Vitézy Dávid belépője számomra nem túl vonzó; tipikus elméleti gondolkodónak tűnik, aki ugyan jól érti a koncepciókat, de nincs tisztában a valós rendszerek működésével. A MÁV viszont alapvetően gyakorlati rendszer, ahol az elmélet jelentősen eltér a gyakorlattól. A vasúti közlekedés sokkal bonyolultabb, mint a budapesti tömegközlekedés.
A MÁV egyébként működik, és nem mostanában vált ilyenné. A magyar vasút a második világháború utáni technológiai fejlődés gazdasági és politikai következménye, és sok olyan dolgot kérnek rajta számon, ami más országokban évtizedek folyamataiból adódik.
Lázár János tevékenysége lényege, hogy egy kedvező bérletrendszert alkalmazott, hogy felmérje a lakosság igényét a megfizethető vonatközlekedés iránt. A folyamatosan emelkedő benzinárak, amelyek nem fékezték meg a gépjárművek számának növekedését, végül ahhoz vezettek, hogy megérte olcsón vonatozni.
Mindeközben az emberek még mindig vágynak az autók biztosította magányra és kényelemre. Tetszett nekik, hogy olcsón utazhatnak, miközben olvasnak vagy dolgoznak, de a zsúfoltság — gyerekek és hangos utasok — zavaró volt számukra.
A kalauzok is jobban elvoltak a félhüvelyk tele 3-4 vagonnal, mint egy telített szerelvénnyel, ahol jóval több utassal kellett foglalkozniuk. A vasútnál, mint bármely más közszolgáltatásnál, az utasok zavarják legjobban a normális folyamatokat. A menetrendi problémákat nem csupán a mozdonyok és a vágányok állapota okozza, hanem a sok fel- és leszálló utas is. A vágányok állapota például bele van tervezve a menetrendbe.
Akik az utóbbi években sokat vonatoztak, valószínűleg érezték, hogy a vasutasok nem igazán örültek Lázár János elvárásainak, és nem kerestek annyival többet, hogy a munkájuk pszichés terheit enyhíthessék. Persze előfordultak műszaki hibák, de a vasutasok kemény munkájának köszönhetően a legszükségesebb működést fenntartották. Az utasok sokszor szidták Lázárt, őt okolták mindenért, és a Tiszát várták, mint megváltót. Az utazási élmény javítására azonban nem tettek erőfeszítéseket; gyakorlatilag egy „magyar sztrájkot” folytattak, csak annyira végezve a munkájukat, hogy ne lehessen komolyan felróni nekik.
Forrás pestisracok.hu
