Már egy ideje megérkezett a tavasz – és ezt végre a hőmérséklet is igazolni látszik –, túléltük az óraátállítást és átléptünk a nyári időszámításba. Azt várnánk, hogy a hosszabb nappalok és a több napsütés automatikusan több energiát is hoz mindenkinek, a valóság azonban gyakran ennek az ellenkezője: ilyenkor sokaknál jelentkezik az úgynevezett tavaszi fáradtság, amelyet alacsony energiaszint, lassabb regeneráció, izomfáradtság vagy általános kimerültség kísérhet.
A háttérben persze sokszor nem pusztán az évszakváltás áll. A tél végére a szervezet tápanyag- és nyomelemraktárai gyakran megcsappannak, miközben a stressz, a kevés mozgás és a rost- és vitaminszegény táplálkozás is megteszi hatását. „A szervezetünk tulajdonképpen egy energiagazdálkodó rendszer. Ha a sejtek nem jutnak elegendő mikrotápanyaghoz és nyomelemhez, akkor az energia-termelő folyamatok is lassabban működnek. Ilyenkor jelentkezhet a tartós fáradtság vagy a lassú regeneráció” – mondta Bakati Miklós, a Stilladrops alapítója.
Újratöltés
A hideg hónapok után sokaknál csökken a szervezet ásványianyag- és nyomelem-ellátottsága. Ez hatással lehet az energiatermelésre, az izmok regenerációjára és a fizikai állóképességre is. A kimerültség nem mindig látványos, de sokan tapasztalják, hogy nehezebben indul a nap, lassabban állnak helyre edzés után, vagy egyszerűen kevésbé érzik magukat energikusnak. A szakértők szerint ilyenkor különösen fontos a tudatos életmód: a friss, tápanyagokban gazdag ételek, a megfelelő folyadékbevitel és a rendszeres mozgás mind hozzájárulhatnak a szervezet újrahangolásához. A szezonális alapanyagok – például a leveles zöldségek, a hüvelyesek vagy a teljesértékű gabonák – segíthetnek a mikrotápanyag-bevitel növelésében. Ugyanakkor sok esetben az étrend önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a szervezet gyorsan pótolja a hiányzó nyomelemeket.
Az energiatermelés és a sejtek működése számos nyomelemtől függ. Ezek az apró, de kulcsfontosságú tápanyagok részt vesznek az anyagcsere-folyamatokban, támogatják a sejtek megújulását és segíthetnek a szervezetnek abban, hogy gyorsabban regenerálódjon fizikai vagy mentális terhelés után
– fogalmazott Bakati Miklós. „A tavasz kiváló időszak arra, hogy tudatosan támogassuk a szervezetünket. Ha a sejtek megkapják a szükséges mikrotápanyagokat, az nemcsak az energiaszintre, hanem a regenerációra és a mindennapi teljesítményre is hatással lehet” – tette hozzá a szakértő.
Ebben a folyékony vitamin és ásványianyag-készítmények is segíthetnek a szakértő szerint, ugyanis ezek egyik előnye, hogy a hatóanyagok már oldott formában jutnak a szervezetbe, így a szervezetnek nem kell először tablettát vagy kapszulát lebontania. Emiatt a tápanyagok gyorsabban és hatékonyabban válhatnak elérhetővé a szervezet számára. A folyékony formát sokan azért is kedvelik, mert könnyebb adagolni, és azok számára is kényelmes megoldást jelent, akik nehezen nyelnek tablettát. A vízalapú formulák ráadásul kíméletesebbek lehetnek az emésztőrendszerhez, így a mindennapi használat is egyszerűbb.
A szakértők szerint a tavaszi „újratöltés” ugyanakkor több tényező együttes eredménye. A friss levegőn végzett mozgás, a megfelelő alvás és a kiegyensúlyozott étrend mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szervezet visszanyerje vitalitását. Érdemes figyelni a megfelelő folyadékbevitelre és a mikrotápanyagokban gazdag élelmiszerek fogyasztására is. „A legjobb stratégia mindig az, ha az életmódot és a célzott tápanyagpótlást együtt kezeljük. Így a szervezet valóban képes újra feltölteni az energiaraktárait, és könnyebben alkalmazkodik az évszakváltáshoz” – mondta Bakati Miklós.
