Vizi János, 1985-től 1987-ig a Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, vagy ahogy sokan hívták, a Lipótmező női pszichiátria zárt osztályán dolgozott kezdő orvosként, később pedig évekig a Nyéki úton az ambulancián.
Gyakoriak voltak a fenyegetések
„A mi osztályunkon mintegy hatvan beteg tartózkodott, ha mindhárom orvos bent volt, akkor húsz páciens jutott egy orvosra. Pályakezdő segédorvosként azonnal a mély vízbe dobtak, kemény időszak volt. A zárt osztályról nem volt kijárás, a főorvos azoknak a betegeknek engedélyezhette a parki sétát, akik nem voltak veszélyesek önmagukra és másokra.”
A szakember szerint előfordultak ugyan verekedések, de ezek az atrocitások nem voltak mindennaposak.
A betegek nagy részét gyorsan pacifikálni tudtuk, a zárt osztályos pályafutásom csaknem három éve alatt összesen egy pofont kaptam. Persze a szóbeli fenyegetések gyakrabban előfordultak, de ezeket az embereket viszonylag könnyen le lehetett szerelni. Általában már a nővérek véget vetettek a balhéknak, de ha nem bírtak velük, akkor jöttek az orvosok. A pszichiátriai betegek nem hülyék, felmérték az erőviszonyokat, csak a nagyon zavart beteget volt nehéz megfékezni. Először jó szóval próbálkoztunk, ha az nem ment, akkor fizikailag is felléptünk, végül pedig gyógyszerrel.
Általában pár hetet vagy hónapot töltöttek a betegek a zárt osztályon, de sokan visszaestek.
„Amíg ott voltam, a rekorder már 26 évet töltött bent, ami kifejezetten kirívó esetnek számít. A mentális zavaroknál minél később kezdődik a kezelés, annál kisebb az esély a teljes gyógyulásra. A hatvanas-hetvenes években még nem voltak olyan hatékony gyógyszerek, amilyenekkel már mi dolgoztunk. A többség pár hét, esetleg hónap után elkerült, persze többen aztán visszatértek. Ezért forgóajtós pszichiátriának is hívják, a legsúlyosabb állapotot a kórház meggyógyítja, de ha kint hiányzik a háttértámogatás, akkor visszaesnek.”
Téveszmék és agresszív viselkedés
A szakértő szerint a nagy pszichológiai kórképek, a skizofrénia vagy a bipoláris depresszió nem válogat társadalmi réteg szerint, de a magasabb státuszokban lévőknél gyakoribb, hogy a család jobban beveti magát, és menedzselik a hozzátartozó betegségét.
„A skizofrénia kialakulásában elsősorban a biológiai sérülékenység és a környezeti stressz együttes hatása játszik szerepet. Minél nagyobb mértékű ez a sérülékenység, annál kisebb stresszhatás is elegendő lehet a betegség megjelenéséhez, ráadásul a hajlam részben örökölhető. A skizofrénia többféle formában jelentkezhet. A betegség kezdeti szakaszában általában a pozitív tünetek dominálnak, mint például a hallucinációk, a téveszmék vagy az agresszív viselkedés. Később gyakran megjelennek az úgynevezett negatív tünetek: bizonyos pszichés és szociális funkciók leépülnek, a beteg visszahúzódóvá válik, autisztikus jellegű magatartást mutathat, elzárkózik a külső ingerektől, és érzelmi elsivárosodás figyelhető meg.”
A betegséget gyakran olyan kitalációk vagy téves elképzelések kísérik, amelyekről hamar megállapítható, hogy nem sok közük van a valósághoz.
Egy idős hölgy például azt mondta, hogy egy házibulin leitatták, ellopták a testét, de ő valójában fiatal, szép nő, csak bezárták egy öreg testbe, és azért dolgozik, hogy visszaszerezze a régi testét. Meggyőzni nem lehet, de ha már el tudjuk érni, hogy máshol nem mondja, előrébb vagyunk. A téves eszme elsősorban nem tartalmi, hanem formai kérdés. Ha megcsalnak valakit, maga a tény lehet igaz, de hogy honnan tudja, az már bizarr. Például azt állítja, hogy a rádióban célozgattak erre, vagy a kocsmában háromszor köhögnek az emberek, ezzel jelzik, hogy most jött be a felszarvazott.
A pszichiáter szerint az olyan skizofrén, akinek van egy-két téves eszméje, még simán elvégzi a munkáját, vezethet háztartást, nevelhet gyereket.
„A bipoláris mániás betegség már egy súlyosabb szint. Akár napok alatt el tudja verni az egész élete során felhalmozott vagyonát. Nem racionálisan vásárol, hanem bármennyi pénzt kiad, mondjuk, egy piros autóért, a sokszorosát az értékének. Ha a családban van olyan, aki ezt megakadályozza, akkor szerencséje van, ha nincs, akkor nagy bajba kerül.”
A kialakult tünetek növelik a sérülékenységet, ezért is kell megakadályozni a visszaesést. Nem alapszintre esik vissza a sérülékenység, hanem bizonyos fokú növekedés figyelhető meg.
Kicsit cinikusan szoktuk mondani, hogy az első depressziós periódushoz az kell, hogy meghaljon a nagymama, a másodikhoz elég, ha meghal a papagáj
– jegyezte meg a pszichiáter.
Megy a kihasználás és a csicskáztatás
A szakértő szerint a zárt osztályt nem úgy kell elképzelni, mint a régi tébolydákat, ahol állandó volt az ordítás, nyögés, hörgés. Előfordultak kirívó esetek, amikor az akkut beteg kiabált, de általában viszonylagos nyugalom volt.
„Megviselt, amikor láttam, hogyan bánik ezekkel a betegekkel a környezetük. Stigmatizáljuk őket, nem ismerjük, nem értjük, hogy mi ez, idegenkedünk, félünk az ilyen emberektől. Sajnos kihasználják a helyzetüket anyagilag, de megy a csicskáztatás is. Ha megnézzük a kihasznált társadalmi csoportokat, azt látjuk, hogy a mentális zavarban szenvedők felülreprezentáltak például a hajléktalanok, a prostituáltak vagy a modern rabszolgák között.”
Vizi János szerint a magyar társadalom 20 százaléka depressziós, vagy találkozott már ezzel a betegséggel.
Egyre rosszabb a mentális állapotunk. A leggyakoribb probléma az urbanizáció és az ezzel kapcsolatos stressz, az életforma megváltozása, sokan elmagányosodnak, és nem csak idős, betegek, hanem bárki. A depressziós szorongásos problémák fiatalkorban elkezdődnek, a végén pedig ott vár ránk a demencia – egyik sem kellemes.
A pszichiáter a 40 év alatt sok extrém esetet látott, de a legdurvábbnak azt tartja, amikor a családban mindenki abuzál mindenkit. „Sajnos sok ilyennel találkoztam. Máig vita kérdése, hogy a pszichopátia mentális probléma-e, vagy sem, de az kijelenthető, hogy nagy eséllyel nem gyógyítható.”
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet 1868-ban nyitották meg, és volt olyan időszak, amikor csaknem kétezer beteget kezeltek a Lipótban. Az intézményt 2007-ben zárták be végleg, mivel gazdaságilag már nem lehetett fenntartani.
(Borítókép: Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bejárata 2026. április 2-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Olvasd tovább itt: index.hu
