Orbán Viktor országjárása Hódmezővásárhelyen (Fotó: Magyar Hang/Végh László)
Idén március 15-én Rákay Philip, a Kossuth téri állami ünnepség házigazdája, két műsorszám között körülnézett a tömegben, és megemlítette, hogy „eszembe jutott egy dátum, mégpedig 2002 április 13-a. Ott voltatok? Huszonnégy évvel ezelőtt történt! Gyönyörű emlék!” Azonnali csend fogadta, hiszen akkor még egy másik, a polgári Magyarországra fókuszáló Fidesz által szervezett nagygyűlés zajlott. Akkor a miniszterelnök mögött többségében tudósok és művészek álltak, míg 2026-ban a bulvárfigurák és trashcelebek vették át a főszerepet. Például Solymosi Frigyes helyett Curtis, Kokó helyett Cooky, Grosics Gyula helyett Gróf Dávid szerepelt.
A jövő és a NER kezdete
A Rákay által említett huszonnégy év alatt a Fidesz radikálisan megváltozott, amit jól mutat Orbán Viktor két, figyelemfelkeltő országjárása. A 2002-es kampány során két budapesti állomás volt, az egyik április 9-én a Testnevelési Főiskolán, a másik pedig április 13-án a Kossuth téren, ahol a zenei televízió műsorvezetője azt jelentette be: „kétmillióan vagyunk.” Orbán országjárása a 2002-es országgyűlési kampány részeként zajlott, hogy a Fidesz a körzetekben nyereményesélyt szerezzen a szocialista és szabad demokrata egyéni jelöltekkel szemben. Bár sok körzetben sikerült előnyhöz jutni, a választás eredményét végül nem tudta megfordítani. Azonban azóta a Fidesz számára valami másvalami kiemelkedő lett, különösen, ha összehasonlítjuk mai és akkori állomásait.
2002-ben olyan városok, mint Szerencs, Fehérgyarmat, Mátészalka, Kisvárda, Győr, Békéscsaba, Mosonmagyaróvár, Szigetvár, Siklós, Szekszárd, Kalocsa, Kiskunhalas, Paks vagy Sárbogárd billegtek. Még egy évvel korábban tartott a Fidesz ideológiai fordulata, amely a polgári konzervatív irányból a populizmus felé terelt. Az új „Nemzeti Együttműködés Rendszere” pedig még nem volt a láthatáron. Ennek ellenére ezek a városok a következő évtizedekben a Fidesz legfőbb bázisaivá váltak.
Generációs törésvonalak
Orbán Viktor 2002-ben kijelentette: „A kisgazda érzelműeknek és mezőgazdaságból élőknek el kell menniük szavazni! 1997-ben mindössze 200 ezer aláírással akadályoztuk meg a magyar föld külföldieknek történő kiárusítását.” Most pedig ugyanazon a városban a földvásárlás megkönnyítéséről beszél a termőföld magánszemélyek vagy spekulánsok általi megvásárlása révén, amelyet tavaly karácsonykor módosítottak.
A miniszterelnök akkor a fiatalokat hívta meg a nagyszülőkkel történő párbeszédre, míg ma az időseket igyekszik rávenni, hogy a fiatalokat győzzék meg. Most már „nagyapaként” beszél, tanácsolva nekik, hogy alapítsanak családot és szeressék hazájukat. Jelenlegi információink szerint Orbán Viktor 2026-os kampányútján nem látogatja meg Szeghalmot, holott az ottani ellenzéki párt elnöke már megtette ezt.
Ellentüntetések és szociokulturális környezet
Ma már a miniszterelnöki beszédeket ellenzők is figyelemmel kísérik, akik „Mocskos Fidesz!” felkiáltásokkal zavarták meg a rendezvényeket. Orbán szónoklataiban hangsúlyosan jelen van a multik kritikája is, akiket az országot kiárusító koalícióként emlegetett. Azonban arról nem beszél, hány partnerséget kötött velük és milyen kedvezményeket adományozott.
A legfőbb különbség a közönség szociokulturális összetételében rejlik. A 2002-es kampány során a baloldali, liberális közönség ellen szólalt meg, míg most a középosztálybeli várakozásokat próbálja megnyerni, a vidéki közönséget középpontba állítva.
Jövő kihívásai
Végül a kampányüzenetek is változtak: míg régen a munkahelyteremtésről és fejlődésről beszéltek, mára az „Orbán vagy halál” jelszó vált meghatározóvá. A kormányfő mostanában elsősorban egzisztenciális kérdésekről cikkezik, míg az ellenzék folyamatosan állásfoglalásaikon keresztül felemeli a szavát.
A helyzet komikumát fokozza, hogy a mostani politikai diskurzusban is vissza lehet térni azokhoz a régi mondatokhoz, amelyeket Orbán Viktor már évekkel ezelőtt fogalmazott meg, mint például, hogy „még mindig vannak olyan régiók, amiket fejleszteni kell”.
Forrás hang.hu