Sport = egészség
S ha már a mozgás szóba került, akkor jó ha vetünk egy pillantást a CIB Bank friss kutatására, amely alátámasztja azt, hogy a magyarok nagy része nem igazán rajong a testmozgásért, így igazából valamilyen szinten érthető, hogy miért fut bele évről évre ugyanabba a problémába: hogy fáradt. A felmérés szerint ugyanis alacsony a magyar lakosság egészségtudatossága, a népesség nagy többsége nem használja a sportot egészségmegőrzési eszközként. Az eredmények ugyanakkor meglehetősen nagy különbséget mutatnak a lakosság demográfiai megoszlása alapján.
65 százalék azon magyar felnőttek aránya, akik nem sportolnak rendszeresen egészségmegőrzési céllal, ami másképp fogalmazva azt jelenti: csupán a hazai magyar lakosság kis hányada használja a sportot a tesi-lelki egészsége megőrzésére.
A sport és az egészség kapcsolatát vizsgáló felmérés arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen szerepet szán a magyar lakosság a testmozgásnak, amikor a fizikai és a szellemi kondíciójuk megőrzéséről van szó. Az adatok szerint ezen a téren még bőven van hova fejlődni, hiszen a többség nem kapcsolja össze a sportot az egészséggel.
A válaszadók mindössze 20 százaléka jelezte, hogy legalább heti rendszerességgel végez testmozgást egészsége megőrzése érdekében. Ez az arányszám egyértelműen arra utal, hogy a fizikai aktivitás a társadalom jelentős részénél egyelőre nem jelenik meg tudatos prevenciós eszközként. Az összefoglaló adatok mögött ugyanakkor demográfiai alapon meglehetősen nagy különbségek rejlenek. A legélesebb eltérést az életkori bontás mutatja: míg a 60 év felettiek 85 százalékára jellemző, hogy nem sportol egészségmegőrzési céllal, a 18–39 évesek esetében ez az arány jóval kisebb, alig 51 százalékos. A fiatal felnőttek közül tehát nagyjából minden második sporttal (is) védi az egészségét, ám a prevenciós, vagyis betegségmegelőzési célú mozgás az életkor előrehaladtával jelentősen visszaszorul.
Az iskolai végzettség alapján is hasonlóan egyértelmű választóvonal húzható. Az alapfokú végzettségűek között 73 százalék a nem sportolók aránya, vagyis ebben a csoportban négyből csupán alig egy felnőtt állítja a testmozgást az egészség szolgálatába. Eközben a felsőfokú végzettségűeknek már csak 52 százaléka tartozik a nem sportolók közé, azaz a diplomások közül minden második az egészségőrző fizikai aktivitások híve.
Az elérhető sportolási formák közül egyértelműen a szabad levegőn végezhető ingyenes lehetőségek vezetik a népszerűségi rangsort – a rendszeresen sportolók között 28 százalék választja a futást, illetve a szabadtéri fitneszeszközök használatát. Ezt követi a toplistán az otthoni, online videó alapján végzett sport (19 százalék), míg az edzőterem – 13 százalékos említési gyakorisággal – csak a dobogó harmadik helyére fért fel. Életkori bontásban viszont az látszik, hogy a fiatalok (azaz a 18–39 évesek) körében jelentősebb az edzőtermi sport végzése (19 százalék), míg a 60 év felettiek körében toronymagasan vezet az „egyéb módon” válasz (41 százalék), ami jellemzően alacsony intenzitású, informális mozgásformákat, például sétát vagy otthon végzett egyszerű tornagyakorlatok takar.
Iskolázottság alapján szűrve itt is kézzelfogható a különbség: az alapfokú végzettségűek körében az ingyenes lehetőségek aránya kiemelkedő (39 százalék), míg a diplomásoknál sokkal kiegyensúlyozottabb a megoszlás.
