Az életének 85. évében távozott el a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának professzor emeritusa, aki tizenkét éven át vezette az intézményt, és annak korábbi dékánhelyettese volt.
Dr. Paulin Ferenc 1941. december 23-án született Budapesten. A Budapesti Orvostudományi Egyetemet 1969-ben summa cum laude minősítéssel fejezte be, majd egy évvel később Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem elismerésben részesült. 1969-től 25 éven át az egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján dolgozott, ahol szülészet-nőgyógyászat és aneszteziológia területén szerzett szakorvosi képesítést. Sokat utazott külföldi tanulmányutakra is. Tudományos munkássága a patológiás terhességekre és a koraszülések megelőzésére összpontosított. 1987-ben szerezte meg az orvostudomány kandidátusa címet, majd 1997-ben a Magyar Tudományos Akadémiának doktora fokozatát.
1994-ben kinevezték a II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika vezetőjévé, ahol számos jelentős fejlesztést irányított mind szakmai, mind infrastrukturális szempontból. Az ő irányítása alatt vezették be a regionális anesztéziát, javítva a klinika endoszkópos tevékenységét és portfólióját. Vezetésével újra bevezették a radikális onkológiai műtéteket is. Hozzájárult ahhoz, hogy a klinika a nehéz egyetemi időszakok alatt megmaradhasson, és aktívan részt vett a klinika irányításában és a szakmai közéletben, beleértve a Klinikai Bizottság elnökségét és a nőgyógyászati szakmai társaságok vezetőségét is.
Több kitüntetése mellett 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjét is elnyerte.
Kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy korábbi kollégái és beosztottjai emberséges, kedves és a klinikát szeretettel vezető emberként emlékeznek rá. Hálával tartozunk neki az intézmény európai szintű fejlődéséért és a munkahelyi légkörért, amelyet biztosított számunkra. Az ő vezetése alatt igazán szép időszak volt ez a klinika életében. Szerencsére a klinika vezetését követően is gyakran megosztotta velünk tudását.
A páciensek körében nagy empátiával fordult, és mindig igyekezett segíteni a rászorulókon. Különleges társadalmi életet élt, és fontos számára a család, akit gyermekével és unokáival nagy szeretettel ölelt körül. Felesége, Kókai Krisztina textilművésznő képezte szakmai karrierjének egyik legnagyobb támaszát.
Márai Sándor gondolatával zárva: „Most pontot teszek, … emlékezni és hallgatni akarok.”
Pihenj békében, Professzor Úr, emlékét tisztelettel őrizzük!
Forrás ripost.hu
