Kovács Lajos egykori sztárrendőr, a döglött ügyek osztályvezetője korábban a móri bankrablásról osztott meg velünk soha nem látott részleteket. A móri a magyar kriminalisztika történetének legbrutálisabb bankrablása volt. A nyomozás hosszú ideig tartó tévutakról, elhamarkodott döntésekről és súlyos rendőri hibákról is szólt, de évekkel később egy véletlen felfedezésnek köszönhetően kiderült az igazság, és meglettek az elkövetők.
A nyugalmazott rendőr ezúttal a budapesti Havanna-lakótelepi Kondor Béla Művelődési Házban Dulai Péter kriminalistával közösen osztotta meg pályafutása legemlékezetesebb ügyeit, leginkább olyanokat, amelyeknél nem sikerült felderíteni a gyilkosságokat.
A rendőrök mindent elrontottak
1977. március 4-én a Hungária körúti OTP-bankfiókban történt a Kádár-korszak legkegyetlenebb és legrejtelmesebb bankrablása. Az elkövető hidegvérrel végzett két alkalmazottal, majd nyomtalanul eltűnt, és soha nem találták meg.
Kovács Lajos fiatal rendőrként nyomozott az ügyben, és ugyan csaknem ötven éve történt, a mai napig szinte minden részletre emlékszik.
Pénteki nap volt, esett az eső. Az ilyen ügyek rendszerint pénteken délután történtek, hogy elb*szódjon a hétvégénk. Nem maradt használható nyomunk, mert sok kolléga telehordta a helyszínt vizes lábnyomokkal. A gyilkos ebédidőben ölt: a két ügyintéző a pulton ebédelt, amikor a tettes a feltételezések szerint átugrotta a pultot, a két nőt bekényszerítette a mellékhelyiségbe, letérdepeltette, majd tarkón lőtte őket. Pátrovits Sándornénak a feje közepén ment be a golyó, és az alsó két fogát kiütve jött ki, míg Bukta Józsefnét a fül mögött érte a találat, a golyó pedig a járomcsontjánál távozott. Szó szerint mindkét asszonyt agyonlőtte egy-egy lövéssel.
A nyugalmazott rendőr szerint egy Kővári Ilona nevű tekéző hölgy volt, aki a gyilkosságokat követően elsőként bement a bankfiókba, miközben kisétált mellette egy férfi, aki feltételezhetően az elkövető volt.
„A pali beszállt egy világoskék Ladába, és kipörgő kerekekkel elhajtott. A szemtanú lerajzolta a gyilkost, ez alapján bozontos hajú, bajszos férfi volt. Az első nyomozati irány a két áldozat ismeretségi körének feltérképezése volt. Pátrovitsné egy csélcsap szingli volt, aki gyűjtötte a férfiskalpokat, míg Buktáné konszolidált házasságban élt a férjével. Pátrovitsné noteszében találtunk vagy 25 férfinevet, címekkel, elérhetőségekkel, akiket fiatal rendőrként én hallgattam ki.
Emlékszem egy pikáns történetre: délután három óra lehetett, amikor az egyik férfit meglátogattam a lakásán, ő harsányan kijelentette, hogy neki nincs semmiféle titka a felesége előtt, hármasban is beszélhetünk. Majd miután pontosan elmondtam neki, hogy milyen ügy miatt jöttem, illedelmesen kiküldte az asszonyt a konyhába kávét főzni. A férfi viszonyt folytatott Pátrovitsnéval, de a gyilkossághoz semmi köze nem volt” – emlékezett vissza Kovács Lajos.
Az alkoholista mindent bevallott, de már mindegy volt
A korabeli beszámolók szerint miután Pátrovitsné elvált a férjétől, szinte „falta” a férfiakat, többek között egy lőszergyári parancsnokkal is viszonyt folytatott, aki a kihallgatásakor nem tudta bemutatni a szolgálati fegyverét, amit később a Dunából halásztak ki. Ezt követően ugyan ráterelődött a gyanú, de megdönthetetlen alibivel rendelkezett, így nem tudtak vele mit kezdeni.
„A bankfióktól nem messze görög migránsok éltek, akik hazájukban partizán fegyveresként harcoltak. Belefért volna a rendőrség elméletébe, hogy köztük van az elkövető, ráadásul az egyikükkel viszonyt folytatott Pátrovitsné, de ő is ártatlannak bizonyult” – jegyezte meg Kovács Lajos, aki hozzátette: a rendőrség ott követett el nagy hibát, hogy a másik áldozat ismeretségi körét nem térképezte fel megfelelően, hiszen nem volt folt az életén, nem feltételeztük, hogy az ő oldalán kell keresnünk a gyilkost.
Harminc évvel később merült fel egy érdekes vonal. Buktáné egy Szabolcs megyei faluból származott, ahol korábbi osztálytársa a kocsmárosnak arról beszélt, hogy kirabolta a Hungária körúti bankot, és végzett a nővel. A férfi sztoriját nem vették komolyan, mivel alkoholistaként alig volt józan pillanata. Amikor a csapos gyógyíthatatlan beteg lett, elmesélte a történetet a rendőrségen, de addigra az ügy elévült. Ennek ellenére egy nyomozó utánajárt az elméletnek, és nem zárta ki, hogy valóban úgy történt, ahogy a hölgy korábbi osztálytársa azt elmesélte. Annyit sikerült kiderítenie, hogy a szóban forgó férfi anyagi helyzetében komoly javulás állt be 1977-ben, akkor, amikor a bankrablás történt
– mondta a szakértő.
Kovács Lajos még egy érdekes részletet megosztott a nyomozással kapcsolatban. „Mivel a feltételezett tettes egy kék Ladával menekült el a tett helyszínéről, az országban minden kék Ladát ellenőriztünk. Az 1970-es években sokkal kevesebb autó közlekedett az utakon, a Hungária körúton ötpercenként ment el egy kocsi. Mivel akkor is csórók voltunk, az öcsémmel közösen egy kék Ladát használtunk, és az öcsémet is megtalálták a zsaruk: kikérdezték, hogy hol volt az autóval március 4-én. Az legalább megnyugtató, hogy ebben az esetben a kollégák alapos munkát végeztek” – zárta fanyar humorral a nyugalmazott rendőr.
(Borítókép: Vörös András, Kovács Lajos és Dulai Péter 2026. május 14-én. Fotó: Kertész Renáta / Index)
Olvasd tovább itt: index.hu