Az adatokból az alacsony egészségtudatosságon túl két világos következtetést lehet kiolvasni: az egészségvédelmi motivációjú sportolás a magyar felnőttek számára részben edukációs, részben pedig anyagi kérdés. Akik több információhoz jutnak – egyebek között az egészség és a mozgás összefüggéseiről vagy akár a saját egészségi állapotukról, illetve akiknek a pénzügyi lehetőségeik ebben is nagyobb mozgásteret teremtenek, azok láthatóan többet sportolnak. Ez az eredmény részben a szemléletformálás fontosságára irányítja rá a figyelmet, részben pedig arra, hogy léteznek olyan pénzügyi megoldások, amelyekkel az egészségőrző sportolás fedezete megteremthető, és amelyeknek a várható életkor kitolódásával egyre nő a szerepük
– nyilatkozta Vasas Norbert, a CIB Bank megtakarítási termékekért és szolgáltatásokért felelős vezetője.
„Majd holnap. De akkor már tényleg!”
Ezt támasztja alá egyébként a Huawei megbízásából készült kutatás is, amely szerint a legtöbben nem azért nem futnak, mert ne lennének rá képesek, hanem mert nem jutnak el az elindulásig. Lénárt Ágota sportpszichológus szerint ez nem új jelenség: a legnagyobb akadály az amatőr futók között mindig az indulás volt. Sokan fejben már futnak: elképzelik, hogy jobban érzik magukat, több energiájuk van, vagy egyszerűen csak kiszakadnak a mindennapokból. A valóságban azonban kevesen teszik meg az első lépést.
A kutatás szerint a felnőttek mindössze 6 százaléka fut rendszeresen, és közel minden második válaszadó egyáltalán nem fut. Ugyanakkor 17 százalék nyitott arra, hogy elkezdje, vagyis a gondolat sokkal többeknél jelen van, mint a cselekvés. „Az viszont nagyon fontos, hogy a futásról való fantáziálás segítheti az elinduláshoz szükséges motivációt” – emelte ki Lénárt Ágota. Amikor valaki végül mégsem indul el, könnyű külső okokat találni: időhiány, fáradtság, rossz idő. A válaszadók több mint fele is ezt említette elsőként. Amikor azonban mélyebbre nézünk, más rajzolódik ki, a válaszadók 44 százalék számára maga az elindulás a legnehezebb, 39 százalék pedig abban bizonytalan, hogyan tudná fenntartani a motivációját.
Ez az a pont, ahol soktörténet megszakad, még azelőtt, hogy igazán elkezdődne.
Akik már futnak, ők viszont egészen másról beszélnek. Nem rekordokról, hanem arról az időről, ami csak az övék. A válaszadók több mint fele az egészségmegőrzést jelölte meg fő motivációként, de sokan a stressz levezetését vagy a kikapcsolódást emelték ki. „A futás élménye ráadásul nem egyforma. Van, amikor a tempó számít, máskor csak a ritmus vagy a csend. Van, amikor az eső monoton kopogása segít kikapcsolni. Ez a változatosság az, ami hosszabb távon fenntarthatóvá teszi” – emelte ki Lénárt Ágota.
A kutatás szerint minden ötödik válaszadó számára egy futótárs vagy közösség jelentene segítséget, másoknak egy konkrét cél vagy egy követhető terv. Egy beszélgetés, egy közös futás vagy akár az élmények megosztása is sokat számíthat. A futás így nem magányos tevékenység, hanem kapcsolódási ponttá válhat. Ugyanakkor sokan éppen az időhiány miatt nem találnak maguk mellé futótársat, és ha valaki más időbeosztásához is alkalmazkodni kell, ez még nagyobb akadállyá válhat. Ilyenkor felértékelődnek azok a megoldások, amelyek rugalmasan illeszkednek a mindennapokhoz.
A szakértő szerint az egyik leghatékonyabb belépési pont, ha nem teljesítményben, hanem lépésekben gondolkodunk. A séta és futás váltogatása az állóképességnek megfelelően, nemcsak fizikailag teszi elérhetőbbé a futást, hanem sikerélményt is ad. Ha valaki látja, hogy egyre több időt tud futással tölteni, az önmagában is motiváló lehet.
A fejlődés érzékelése kulcsfontosságú abban, hogy a kezdeti bizonytalanság hosszabb távon kitartássá alakuljon.
A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a futás nem elsősorban csak fizikai, hanem mentális kérdés is lehet. Nemcsak azon múlik, ki milyen gyors vagy edzett, hanem azon is, hogy sikerül-e elindulni és másnap újra felvenni a futócipőt. Ebben minden számít: egy cél, egy közösség, egy sikerélmény vagy egy eszköz, amely segít eligazodni a folyamatban.
