A mai napig léteznek olyan színházak, illetve vezetők és tapasztalt színészek, akik tanúi Alföldi Róbert és Zsótér Sándor agresszív viselkedésének és munkastílusának, de nem állnak ki a fiatalabb kollégák mellett, akiket ezek az idősebbek a színpadon megaláznak. Az erőszak és a megalázás nem lehet a szakmai munka része, és ez nem válhat eszközzé sem. Amíg ezek a problémák nincsenek nyíltan kimondva, és ránk hárul a feladat, hogy ezt megfogalmazzuk, a színház világában komoly gondok rejlenek.
A színházaknak joguk van döntenie arról, hogy foglalkoztatnak-e egy olyan személyt, aki bántalmazó magatartást tanúsít, vagy inkább azt mondják, hogy ezt nem tolerálják. Az ilyen döntések kulcsfontosságúak, mivel a nem megfelelő munkakörülmények nemcsak a fiatal színészek, hanem az egész színházi közösség számára károsak. A szakmának fel kell lépnie az erőszak ellen, hogy egy biztonságosabb és támogatóbb környezetet teremthessünk.
A színházak felelőssége, hogy megvédjék a fiatal tehetségeket a destruktív magatartásoktól, hiszen a kreativitásnak és a művészetnek egy támogató légkörben kell fejlődnie. Csak így lehet biztosítani, hogy a következő generációk is hozzájárulhassanak a színházi élethez, és megtapasztalhassák a tiszteletteljes együttműködés erejét. Az agresszióval való szembenézés elengedhetetlen a fejlődéshez.
Forrás mandiner.hu
