Ferincz Jenő nagykanizsai digitális tartalomkészítő, akinek publicisztikáit évek óta rendszeresen közli a Népszava, független jelöltként kívánt indulni az idei parlamenti választásokon. Az általa felvett ajánlóíveket március 6-án egyesével – papírgalacsint formázva – hiánytalanul átadta a helyi választókerületi választási bizottságnak (OEVB). Mivel az ajánlóívek ajánlást nem tartalmaztak, az OEVB úgy tekintette, hogy nem kíván jelöltként indulni. Mindezek miatt nem is hozott alakszerű határozatot a jelöltkénti nyilvántartásba vételéről.
Tagadva a fennálló jogrendszert
Ferincz az OEVB döntésével szemben március 9-én – tagadva a fennálló jogrendszert, közte a hatályos a választási eljárási törvényt, valamint a választási szervek létezését is – az 1997-es, már nem hatályos választási eljárási törvényre hivatkozva kifogást és egyben fellebbezést terjesztett elő. Kérelme képviselőjelöltként való nyilvántartásba vételére irányult.
A Zala Vármegyei Területi Választási Bizottság (TVB) elnöke a március 10-én kelt levelében arról tájékoztatta, hogy az OEVB jegyzőkönyvbe foglalt döntése ellen a választási eljárási törvény alapján jogorvoslatnak nincs helye. Azt is közölte, hogy a nem hatályos jogszabályokra hivatkozással benyújtott beadványa nem minősül jogorvoslati kérelemnek.
Ferincz március 13-án – ismételten az 1997-es törvényre hivatkozva – bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben – a Kúria létezését tagadva – azt kérte a „Legfelsőbb Bíróságtól”, hogy – mivel álláspontja szerint sem az OEVB, sem a TVB nem létezik jogszerűen – állapítsa meg a jelöltségét. A Kúria március 16-án hozott végzésével a felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A Kúria megállapította, hogy az indítványozó
- kérelmét ügyvédi képviselet nélkül nyújtotta be,
- kérelme nem tartalmazza a személyi azonosítóját.
Ezek hiányában a bírósági felülvizsgálati kérelmet – a választási eljárási törvény rendelkezései alapján – érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Az Alkotmánybíróságot sem tartja legitimnek
Ferincz Jenő – természetesen a régi alkotmánybírósági törvényre hivatkozva – alkotmányjogi panasszal fordult a „Legfelsőbb Bíróság” végzésével szemben. Indítványában többek között annak megállapítását kérte, hogy
sem az OEVB, sem a TVB jogszerűen nem léteznek; tagjaik nem jogosultak eljárni, mert a »nem létező Alaptörvényre« hamis esküt tettek; jogszerű és legitim köztársasági elnök hiányában a választások jogszerűen nem lettek kiírva.
Álláspontja szerint a választási eljárási törvény sem létezik joghatályos normaként, így arra döntést sem lehet alapozni. Úgy vélekedett, hogy továbbra is a régi választási eljárási törvény van hatályban, amely miatt az aláírásgyűjtő íveken aláírást gyűjteni nem lehet. Alkotmányjogi panaszában következetesen a korábbi Alkotmányra hivatkozott, mert az Alaptörvényt és az annak felhatalmazása alapján meghozott jogszabályokat közjogilag érvénytelennek tekinti. Az Alaptörvény alapján működő testületeket, így a Kúriát, az Alkotmánybíróságot és a választási szerveket sem tartja legitimnek.
Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa (előadó alkotmánybíró: Polt Péter, a testület elnöke) visszautasította az alkotmányjogi panaszt. Az indoklás szerint az indítványozó nem jelölte meg azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely az indítvány elbírálására az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapítja, illetve az indítványozó jogosultságát megalapozza. Ezenkívül nem jelölte meg az alapjogi sérelem lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit sem, de indokolást sem arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény valamely rendelkezésével. A végzés szerint az indítvány kifejezett kérelmet sem tartalmazott a bírói döntés megsemmisítésére.
(Borítókép: Az Alkotmánybíróság épülete. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Olvasd tovább itt: index.hu
