Az első kérdés, ami felmerül, az az, hogy miért állítjuk, hogy valaminek vége. Csak azért, mert több mint kétmillió ember nem hunyt el, nem jelenti azt, hogy a helyzet kedvező lenne. Emellett felmerül a kérdés, miért kéne ezekbe a feltételezésekbe belenyugodnom; nem hiszem, hogy szervilis vagy alkalmazkodó lennék.
A második rész, hogy miért is kéne hallgatnom; vajon tényleg van szólásszabadságunk? Az indoklás, miszerint „kicsike”, nem tűnik meggyőzőnek. Ha két évvel ezelőtt még a miniszterelnököt is nyíltan lehetett szidni, akkor most, amikor már mindenki megfigyelés alatt áll és rettegésben él, vajon mivé fog válni a demokráciánk?
A helyzet aggasztó, és ami most történik, nem az elvárt ötvenéves demokrácia jele. Itt valamiot kizárólag a látszólagos rend fenntartása érdekében cenzúráznak, ami nem biztos, hogy előnyös irányba viszi társadalmunkat. A jövő nem néz ki túl biztatónak, a nehéz kérdések pedig ott maradnak, válaszok nélkül.
Forrás mandiner.hu
