Idén töltötte be a nyolcvanadik életévét. Ez alatt az idő alatt a különböző rendszerek rendre próbálták befolyásolni az emberek mindennapjait. Hogyan viselte el ezt a beavatkozást, és milyen védelmi stratégiákat alakított ki, akár egyéni, akár közösségi szinten?
Nyolcvan évem során három különböző rendszer próbálta befolyásolni az életemet és a szerzetesközösségem életét. Az én kérdésem ez volt: miként lehet túlélni ezt úgy, hogy az ember megtartja belső szabadságát? Háború utáni, bizonytalan világban születtem, szinte menekültként Németországban, de végül Sopronban találtam otthonra. A „kettős nevelés” jegyében nőttem fel. Már fiatalon megtanultam, hogy amit otthon mondunk, azt másutt nem hangsúlyozhatjuk. E változások közepette fejlődött ki bennem egy természetes érzékenység – mint egy denevérnél: közel járok a falhoz, de ütközés előtt visszafordulok. Ez az érzékenység segített eligibilitással navigálni a változó világban.
Gyermekkoromat a szeretet védte. Tizenhét évesen azonban az Evangélium radikális üzenetével választottam az utamat: bencés szerzetes lettem, mindezt számos családi és társadalmi akadály ellenére. Ez belső biztonságot teremtett számomra, és elkerülhettem a nyílt konfliktusokat a szocializmus alatt.
1989 után egy ideig úgy éreztem, hogy elérkezett a valódi szabadság ideje, de később a korábban gyökerező óvatosság ismét megjelent bennem. Megmaradt bennem a független, olykor kritikus gondolkodás, amelyet igyekeztem diszkréten és diplomatikusan kifejezni. Sok bírálatot kaptam, de sosem védekeztem. Lassan elsajátítottam a sivatagi atyák bölcsességeit. Egy alkalommal a kolostorba érkező vendég számára azt tanácsolta az ábrahámita: ha a hallgatásomból nem tanul, a szavaimból sem fog.
Összegzésképpen: a nyolcvan év során többször elértem a határaimat, és megütköztem, de belső függetlenségemet meg tudtam őrizni. Talán a magyarok fejlődését is évszázados tapasztalatok formálták.
A kérdés jogos: Hallgatunk, mert tűrnünk kell, és képesek vagyunk gyorsan alkalmazkodni. Ahogy most is, sokakat meglepett a választás eredménye. A létező szocializmus végén is gyakran előfordult, hogy az autós balra indexelt, de jobbra ment. Most mintha ugyanígy zajlana, de fordítva.
Az utóbbi hetek történései gyökeresen megváltoztatták a világot, és sok ember gyászol most. Lehet, hogy az elmaradt lehetőségeket, a veszteségként megélt éveket, vagy az elmúlt 16 év hibáit.
Észlelek egy harmadik, különösen elszomorító reakciót is: sok emberből hiányzik a múlt alapos feldolgozásának képessége, a valósággal és a ténnyel való őszinte szembenézés bátorsága. Pedig történelmünket újra kellene értelmeznünk.
Sajnos túl gyakran válunk a történelmi féligazságok és a hamis nemzeti romantika áldozataivá. E tudatlanságot a hatalom képviselői folyamatosan kihasználják.
Forrás hvg.hu
