Nagypéntek a keresztény naptár egyik legmegrázóbb napja, Jézus Krisztus kereszthalálának emléknapja. Ebből adódóan a liturgia, a templomi szertartások és a népi vallásosság hangulata ilyenkor visszafogottabb és komorabb. A római katolikus hagyomány szerint ez a nap teljes böjtnek számít.
Ez az időszak az egyházi közösségekben a csend, a böjt, a bűnbánat és a mélyebb elmélyülés időszaka. A római katolikus gyakorlat szerint nagypénteken nincs szentmise; a hangsúly az Úr szenvedésének megemlékezésén van, amely magában foglalja a passióolvasást, egyetemes könyörgéseket és a kereszt előtti hódolatot. A világ különböző részein ezt körmenetek, keresztutak, néma virrasztások vagy a templomok csendje kíséri. E naphoz kapcsolódik a régi mondás is, miszerint a harangok „Rómába mennek”, azaz nagypéntekig és a húsvéti vigília elejéig elnémulnak, jelezve ezzel a gyászt és a várakozást, amit sok helyen kereplők helyettesítenek. Ez a csend egyszerre hordoz liturgikus jelentést és népi költőiséget, ami hozzájárul nagypéntek különleges, felejthetetlen hangulatához.
A nagypénteki hagyományokat bemutató galériánkat a képre kattintva nézheted meg!
Forrás ripost.hu
