Balogh Henrik szerény otthona előtt (Fotó: Magyar Hang/Szabó Zsolt László)
Délután gyere, mert busszal jövök Debrecenből, a neurológiáról és a nefrológiáról, csak délre érek haza – mondja a telefonban a Hajdúböszörményhez tartozó Bodaszőlőn élő Balogh Henrik. Másnap határozott kézfogással üdvözöl. Szoba-konyhás házába invitál, ahol kis kályha melegít. Errefelé 25–26 fokra csak ott fűtenek – pláne október elején –, ahol beteg van a háznál.
A 38 éves Henrik 23 éve küzd cukorbetegséggel, az utóbbi években már a szövődményekkel is. A veszteséglista súlyos. Dolgozni másfél éve nem tud. Alkalmazták közmunkásként, aztán kőművesként. A legjobban akkor ment neki, amikor Pesten dolgozott. – Fent laktunk. Luxusapartmanokat építettünk, főként a III. kerületben. Mindig volt munka, jöttünk-mentünk, csináltuk, még az embereket is én hordtam! Így megbíztak bennem. Megéltünk a keresetből, itthon is haladtam, a házhoz építettem egy kis konyhát – mutatja Henrik. Aztán egyre inkább eluralkodott rajta a betegség. Lefogyott, a teste egyre hamarabb elfáradt. Tavaly rettenetes fejfájások gyötörték a szeme miatt. Szürke hályoggal műtötték mindkét látószervét – később, ahogy mondja, csőlátása alakult ki –, azóta is romlik, egyre veszíti el szeme világát. A cukorbetegség tönkretette a veséit. Hónapok óta vese- és hasnyálmirigy-átültetésre vár. Új hasnyálmirigy nélkül az új vesék is károsodhatnának.
Míg nem történik meg a transzplantáció, otthon dializálja magát. Mivel az egyik oldalon kilökte a szervezete a katétert, a másik oldalon kénytelen megtenni. Előbb a gyomrában lévő folyadékot engedi le. Aztán a dializálásra használt oldatot melegítés után a csövön a szervezetébe juttatja, majd néhány óra elteltével kiengedi. Romló állapota miatt fontos lenne mihamarabb elvégezni a transzplantációt. – Már háromszor is riasztottak, de Pécsre, a beavatkozás helyszínére egyszer sem jutottam el, mivel út közben kiderült, hogy a hasnyálmirigy sérült, pedig volt, hogy már Pécs alatt jártunk. Ha riasztanak, fél órán belül készen kell állnom, mert jön a mentő – mondja a fiatalember. Közben megmutatja a lerobbant állapotú telefonját, amelynek lényegében nincs hátulja. Elmondása szerint két-három óránként töltőre kell tennie, mert lemerül, de anélkül a házat sem hagyja el, nehogy lemaradjon a hívásról.
– Nézz körül, így élünk! A párom és én itt alszunk, a 19 éves lányom a függöny mögött, egy ágya van. A férfi ágyán párnák, a padlón PVC-csíkok, az ajtó háta mögött a dializáló oldatot tartalmazó dobozok halmozódnak. – Roma vagyok, de tiszta, rendet tartunk magunk körül, fertőtlenítem a házat, nem italozunk – mondja. De nemrégiben ki kellett dobni a szekrényeket és a fekhelyüket, mert amikor még dolgozott, a szállásáról ágyi poloskákat vitt haza. Elszaporodtak, és még a falakat is újra kellett glettelni. – A szekrényeket adományként kaptuk, nézd – és közben emeli az ágymatracot –, ezt az ágyat én csináltam, előtte a földön aludtunk – mutatja a férfi, aki elmondta, másfél éve nincs már poloskájuk. A betévedő legyekkel főleg nyáron küszködtek – ezt a plafonról csüngő légypapír tanúsítja –, mivel a szemben lévő telekre ganét hordanak.
Az anyagi nehézségeiken viszont nem sikerült úrrá lenniük, sőt, ha lehet, egyre fenyegetőbb a helyzet. Neki havi 71 ezer forint a rokkantsági járadéka, közmunkás párja 80-90 ezret kap. Van adósságuk is, mire mindent – beleértve a gyógyszereket – kifizetnek, hármójuknak 30-40 ezer forintjuk marad megélni, Henrik a diétáját sem tudja tartani. Az egyik nagy baj abból lett, hogy tévedésből ő és a párja is igénybe vett gyermek után járó adókedvezményt, amit vissza kellene fizetni. A 400 ezer forintnak már a dupláját követelik vissza, részletfizetést nem kapott. A bankkártyáját inkasszálják, és elmondása szerint a kis házra terhelték.
Ha a házat elvennék, minden elveszne. Otthonuk olyan kicsi és szegényes, hogy másnak talán értéke sincs, de Balogh Henriknek az életet jelenti. – Ha nem lesz ez a ház, nemcsak az otthonunkat veszítjük el, hanem a transzplantációs listáról is lekerülök, mert ahhoz lakcím kell – érzékeltette a helyzet súlyát. Ha sikeres lesz a műtét, idővel dolgozna, és szeretne egy szobát is a lányának, aki egyelőre alkalmi munkák vállalásával tudja segíteni a családot. Tüzelőjük legfeljebb egy hónapra van, ha valaki segítene, egy kétszemélyes ágyat vagy tisztítószereket elfogadnának (ezeket a bodaszőlői címükre érdemes eljuttatni).
Ha valaki anyagilag segítene Balogh Henriknek, megteheti a lánya (Balogh Patrícia) számlaszámára utalva: 11773384-03967900.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/44. számában jelent meg október 31-én.
Olvasd tovább itt: hang.hu
