Rubovszky Rita vitát váltott ki, jelentős változás jöhet.

Ahogy arról korábban  beszámoltunk , múlt héten merült fel a hír Rubovszky Ritával kapcsolatban, hogy ő lehet az éppen alakuló Tisza-kormány oktatásügyi minisztere. A Ciszterci Iskola Főhatóság főigazgatójának lehetséges kinevezését azonban nem fogadta a közvélemény  egyöntetű lelkesedéssel , ugyanis többen sérelmezik, hogy miért kerülhet egyházi kötődésű személy a minisztérium élére – noha Rubovszky egyelőre nem kommentálta a terjedő híreket és Magyar Péter sem foglalt állást egyértelműen.

Azt  csak pénteken tudjuk meg, hogy ki lesz a Tisza-kormány jelöltje erre a fontos pozícióra, viszont kíváncsiak voltunk, hogy milyen lehet a megfelelő ember, milyen elvárásoknak kell megfelelnie és milyen kvalitásokkal kell rendelkeznie, hogy betölthesse az oktatási tárca vezetőjének szerepét. Ezzel kapcsolatban kérdeztük Ercse Kriszta oktatáskutatót, a Civil Közoktatási Platform szóvivőjét, hogy mely tulajdonságok elengedhetetlenek egy leendő oktatásügyi miniszter számára, valamint arról is, hogy melyek lennének az első lépések, amiket hivatalba lépése után azonnal meg kellene valósítania.

Gyökeres változás kell

Ercse Kriszta szerint a legfontosabb, hogy bárki is kerül a pozícióba, mindenképpen nyitottnak kell lennie, hiszen eddig a politika meghatározta a helyes és helytelen tengelyt, így az oktatásban is „az inga mindig kilengett valamerre”. Szóval a leendő tárcavezetőnek nyitottnak kell lennie arra, hogy meghallgassa az oktatás összes megközelítését, ugyanis a korábbi rendszer egy nagyon rossz irány volt, amely eltorzította az oktatást magát és „kizárólag diszfunkcionális működéseket láttunk, amiről tudtuk, hogy nem jó”. 

Meglátása szerint sokan érezték már ezt – akár a tanárok közül is –, hogy nem komfortos maga az a rendszer, hogy bemegy a tanár órára, „elmondja a bot egyszerű okosságokat és így készítjük fel a diákokat a 21. századra”. S ugyanígy érezték a diákok és szülők is, hogy az iskola nem tölti be a neki tulajdonított funkciót, hogy felkészíti őket az életre, viszont ez már régen nem valid, az elvárások már rég „nem érvényesek és nem adaptívak a való világban”.

A leendő oktatásügyi miniszternek látnia kell ezt a helyzetet, hogy egy gyökeres változásra van szükség

– emelte ki az oktatáskutató. Emellett azt is fontosnak tartja, hogy minden olyan intézkedés, amely megzavarja a jelenlegi iskolai képet, az meg fogja zavarni a társadalmat is, hiszen azt fogják gondolni, hogy valami rossz dolog történik, mert eddig ilyen nem volt, eddig csak egyfajta működést tudtak elképzelni egy iskolának – hiába érzik sokan, hogy ez működés nem megfelelő. Viszont a laikusok nem tudják, hogy merre kéne változtatni, csak érzik a szükségességét a változásnak, így a szakértőkkel egyeztetve kell elkezdeni a változást, viszont nem szabad belőle kihagyni a társadalmat sem.

„Mivel gyökeres változásokról van szó, azt a fejünkben kell elkezdeni és a teljes társadalmat be kell vonni az erről való gondolkodásba” – hangsúlyozta Ercse Kriszta, hiszen ha az emberek nem fogják érteni, hogy minek és miért áll neki a kormányzat, akkor bekapcsol egy ellenállás a társadalom részéről – ezt pedig már láttuk és át is éltük az elmúlt időszakban.

