Értékeltük az április 12-i választás eredményét, azt, hogy mi befolyásolta a választói döntéseket, valamint mit jelent az a felhatalmazás, amelyet Magyar Péter kapott, és ez milyen felelősséggel jár. Szó volt arról is, mi következhet most a Fidesz és Orbán Viktor számára, mi volt kiolvasható Magyar Péter közmédiás interjúiból, továbbá arról, hogy a választás előtti Rendszerbontó Nagykoncertnek volt-e politikai hatása, illetve milyen szerepet játszhatott a mozgósításban.
Gyurcsány távozásával Orbán leválthatóvá vált
Puzsér Róbert kijelentette: a választási eredménynek beláthatatlan következményei vannak, leginkább Orbán Viktor számára.
Meg Bayer Zsolt számára, aki úgy fogalmazott néhány órával a választási vereség után, hogy valami lezajlott a néplélekben, amit ők nem vettek észre. Hát bizony lezajlott.
A publicista szerint a „nemzeti radikális kurzus” mindenkit kirekesztett a magyarságból, „aki nem csókolt pecsétgyűrűt”, és végül magukat zárták be.
„Végül többen lettek kint, mint bent, és elvesztették a magyarság kreditjeiket. Addig rekesztettek ki mindenkit a magyarságból, amíg az a nemzettudat, amit ők támasztottak, kisebbségbe került. Ez egy alapvetően nemesi nemzettudat. Werbőczy nyomán képződött nemzettudat, Werbőczy hármaskönyvén alapuló nemzettudat. Alapvetően földesúri nemzettudat, alapvetően a történelmi sérelmekből fakadó nemzettudat, egy mélyen reakciós nemzettudat. És ezzel szemben ki kellett, hogy alakuljon valahonnan a néplélek mélyéről – és ez kerülte el Bayer Zsolték figyelmét – egy másik nemzettudat, egy polgári nemzettudat. Egy 1848-ból, az őszirózsás forradalomból, 1956-ból táplálkozó kossuthi értelemben vett polgári köztársasági nemzettudat. És ez a nemzettudat szervezte meg Orbán Viktorral szemben az ellenzéket. Szervezte újra, immár gyurcsánytalanul, immár a posztkommunista baloldaltól intakt módon érintetlenül, mert ők azzal, ami 2010 előtt zajlott, nyilván nem tudták leváltani az Orbán-rendszert. De amint az Orbán-rendszerrel szemben ez a másik fajta nemzettudat közösséget tudott szervezni, abban a pillanatban Orbán Viktor és az ő reakciós nemzettudata, és az ahhoz tartozó hűbéri lánc, és az ahhoz tartozó hűséges, lábhoz szoktatott celebek már nem magyarságként funkcionáltak, már nem tudtak referálni a magyarságról.”
Puzsér Róbert szerint a magyarság kreditek átkerültek az ellenzéki térfélre, de ehhez a magyarságtudatnak le kellett süllyednie, a mélyben újra kellett magát fogalmaznia, és föl kellett buknia az árból egy teljesen új formában: „Ebben a kossuthi progresszív, polgári, nyugatos formában.”
Arra a kérdésre, hogy mi történt az elmúlt másfél–két évben, ami az azt megelőző 14 évben nem, és ami lehetővé tette ezt a változást, a publicista úgy fogalmazott:
Gyurcsány eltakarodott.
Szerinte amíg Gyurcsány Ferenc volt Orbán Viktor kihívója – vagy bárki, aki politikailag hozzá kötődött –, addig az ellenzék egy olyan kommunikációs mintát követett, amelyet tőle vett át. Ez a közeg „a hazugság kultúráját” sajátította el, és egy olyan nyelvi kód szerint működött, amely a posztkommunista balliberális világhoz köthető. A rendszerváltás után néhány évvel a liberálisok is együttműködésre léptek a posztkommunistákkal, és számos mintát átvettek tőlük. Állítása szerint ez a politikai közeg ezért nem volt képes leváltani Orbán Viktort.
„Erre volt számos kísérlet, mindegyik bődületes kudarccal zárult. Ez Orbán Viktornak kétharmados győzelmeket szállított sorba. Amint Gyurcsány eltakarodott, Orbán Viktor védtelenné vált, és Orbán Viktor máris leváltható lett. Gyurcsány visszavonulása és Orbán bukása közt nem telt el egészen egy év. Végig ez volt a megfejtés. Gyurcsány volt az ördöglakat, és a Gyurcsánytól való megszabadulás megnyitotta az utat a rendszerváltás felé.”
A szorongásnak akartak véget vetni
Lapunk főmunkatársa, Nótin Tamás arról beszélt: a választás után egy fiatal ismerőse azt írta ki a közösségi oldalára, hogy „16 év szorongása ért véget”. Felidézte, hogy március 15-én, amikor Orbán Viktor és Magyar Péter beszédét értékelték, kifejtette: a miniszterelnök egy veszélyekkel teli, szorongást keltő jövőképet vázolt fel, míg Magyar Péter jobban meg tudta ragadni március 15-e forradalmi, szabadságharcos hangulatát. Beszédében a fiatalokat is megszólította, és azt hangsúlyozta, hogy a választás nem róla, hanem a választókról szól, ezzel személyes tétté téve a politikai döntést. Ezzel szemben Orbán Viktor kommunikációja arra épült, hogy ha őt nem választják meg, akkor a veszélyek korában minden össze fog dőlni.
