Az utóbbi hetekben felgyorsult a politikai kampány. Ki emlékszik még arra, hogy Zelenszkij március 5-én megfenyegette Orbánt? Gulyás Gergely március 19-én arról beszélt, hogy ha Trump kérné, a magyar kormány megfontolná katonák küldését a Hormuzi-szorosba. Március 21-én és 23-án pedig felvonult Budapesten az európai illiberális jobboldal krémje.
Hirtelen rengeteg részletes információ látott napvilágot, amelyek arról tanúskodnak, hogy a magyar állam a Fidesz végrehajtójaként működik. Laponyi Zsolt, Szabó Bence, Hrabóczki Dániel és Pálinkás Szilveszter neve már fogalommá vált, mivel betekintést nyújtottak a magyar titkosszolgálatok politikai célokra való felhasználásába, valamint a rendőrség és a katonaság belső viszonyaiba.
Úgy tűnik, hogy nemcsak a Fidesz kampánya omolhat össze, hanem a félelem politikája, ami már 11 éve jellemzi őket. A szuverenista Fidesz a félelemkeltést külföldről importálta, ami a migrációs válság és Soros kérdéseivel kezdődött. A működési mechanizmus lényege: találj egy valós problémát, amit az ellenzék nem tart fontosnak, majd felnagyítva hidd el, hogy csak Orbán Viktor tud megvédeni minket. A Fidesz kritikáit egy homogén tömegként tálalja, amely az országra leselkedő veszélyt képviseli.
Ez a taktika több évig hatékonyan működött különböző témákban, most már csak Ukrajna és a háborús pszichózis maradt a 2026-os kampányra. A kormány jogosan hivatkozik nyugati vezetők megszólalásaira, amelyek az ukrajnai háborút „a mi háborúnknak” aposztrofálják. Bármilyen kampány történéseire azonnal bekapcsol a fideszes reflex: ha bárki bírálja a kormányt, ukrán ügynöknek bélyegzik.
Ugyanakkor a Fidesz már túltolta a félelemre építő retorikát, a gazdasági növekedés pedig a polgároknak is juttatott. Az emberek azóta nehezebb körülmények között élnek, a korrupció nyilvánvalóbbá vált, és a Fidesz elvesztette a közbeszéd feletti kontrollt. Az ellenzék fő üzenete: ne féljetek!
A külföldi újságírók gyakran teszik fel a kérdést, hogy miért még mindig kérdéses a választások kimenetele, ha a közvélemény-kutatók folyamatosan óriási Fidesz-előnyről számolnak be. A válasz részben a módszertanban rejlik, mivel a legszegényebbek nem elérhetők a felmérések számára, és felmerül a kérdés, hogy az adatok súlyozása ezt az adathiányt mennyire orvosolja.
Ezen kívül ott van a szavazatvásárlás, amelynek intézményes mértékére a „Szavazat ára” című film fókuszálta a figyelmet; és a Fidesz erős mobilizációs képessége. Az elmúlt 16 év tapasztalata is befolyásolja a jövőt.
A kormány által elkövetett tartós atrocitások, mint a „kopaszok” ügye, a gyűlöletbeszéd és a hatalommal való visszaélés sokakat aggasztanak. Az állampárt teljesen átvette az irányítást, és a lojalitás elve szövi át a hatalmat. A titkosszolgálatok pedig elvileg a nemzet biztonságát hivatottak védeni, de szerepük gyakran megkérdőjeleződik.
Ezek a problémák táplálják az ellenzéki félelmeket, miszerint a Fidesz bármi áron meg akarja őrizni a hatalmát. A riogatás és a spekulációk már hónapok óta teret hódítanak, amelyek arra utalnak, hogy a kormány háborús helyzetre hivatkozva akár elhalaszthatja a választásokat.
Ebben a felfokozott légkörben talán érdemes lenne megfontoltabbnak lenni a nyilatkozatokkal, ugyanis a kollektív hisztéria már most is elviselhetetlen. Orbán legutóbb azt mondta, hogy az elhalasztás „szamárság”, hiszen a stabilitás a magyar állam számára kiemelten fontos.
Forrás 24.hu