Nem mit, hanem kit

Visszatérve a leendő oktatásügyi vezetőre, a szakértő kiemelte, hogy látnia kell a változás szükségességét és azt az összefüggést, hogy ezt nem lehet csak szakmai csoportok bevonásával véghezvinni. Hangsúlyozta, hogy nem lehet megint az, hogy hegemóniák alakuljanak ki – állami, egyházi, ballib, konzervatív iskola –, és az sem lehet, hogy valamelyikből „kihúznak egy szakembert”, aki majd a „saját iskoláját, saját képét ráhúzza az egész országra”. Ezért is tartja a legfontosabb tulajdonságnak a nyitottságot.

Az oktatás közügy és meg kell beszélnünk, hogy mit és hogyan gondolkodunk róla és nem szabad figyelmen kívül hagyni a szakmai megfontolásokat

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a világnézeti elköteleződéseket, megfontolásokat kicsit hátrébb kell tolni, amikor a miniszter személyéről van szó, hiszen nem a személye, sokkal inkább a gondolkodása a fontos. „Jöhet akárhonnan, csak értse, hogy a 21. században milyen fantasztikus lehetőségek, megközelítések, tanulási környezetek alakíthatók ki, milyen eszközöket vehetünk igénybe, milyen módszerekkel dolgozhatunk” – mondta.

Véleménye szerint el kell távolodni attól, hogy tantervet tanítanak az iskolában, a fókuszt arról, hogy „mit tanítunk” át kell helyezni arra, hogy „kit tanítunk”. Úgy kell az intézményt az egyén köré és szükségletei köré szervezni, hogy az lebegjen a szemünk előtt, hogy „őt hogyan tudjuk a legmesszebb elvinni a saját tanulási folyamatában, abban támogatni”. A tanároknak pedig pontosan tudnia kell, hogy a társas közeg nagyon fontos, a kooperatív munkaformák – hiszen a tanár minden diákról tudja, hogy kinek mi lenne a legjobb munkaforma (egyéni, páros, kiscsoportos, nagycsoportos), csak eddig ezeket a kompetenciákat nem sikerült beemelni a magyar oktatási rendszerbe.

A szakértő szerint a módszerek már a rendelkezésre állnak, csak teljesen másképp tekintünk az iskolában zajló folyamatokra, a kötelező tanterv mellett nem maradt idő az egyéni igényekre, szükségletekre. „Ez olyan káros, hogy ilyet nem csinálunk a továbbiakban, ez lenne a cél” – mondta Ercse Kriszta, a leendő miniszternek pedig értenie kell, hogy merre kell mozdulni és azt is, hogy mindenféle támogatást meg fog kapni ehhez a szülőkkel, a szakmával, a civil szervezetekkel, az intézményekkel való diskurzuson keresztül. 

Egy református püspök, egy onkológus doktor és egy nyugalmazott rendőr

A szakértő azt is kiemelte, hogy a társadalom számára is el kell magyarázni, hogy mit miért tesz majd a minisztérium adott esetben, hiszen ők csak az eddig rendszert ismerik és ahhoz, hogy elfogadják az újat, meg kell érteniük, hogy miért történik mindez. A pedagógusoknak pedig mindenféle segítséget meg kell majd ehhez adni, hogy ez a szemléletváltás bekövetkezzen, a pedagógusoknak pedig visszajelzéseket kell kapniuk, hogy tudják, hogy a változás sikeres. 

Természetes, hogy lesznek botladozások, de hát a változás, az átállás jelent tanulást. De ha erre figyelünk, beszélünk róla, támogatjuk a szereplőket, akkor mindenki érteni fogja, hogy hova tartunk és az, ami most történik, az jó vagy rossz

– foglalta össze. Véleménye szerint a leendő miniszternek ezt látnia kell.

Ercse Kriszta arra is kitért, hogy a szakmán belül többeknek az a véleménye, hogy ha egy pedagógust vagy igazgatót emelnek ki miniszterré, az „többet visz, mint hoz”, hiszen azzal az a gondolat erősödne, hogy az oktatás „minden esetben az iskolában történő tanítás”. Nyilván ők is kiváló szakemberek, viszont az oktatási rendszer ennél sokkal komplexebb, ezért ő egy olyan szakembert tudna inkább elképzelni, aki rendszerszintű szemlélettel átlátja ezt a komplex és bonyolult ágazatot egészében, hogy ha „itt megpiszkálok valamit, akkor annak milyen kisugárzó hatása van”.