Nótin Tamás ezzel kapcsolatban hozzátette: 2020 óta egymást érték a válságok – a koronavírus-járvány, a gazdasági nehézségek és a háború –, amelyek erősítették a társadalmi szorongást. Kiemelte azt is, hogy időközben felnőtt egy olyan generáció, amely már az Orbán-rendszerben szocializálódott, és választásról választásra a veszélyekre épülő politikai narratívával szembesült.
Szerinte a kampány egyik tanulsága, hogy a fiatalok szerepe felértékelődött: a Rendszerbontó Nagykoncerten és a választás éjszakáján is nagy számban jelentek meg. Úgy véli, ez lehetett az első olyan választás hosszú idő óta, amelynek kimenetelében a fiatal szavazók döntő szerepet játszhattak, mert
nem kívántak tovább egy szorongó világban élni: a szorongásnak akartak véget vetni.
„Az az orbáni kommunikáció, ami választásról választásra bejött, az most elpusztította a rendszert, önmaga ellen fordult” – fogalmazott.
Komoly személyes elégtételt jelent
Puzsér Róbert kiemelte: húsz éven keresztül nem volt rés a pajzson, nem lehetett „kihúzni a dugót”, „leereszteni a szennyvizet”, és ebben a közegben zajlott a magyar politizálás, a közélet és a közbeszéd is, ezáltal a „szennyvíz” által diktálva.
A publicista úgy fogalmazott, hogy 2006-ban történt „valami hatalmas gyalázatosság”, aminek elmaradtak a következményei.
És ezzel a magyarság magára hívott egy olyan karmát, amitől most 2026. április 12-én sikerült megszabadulni. Valójában a Gyurcsány gazembersége, a költségvetési adatok eltitkolása, a pult alatti kormányzás, majd a következmények elmaradása, a le nem mondás, a véres rendőr attack, mindez következményért kiáltott. A következmény Gyurcsányra nézve, Gyurcsány bűntársaira nézve, elmaradt. Viszont lett egy hatalmas politikai következmény, ez lett az Orbán-rendszer. Magunkra hívtunk tizenhat évnyi illiberalizmust azért, hogy Orbán Viktor ezt az illiberalizmust, az ahhoz tartozó nemzeti radikalizmust, mint kulturális és ideológiai gondolatvilágot beárazza a 120 milliós Hermes táskával, beárazza a Mészáros jachtjával, beárazza a Matolcsy Ádámnak a 150 milliós Patek Philippe órájával, beárazza a hatvanpusztai uradalommal, és végül aztán ez a gondolatvilág, amire alapozva a magyarság, az nyert egy nagyon sötét szolgai, jobbágyi, sőt mondhatom úgy is, hogy zselléri jelentéstartalmat. Ez az egész gondolatvilág, ez bedőlt, ez összeomlott, ez megsemmisült. Beárazódott és a maga árfolyamán elkallódott, elinflálódott.
A publicista hozzátette: egy közel húsz éven át tartó korszakról van szó, amelyet folyamatos politikai agitáció kísért azzal az állítással, hogy Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc ugyanannak az érmének a két oldala, ezért egymással nem válthatók le. Ezt azzal a hasonlattal érzékeltette, hogy az érme egyik oldala sem cserélhető le a másikkal: csak az egész érme dobható el, és verhető helyette új.
Végül sikerült felbontani Orbán és Gyurcsány hideg polgárháborúban kovácsolt szövetségét a magyarság ellen, és sikerült őket közösen eltakarítani, a magyar történelem szemétdombjára hányni.
Puzsér Róbert azt is megvallotta, hogy ezután a „titáni erőfeszítés” után most nagy ürességet érez: „Nem is tudom, hogy ezek után mihez fogok majd kezdeni.” Azt azonban kérdésre hozzátette: továbbra is szükségét érzi, hogy kritikus legyen.
A publicista azonban úgy fogalmazott: annak a felelőssége, hogy a következő négy évben kritikus maradjon, eltörpül ahhoz a munkához képest, amelyet az elmúlt húsz évben kellett elvégezni, és amely végül eredményre vezetett. Mindez pedig számára komoly személyes elégtételt jelent.
Ma egy párt van mindenek felett
Lapunk főmunkatársa emlékeztetett, hogy 2010-ben, amikor Orbán Viktor kétharmados győzelmet aratott, szintén erős eufória kísérte az eredményt, bár talán nem ilyen mértékű. Akkor egy nyolcéves korszak zárult le, most viszont – ha a 2006-os önkormányzati választásokat is ide számítjuk – egy húszéves politikai időszak ért véget.
