Tarr Kálmán, az újonnan kinevezett miniszter apja a múlt rendszerben egy valódi békepap vagy vörös lelkész volt: ő volt felelős a Magyar Református Egyház minden sajtótermékének és kiadványának cenzúrázásáért. Már az 1970-es évektől kulcsszerepet játszott az Egyházügyi Hivatal működésében, a Református Sajtóosztály, később a Kálvin Kiadó vezetőjeként. Más szóval, a hívek nem éppen tisztelték a bolsevik idők református politikai figuráját benne.
Tarr Zoltán könnyen folytathatta apja példa nyomdokait, hiszen éveken át Brüsszelben dolgozott, miközben a református közösséget destabilizálta. Később, mint Tisza EP-képviselője, Manfred Weber legfőbb támogatója lett. Azt is elfelejtette, honnan származik, hiszen többször angolul beszélt. Nem meglepő, hogy egyes politikai vezetők hamarosan felfigyeltek rá.
A miniszteri meghallgatásán a figyelmet magára vonó kijelentései miatt került a középpontba, hiszen például azt mondta, hogy a tatárjárás a Fidesz kormányzása alatt csupán egy könnyed hétvégi program volt.
A legújabb megnyilvánulása, amelyben bejelentette, hogy alkalmazottait feljelentés megtételére ösztönzi a rendőrségen saját kollégáik és a kulturális élet szereplői ellen, újabb határt lépett át az alkotmányos és demokratikus értékek, valamint az emberi méltóság terén. Mindezek láttán apja biztosan elégedett lenne, hiszen a múltban a nyílt rendőrállami módszerek már nem voltak jellemzőek. Ami Tarr Zoltán tesz, inkább a Rákosi-rendszer vagy a nyilas hatalom módszereihez hasonlítható.
Forrás pestisracok.hu