Tehát ha például a kis iskolákról vagy a tartalomszabályozásról kezdenek gondolkodni, akkor az más, nagyon fontos területekre – például az esélyegyenlőségre, a terhelésre – milyen hatással lehet. Sok mindent kell egyszerre figyelembe venni, viszont hatalmas változásra is van szükség, mert „egy idegen test most a magyar oktatási rendszer a 21. századra való felkészülésben”. Elmondása szerint az iskolában töltött időnek és az iskolán kívüli világnak szinte semmi köze egymáshoz, ezt pedig fel kell számolni minél előbb.

Azt is elmondta, hogy sokat gondolkodtak már ezen a kérdésen korábban is a Civil Közoktatási Fórumnál, hiszen messziről létható volt, hogy „egy református püspök, egy onkológus doktor vagy egy nyugalmazott rendőr” nem megfelelő erre a feladatra. Viszont eddig tét nélküli volt ez a gondolkodás, mára azonban egy kicsit közelebb kerültek a megoldáshoz.

Azonnali változások

Arra a kérdésre, hogy milyen azonnali lépéseket kell tennie majd a leendő oktatásügyi miniszternek, Ercse Kriszta ajánlotta a Civil Közoktatási Platform javaslatcsomagját, amely 100 pontban szedi össze, hogy mely intézkedések, gondolati átalakulások, milyen társadalmasítás kell ahhoz, hogy ez az átalakulás elindulhasson. Három külön fejezetre bontották a száz pontot, ahol az első csomagba kerültek „tűzoltás és kármentés” funkciókat ellátó azonnali intézkedések – ezek a legtöbb esetben költségmentesek és egy tollvonással elintézhetők –, a második csomag előkészíti a nagyobb változásokat, a harmadik pedig a hosszú távú változások gyűjteménye.

Példaként említette az azonnali intézkedéseknél a kötelező beiskolázást hatéves korig, ezzel a szabállyal ugyanis „az Orbán-kormány elvette az iskolaérettség megállapításának a jogát a lokális szereplőktől és felvitte az Oktatási Hivatalba”. Így pedig ha az óvónő, a szülő vagy bármilyen szakorvos úgy látta, hogy nem kellene még iskolába adni a gyereket – ugyanis „elképesztő károkat tud okozni a korai váltás” –, akkor külön kellett kérvényt benyújtani az Oktatási Hivatalhoz – „aki a gyerekről nem tud semmit, csak papírokat lát róla” –, ezt pedig rémesnek tartja a szakember.

Amikor az intézkedést meghozták, az EU-s statisztika szerint a magyar gyerekek hatvan százaléka hatéves korban még óvodában volt

– mondta. Hozzátette, hogy ebben a korban az érési folyamatok nagyon széthúzóak, sem a szülők, sem az óvodai szakemberek nem látják sok esetben, hogy a gyerek felkészült lenne az iskolára. Ezt ők azonnal megváltoztatnák, hiszen „nem tudjuk, hogy így is hány ezer gyerek életét nyomorított meg ez az intézkedés”. 

Viszont nyilván egy ilyen intézkedésnek vannak következményei, például többen maradnának óvodában, így az óvodai kapacitásokkal kezdeni kell valamit. Ez lehet kapacitásbővítés, esetleg a bölcsőde–óvoda átmenetet is el lehetne tolni kicsit, a családi óvodákat is be lehetne vonni az ellátásba, de mindenképpen olyan szakmai intézményeket, amelyek a gyermekek szakszerű ellátását, a róluk való gondoskodást el tudják látni.

Itt pedig vissza is utalt arra, hogy ha a rendszer egyik szegmensét valaki megváltoztatja, akkor az több, más részre is kihatással lesz, tehát olyan hogy egy intézkedés, nemigen van, inkább intézkedéscsomagok vannak – ahogy ők is összeszedték a CKP-nél. Ez például egy azonnal megtehető intézkedés, amely kármentő szerepet töltene be és nagyon fontos, hogy semmilyen érdeket nem sért.

(Borítókép: Ercse Kriszta 2024. augusztus 2-án. Fotó: Bruzák Noémi / MTI)