Felidézte, hogy 2010-ben is azokat, akik a kétharmad kockázataira figyelmeztettek, gyakran azzal utasították el, hogy a változáshoz erős felhatalmazásra van szükség, és csak így lehet helyrehozni az előző évek hibáit. De a mostani és az akkori helyzet között van egy fontos különbség: míg 2010-ben a Fidesz kétharmada mellett létezett értelmezhető ellenzék – egy életképes MSZP, egy erősödő Jobbik és egy reményteljes LMP –, addig most a politikai tér jelentősen átalakult.
Nótin Tamás szerint
a Tisza Párt nem pusztán kétharmados győzelmet aratott április 12-én, hanem rendkívüli politikai felhatalmazást szerzett, teljhatalmat kapott.
Úgy látja: Orbán Viktor varázstalanodott, a Fidesz jövője bizonytalan, de az biztos, hogy jó időre hiteltelenedett. A Mi Hazánk szúnyogpártnak tűnik, mindenki más elpusztult ellenzékben. „Ma egy párt van mindenek felett” – jelentette ki.
Lapunk főmunkatársa úgy véli: a következő időszak egyik kulcskérdése, hogy egy rendszerből rendszerbe megyünk-e, és ez mit fog jelenteni. Puzsér Róbertnek azt mondta, hogy idővel szükség lehet kritikus hangokra, ugyanakkor elismerte, erről korai beszélni, hiszen még a kormány sem alakult meg. Mint mondta, jelenleg a változás és az eufória időszaka zajlik, de ismét emlékeztetett arra, hogy 2010-ben is voltak kritikus hangok a kétharmaddal kapcsolatban, de sokan akkor azokat a hangokat visszaverték és eltúlzottnak ítélték.
Nótin Tamás felidézte: a választás éjszakáján az Index stábja ünneplő fiatalokat kérdezett, és egyikük úgy fogalmazott, ha nem valósul meg az a változás, amelyet Magyar Péter és pártja ígért, ugyanaz a bukás vár rájuk, mint most Orbán Viktorra.
A Csatatér korábbi adására visszautalva hozzátette: Magyar Péterrel szemben nem működtek azok az eszközök, amelyek korábban más ellenzéki politikusok ellen – például a karaktergyilkos kampányok –, mert a remény szimbólumává vált. Egyfajta „faltörő kosként” jelent meg a politikában, a választók számára nem az számított, ki volt korábban vagy milyen hibákat követett el, hanem az, hogy benne látták azt az erőt, amely képes lehet megtörni a fennálló rendszert.
Ugyanakkor lapunk főmunkatársa úgy véli, ez a remény elsősorban a győzelemig tartott. Most egy új szakasz következik:
bár az eufória még hónapokig fennmaradhat, idővel egyre nagyobb jelentősége lesz annak, hogy a politikai, szakpolitikai és kormányzati kompetenciák is megjelenjenek.
A választók előbb-utóbb azt is számon kérik majd, hogyan alakul az életszínvonaluk, illetve milyen gazdasági változások következnek be.
A választók következményeket várnak
Puzsér Róbert arról beszélt, szerinte Magyar Péter nem arra kapott kétharmados felhatalmazást, hogy megőrizze a jelenlegi intézkedéseket – például a rezsicsökkentést vagy a családtámogatási rendszert –, hanem arra, hogy elszámoltassa az Orbán-rendszer szereplőit: „út a börtönbe”. Hangsúlyozta, hogy a választók történelmi léptékű felhatalmazást adtak: Magyar Péter olyan mértékű támogatást kapott, amilyenre a magyar parlamentarizmus történetében korábban nem volt példa. Ezzel a felhatalmazással együtt jár az a kötelezettség is, hogy betartsa ígéreteit, és megvalósítsa azt a számonkérést, amely elmaradt a rendszerváltást követően és 2010 után is.
A publicista kijelentette: a választók következményeket várnak, igazságérzetük „fölhorgadt”.
Az emberek nem azért szavaztak Magyar Péterre, hogy a következő négy évben jobban éljenek.
Úgy véli, hogy a Tisza Pártra szavazó fiatalokat nem elsősorban a rezsikérdések érdeklik, hanem egy másfajta Magyarország víziója. Szerinte „megértették”, hogy nem rövid távon, hanem a következő évtizedekben kell javulnia az életkilátásoknak. Ehhez pedig a következő négy évben nem az életszínvonal azonnali emelése a legfontosabb, hanem a korrupció felszámolása, a közintézmények megtisztítása, a közpénzek és a magánvagyon szétválasztása, valamint a jogállami működés alapjainak megerősítése.
Mindezek révén hosszabb távon a gazdasági rendszer átalakulása és az életszínvonal emelkedése is bekövetkezhet. Puzsér Róbert szerint a választók egy olyan Magyarországot szeretnének, amelyben gyermekeik számára is biztosítottak az életlehetőségek, nem pusztán a jelenlegi életszínvonal fenntartása a cél. „Ez egy döntő különbség, és ezzel Orbán Viktor nem számolt, nem is hitt benne” – fogalmazott a publicista.
A teljes beszélgetésért nézze meg Csatatér című műsorunk legújabb részét.
Olvasd tovább itt: index.hu
