha az őr nem figyelmeztet a közelgő veszélyre, az Úr tőle kérdezi meg a vért.

Kosztolányi Dezső háromszáz év elteltével Zrínyivel azonosulva tisztelettel említi őt, mint a hősi költőt. Az elmúlt évszázadok írásai tükrözik, hogy a magyar szerzők mindig egységesen kiálltak a haza védelmében, amikor az veszélybe került. Batsányi János Biztatás című verse is ezt tükrözi:

„A hazáért élni, szenvedni, jót tenni, / Ügye mellett bátran harcba menni, / Kárt, veszélyt érte nem számolni, / Minden áldozatra készen lenni.”

Krasznahorkai véleménye viszont szerint a nemzeti büszkeség értelmetlen, a hagyományokkal való hivatkozás pedig számára nem jelent értéket. Azt mondja, hogy „Az én Magyarországom a nyelv Magyarországa, nem a huszároké”.

Megjegyzem, hogy a huszár kifejezés mélyen kapcsolódik a magyar hagyományokhoz. A magyar huszárok védték hazánkat, még az életük árán is. A huszárságot, amely a francia királyi lovasságban is elismerést nyert, magyarok alapították, mint például Bercsényi László, aki a Rákóczi-szabadságharc után Franciaországba menekült.

A magyar költők, mint Radnóti Miklós, hirdették hazájuk szeretetét és küzdelmeiket. Radnóti egy olyan költeményt írt, amelyben a föld iránti szeretetét és a szégyent, amit a haza elhagyása okozott, angolul fejezte ki.

Szomorú, hogy ilyen igaz lelkű költők mellett vannak olyanok is, mint Krasznahorkai, akik elfordulnak hazájuktól, amikor éppen szükség lenne az összefogásra. Vannak közöttük írók, mint Márai Sándor, akik bátorságukkal és műveikkel a magyarság nagyságát hirdették. Mindezt emlékeztetőül írtam, hogy míg ilyen költők és írók léteznek, addig van reménye a magyarságnak.

Forrás pestisracok.hu