A dokumentumfilm alkotója, Földes András a HVG munkatársa.
Az alapítás után viszonylag hamar távoztál a Telexből. Mi történt pontosan?
Nehezen tudok erről beszélni ennyi év távlatából, mert úgy tudom, a Telex sikeresen átvészelte a kezdeti nehézségeket, míg én csak az átmeneti időszakot élhettem meg. A nehézségek végét már nem tapasztaltam, mert sok más alapítóval együtt nekem is távoznom kellett. Akkoriban nem értettem a helyzetet, csupán azt láttam, hogy sok embert, főleg kulcsembereket bocsátottak el.
Önmagad hibáztatására gondoltál?
Próbáltam felfedezni, mit kellett volna másként csinálnom, és önmagammal szemben is kritikusan álltam. Meg akartam érteni a döntéseket, és azt, miért váltam feleslegessé azok számára, akikkel együtt dolgoztam. Eközben észrevettem, hogy nem ez volt az egyedi eset. Munk Vera és más fontos újságírók is távoztak, végül kulcsszereplők, mint főszerkesztők és rovatvezetők, szintén el kellett menjenek. Mikor ez a folyamat nyilvánvalóvá vált, elkezdtem komolyan mérlegelni a háttérben zajló eseményeket.
Ahogy beszélsz róla, ez inkább egy feldolgozási folyamatnak tűnik. A forgatás alatt alakult ki benned a történet?
A film készítése segített abban, hogy mélyebben feldolgozzam a tapasztalataimat, és valamilyen magyarázatot találjak. A „80 dühös újságíró” az én nézőpontomat tükrözi, nem vagyok pszichológus vagy a közösség szóvivője, de arra jutottam, hogy nem kezeltük a traumáinkat. Nem voltunk tudatában a létezésüknek, és ezek szétszakították a közösséget. Ez nem csupán egy szerkesztőség története; a film egy közösségről szól, amelynek háttere egy újság. Hangsúlyozni kell, hogy a szabad és független médium létrehozásának célja megvalósult, de a belső feszültségek és a siker egyaránt jelen voltak.
Gyorsan zajlottak az események, ráadásul a Covid időszakában. Volt egyáltalán időtök feldolgozni ezeket a nehézségeket?
Négy hónap alatt alakult ki egy új lap és egy kért helyzet. Közben sokat tanultunk a korábbi hasonló helyzetekből. Amikor eljutottunk odáig, már túl voltunk a Népszabadság megszüntetésén, a Klubrádió ellehetetlenítésén, és láttuk, mi nem működik. A tiltakozások és a szétszórt megoldások nem vezettek valódi eredményre. Mikor a NER ránk támadott, világossá vált, hogy más megoldásra van szükség, így alakulhatott ki a gyors, sikeres fellépés, amely felkeltette a hazai és nemzetközi média figyelmét.
A Telex új, olvasói bevételekre épülő modellen működött kezdetben, de a közösség mégsem maradt egységes. Miért?
Mivel nem voltunk tisztában azzal, hogyan kezeljük a győzelem utáni helyzetet, nem akartam úgy lezárni a történetet, hogy a Telex elkezdődött, és kész a mese. Hasznosnak tartottam megmutatni, hogy a tapasztalataink más közösségek számára is tanulságosak lehetnek.
Ha a magyar társadalom a választások után hasonló helyzetbe kerül, mit tanulhatunk?
Sok minden függ a politikai folyamatoktól. Ha nem kezeljük a sérelmeinket és traumáinkat, és nem ismerjük fel, hogy felelősek vagyunk a jövőnkért, könnyen a NER visszatéréséhez vezethet. Az új rendszer felépítése munkát, önkritikát és felelősségteljes szembenézést igényel. Fontos, hogy nyíltan kommunikáljunk egymással, és elkerüljük a kirekesztést, különben megismételjük azokat a hibákat, amelyekből menekültünk.
Munk Vera története mennyire kapcsolódik az egyéni döntésekhez és mennyire a női vezetőkkel való viszonyulásunkhoz?
Vera története önmagában is jelentős. Szinte észrevétlenül vált egy csapat vezetőjévé, majd gyorsan távozott a szervezettől. Az ő szerepe sokat elárul arról, hogy kevés előre megfontolt okból lett a film egyik középpontjában, hiszen a folyamatokat ő irányította, és ő volt az, aki a nyilvánosság elé lépett a Telex titkos szerveződése alatt is.
A magyar társadalom mennyire nyitott a női vezetőkre?
Úgy érzem, a magyar társadalom elfogadja a képes női vezetőket, az emberek hajlamosak elismerni a hozzáértésüket. Az igazi kihívás inkább abban rejlik, hogy azok, akik a pozíciókat osztják, mennyire hajlandók nőknek teret adni.
Mik vezettek a Telexhez való távozásához?
Óvatosan nyilatkozom a Telex későbbi sorsáról, hiszen abban már nem voltam benne. A film zárásához a még ottmaradók hozzászólásaival jutottunk, így a későbbi eseményeket már nem ismerem részletesen.
Elérkeztünk ahhoz a „kelet-európai happy endhez”?
A középgem sérülései mellett a szabad újság létrehozásának célja teljesült. Az átalakulás elkerülhetetlen volt, és nem lehet visszatérni a régmúlt állapotokhoz.
Bodolai László szerepe a filmben mennyire tükrözi a rendszer logikáját?
Bodolai egy összetett figura a filmben; kezdetben negatív szereplőként tűnik fel, de ahogy a története kibővül, a nézők előtt bonyolultabbá válik a helyzete, és felmerül, hogy ő is a rendszer áldozata lehet.
Dull Szabolcs története hogyan illeszkedik a közösségi traumákhoz?
Dull pozíciója a közösség traumatizáltságából következett, és sok vita övezi a felelősség kérdését. A probléma abban gyökerezett, hogy nem néztünk szembe a feszültségekkel, és úgy tettünk, mintha minden maradt volna a régiben.
Választások után újra a helyeden érzed magad a HVG-nél?
Igen, mert itt azt csinálhatom, amit szeretek, és egy szuper közösség része vagyok. Azonban a média átalakulása miatt bizonytalanság tapasztalható, de bízom a jövő megoldásaiban.
Földes András dokumentumfilmje sikeresen körbejárta a rangos európai fesztiválokat, és a történet világszerte érthető, a közösségi szétesésről és a hatalom természetéről szóló tanulságokat kínálva.
Forrás hvg.hu
