Zoltán Orbán, az Élő Környezet Minisztérium képviselője (Fotó: Zoltán Orbán/Szántó T. György)
Az Élő Környezet Minisztérium eddigi közleményei szerint jelentős, mind szimbolikus, mind gyakorlati változásokat ígér a hazai természetvédelmi szektorban. A zöld civil szférában széles körben ismert és elismert Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakembere lett a tárca szóvivője. A Magyar Hangnak adott interjújában hangsúlyozta, hogy szükséges az intézmény, a bizalom, a szakmai párbeszéd és a hatékony állami működés újraépítése.
– Hogyan érte a megkeresés, miként alakult a kapcsolata az új minisztérium vezetőivel?
– A Magyar Állatkertek Szövetségének szakmai köreiből ismerkedtem meg Gajdos Lászlóval. Húsz éve dolgozom a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél, megelőzően pedig tíz évig állatkertészként tevékenykedtem, először a Fővárosi Állat- és Növénykertben, majd Jászberényben, ahol egy nehéz helyzetű állatkertet sikerült az ország egyik vezető intézményévé fejleszteni Sárközi Tamás igazgatósága alatt. A miniszter is jól ismeri a szóvivői és társadalmi kapcsolati tevékenységemet. Az elmúlt két évtizedben a lakossági és önkormányzati természetvédelemmel foglalkoztam, ami Magyarországon eddig elhanyagolt területnek számított. Amikor kiderült, hogy újra önálló tárca alakulhat ebben a vonatkozásban, úgy éreztem, talán megkeresnek. Amikor ez valóban megtörtént, gyorsan döntöttem; ilyen felkérésnek különösen a jelenlegi helyzetben súlya van.
– Önhöz hasonlóan más civil szervezetek szakemberei is szerepet kapnak az új tárcánál. Szerdán derült ki, hogy a WWF igazgatója, Sipos Katalin lesz Gajdos László egyik helyettes államtitkára. Milyen üzenetet hordoz ez a természetvédelem szempontjából?
– Ez egy pozitív és helyes irány. Miután a természetvédelmi minisztérium 2010-ben megszűnt, a terület az agrártárcához került, ahol a természetvédelemmel kapcsolatos legfőbb problémák éppen az agráriumban jelentkeznek. A nagyüzemi mezőgazdaság globálisan az egyik legnagyobb élőhely-átalakító tényező, ezért könnyen elképzelhető, milyen nehéz helyzetben kellett „őrizni a lángot” azoknak, akik ezt vállalták. Kőrösi Levente államtitkári kinevezése is egyértelműen gyakorlati és szimbolikus lépés a miniszter és a kormány részéről. A civil szervezetek minden demokráciában kulcsszerepet játszanak, hiszen gyakran azoknak a feladatoknak a végrehajtásában jeleskednek, amelyeket az állam nem tud vagy nem akar ellátni. Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben ez a szerep még inkább felértékelődött, hiszen sok olyan téma van, amiről a kormányzati szereplők csak korlátozottan vagy egyáltalán nem beszélhettek. A civil szférából érkező szakemberek megjelenése a minisztériumban szimbolikus és szervezeti üzenettel bír.
– Az agrárminiszter, aki nagyüzemi mezőgazdász, nem tart attól, hogy konfliktusok alakulhatnak ki a két terület között? Lehetséges az együttműködés?
– Nem tudom megjósolni a jövőt, de már az is lényeges, ha mindkét oldalon képzett szakemberek vannak. Bóna Szabolcs, aki nem nagyüzemi gazdászként indult, szintén része ennek az együttműködésnek. Biztos, hogy lesznek viták a különböző tárcák között, de éppen ezen viták alapján alakulhat ki a szakmai diskurzus. Magyarországon jelenleg számos, önállóan is nehezen megoldható kérdést kell párhuzamosan kezelni. A vízmegőrzés például sürgető feladatot jelent: a csapadék hiánya és a kiszáradó vízmedrek komoly problémát jelentenek, és a már évtizedek óta víz elvezetésére épült szemléletet meg kell változtatni. A vízelvezető rendszertalkalmazhatatlanná azonban nem lehet csak úgy átalakítani; átgondolt megközelítést és megfelelő infrastruktúrát igényel. Ugyanez vonatkozik a hulladékgazdálkodásra és más sürgős ügyekre is, mint például a nyugat-magyarországi települések azbesztszennyezése. Ezeket a kérdéseket azonnal kezelni kell, nem elég csupán kommunikációs szintű válaszokat adni, hiszen egészségügyi, környezetvédelmi és államigazgatási kihívásokkal nézünk szembe. A szakmai viták a jó működés alapját képezik; egy demokratikus rendszerben a szakembereknek joguk van kérdezni és érvelni, ez nem ellenségeskedés, hanem támogatás az átgondolt döntések érdekében.
– A politikai érdekek nem írják felül a folyamatokat?
– A politika kulcsfontosságú a források, jogszabályok és intézményi működés szempontjából. Viszont ha a politika túlteng, és a szakmai kérdésekben nem a hivatásos intézmények döntenek, annak súlyos következményei lehetnek, amire az elmúlt 16 évben számos példát láttunk. A szakemberek nem politikai alapon dolgoznak. A természetvédelemben is így van: például Gajdos László nem ismeretlen ezen a területen, hiszen egy nemzetközi szinten elismert állatkertet irányított Nyíregyházán. A modern állatkertek már nem pusztán bemutatóhelyek, hanem természetvédelmi feladatokat is ellátnak: a veszélyeztetett fajok megőrzésében és szaporításában, valamint a tudományos ismeretterjesztésben is részt vesznek.
– Milyen konkrét feladatok várnak Önre az első hónapokban?
– Jelenleg még nem sokat tudunk biztosan. Az átadás-átvétel folyamata zajlik, és most állnak fel azok a rendszerek, amelyek szükségesek a minisztérium és a kormány működéséhez. Egy új tárcának nemcsak szakmai programra, hanem irodai, informatikai háttérre, költségvetésre és sok egyéb részletre is szüksége van, amelyekről kívülről gyakran nem is gondolnak. Jelenleg sokan hasonló helyzetben vagyunk a kialakuló minisztériumokban: tudjuk, hogy szükség lesz ránk, de a pontos működés menet közben fog formálódni. Kommunikációs szempontból a célunk, hogy tényeken alapuló, szakmai szintű kapcsolatot építsünk ki a médiával. A társadalom informálását tekintve kiemelt jelentőségű, hogy kiegyensúlyozott, érthető és szakmailag megalapozott információk jelenjenek meg. A következő hónapokban egyszerre kell tanulni és felállítani a működést: államigazgatást, szervezeti struktúrákat, válságkezelést és párbeszédet. Ez kihívásokkal teli, de történelmi lehetőséget is jelent, hogy a természetvédelem önálló, látható és felelős területként jelenhessen meg az állam működésében.
Forrás hang.hu
