Figyeljen, miniszterelnök úr! Ön, egykori exlapulóként, éppúgy rendelkezik múltbeli háttérrel, mint én, aki exkommunista vagyok. Az utunk során mindkettőnknek rászóródott némi kosz.
Ez az idézet Hajdú János nyílt leveléből származik, amelyet 1990 augusztusában Antall Józsefnek írt, és jól tükrözi az elmaradt igazságtételt.
Azt mondta Hajdú, hogy ha be akarunk lépni a demokrácia terébe, nekünk is el kell tüntetnünk a felfheritett mocsokat a nadrágszárunkról. Hajdú, aki később a demokratikus politikába lépett be, a pártállam idején újságíróként és nagykövetként szolgálta a rendszert. Őt egy fedél alá rendeljük a Kádár-korszak alatt állambiztonság által megfigyelt múzeumigazgatóval, aki úgy gondolkodott, hogy legjobb, ha „alámerülnek és kibekkelik”.
Ungváry Krisztián egyik könyvében azt írja, hogy Hajdúnak nem a „nadrágszárjára fröccsent mocsok” volt a fő problémája, hanem ő maga terhelte meg a koszsal az olyanokat, mint Antall. 1994-re már szocialista parlamenti képviselő lett, amely jól példázza a rendszerváltás ambivalenciáját.
Ruff Bálint, a leendő Miniszterelnökséget vezető miniszter egyik interjújában hangsúlyozta, hogy „ne ismételjük meg azt a hibát, amelyet 1989-ben a korábbi vezetők elkövettek”. Akkor nem tisztázták a demokrácia és a diktatúra közötti viszonyt, ami lehetővé tette, hogy a kommunista rendszer egyes politikai vezetői a rendszerváltás harcosaként tüntessék fel magukat. Az Illyés Gyula verséből vett „mindenki szem a láncban” kifejezés a felelősség elhárításának egyszerű módjára hivatkozik.
Forrás hvg.hu