Túrázzunk!
Van viszont jó hír is, ugyanis nem feltétlenül kell futni ahhoz, hogy az ember mozogjon, kicsit a levegőn legyen vagy éppen egészségesebbé váljon. Ezt pedig sokan tudják is, ugyanis a magyarok közel fele havonta legalább egyszer kirándul tavasszal, és elsősorban a természet közelsége, a kikapcsolódás és a közös élmények miatt indul útnak – derült ki a Csodásmagyarország.hu legfrissebb kutatásából. A legkedveltebb tavaszi program a túrázás és a városnézés, emellett a kastélyok, várak és botanikus kertek látogatása is kiemelt népszerűségnek örvend.
Fotó: Csodásmagyarország.hu
A magyarok 48 százaléka havonta legalább egyszer kirándul tavasszal, míg minden tizedik magyar hetente indul útnak – mutat rá a portál 5554 fő részvételével, 2026 márciusában készült online felmérése. A válaszadók 40 százaléka ritkábban mozdul ki, és mindössze 2 százalék az, aki egyáltalán nem nyitott erre a tevékenységre. Korosztályok szerint vizsgálva a 30–45 évesek a legaktívabbak: ebben a csoportban a válaszadók 14 százaléka kirándul hetente. A 18–29 éveseknél ez az arány 11 százalék, a 46–65 éveseknél 8 százalék, míg a 65 év felettieknél mindössze 6 százalék. A ritkábban kirándulók aránya az életkor előrehaladtával növekszik: a 65 év felettiek fele nem mozdul ki rendszeresen, a 46–65 évesek körében ez az arány 44százalék, míg a fiatalabb korosztályoknál 30 százalék körül alakul.
A tavaszi kirándulások legfőbb vonzereje egyértelműen az éledő természet: a válaszadók 30 százaléka ezt nevezte meg elsődleges motivációként (főleg a 46–65 évesek). A kikapcsolódás a megkérdezettek negyedét ösztönzi útnak indulásra, míg minden ötödik válaszadó a közös élmények miatt választja ezt a programot. Az aktív pihenés és mozgás a válaszadók 16 százaléka számára meghatározó, míg a kulturális érdeklődés és az egészségmegőrzés egyaránt 4–4 százalék esetében jelenik meg fő szempontként.
A legkedveltebb tavaszi elfoglaltság a természetben való túrázás és kirándulás, amelyet a válaszadók15 százaléka jelölt meg.
Ezt követi a városnézés és a tematikus séták 12 százalékkal. A kulturális és természetközeli lehetőségek szintén népszerűek: a kastély- és várlátogatás, valamint az arborétumok és botanikus kertek felkeresése a harmadik helyen szerepelnek 11 százalékkal .Az állatkertek és vadasparkok látogatását a válaszadók 9 százaléka tartja a legjobb tavasziprogramnak. Az erdei kisvasutazás, a virágzáshoz kapcsolódó események – például a tulipán- vagy mandulavirágzás –, valamint a gasztrofesztiválok egyaránt 6 százalékot értek el. A kerékpározás, a piknikezés és a barlanglátogatás a megkérdezettek 5–5 százaléka számára ideális kikapcsolódásilehetőség. A skanzenek és szabadtéri múzeumok látogatását 4 százalék jelölte meg, míg a kaland- és élményparkokat 3 százalék választotta. A vízi programok – mint az evezés, kenuzás, csónakázás vagy SUP – a válaszadók mindössze 2 százaléka számára a legvonzóbbak.
Fotó: Csodásmagyarország.hu
A tavasz tehát nemcsak a természet megújulásának ideje, hanem lehetőség arra is, hogy mi magunk is új lendületet adjunk a szervezetünknek, tudatos táplálkozással, mozgással és a megfelelő mikrotápanyag-támogatással. Ehhez, ha futni még nincs is kedvünk, lehetőségünk vagy energiánk, egy kis túrázás csodát tehet és sokkal nagyobb mértékben járulhat hozzá a testi és mentális épségünkhöz, mint azt elsőre gondolnánk.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)
Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
