Hogyan egyezteti össze a Pécsi Zsidó Hitközség kántora, a történelemtanár, a jogász és a lelkes aktivista szerepét, aki szabadidejében átkonstruálja a választási plakátokat?
A „plakátjavító” tevékenységem újraindulása óta felfüggesztettem a kántori munkámat a közösségnél. Az egyéb foglalkozásaim mellett a plakátakciók is megférnek. Minden, amivel foglalkozom, fontos számomra. Az élet úgy hozta, hogy különféle kihívásokkal találkoztam. Mindig arra törekedtem, hogy olyan tevékenységet folytassak, ami örömet okoz, és hasznosnak érzem.
Önkéntes jogvédőként a baranyai kisebb településeken a roma közösségek társadalmi integrációjáért dolgozik. Milyen eredményeket ért el ezen a téren?
A tanári pálya jelentős része lefoglalt, és sok fiatalnak segítettem az iskolai végzettség megszerzésében, hogy ezzel munkához jussanak, és önálló, szabad gondolkodású emberekké váljanak. Az utolsó másfél évtized legnagyobb eredménye az volt, hogy a 2000-es évek elején, a legszegényebb faluként ismert Gilvánfán létrehoztunk egy tanodát. Szívügyem lett, hogy Gilvánfa kikerüljön a hátrányos helyzetből. Ma már sok szakképzett fiatal él ott, és nincs olyan család, amely ne dolgozna.
A kisebbségek iránti szimpátiája miatt tért be a zsidó vallásba?
Forrás hvg.hu
