Csapatunk a következő felállásban lépett pályára: Szendrei – Sallai, Kardos, Garaba, Varga – Burcsa (Róth), Nagy A. (Dajka), Bognár, Détári – Kiprich, Esterházy. A mérkőzés, amelyet győzelemre készülve vártunk, álomszerűen kezdődött. Détári remek keresztlabdáját Kiprich lőtte meg a jobbszélen, beadása egy kanadai védőről levágódott, és Esterházy elé került, aki fordulásból, jobb lábbal a kapus mellett a rövid sarokba helyezett. Alig múlt el másfél perc a meccsből, máris 1-0-ra vezettünk, ráadásul Esterházy máris a világbajnokság leggyorsabb gólját szerezte. Csapatunk tehát nagyszerűen indított, lehetőséget teremtve arra, hogy nyugodtan játszhasson, alkalmazva saját, eredményes stílusát, és helyrehozza a szovjetek ellen elszenvedett vereséget.
Sajnos a folytatás nem volt ilyen kedvező. Csapatunk hasonlóan játszott, mint a szovjet meccsen, rendkívül görcsösen, pedig az akarat látszott rajtuk, tehát nem a motivációval volt a probléma. Ehelyett csapatunk szinte kizárólag biztonsági játékot játszott, ritkán kezdeményeztek játékosaink. Amikor mégis próbálkoztak, gyakori hibák merültek fel, és a megszokott kreatív, szellemes játékunknak nyoma sem volt. A 0-6-os vereség következtében a csapatba beépült a bizonytalanság, olykor a kanadai csapat mezőnyfölényben játszott. A második félidőben teljesítményeink még inkább visszaestek, az első komoly támadásunkra 30 percet kellett várni… A futball különös iróniája, hogy ez a támadás gólra is vezetett, biztosítva ezzel a győzelmünket. Détári Lajos indította a támadást, és szép passzal segítette Kiprichot, akinek lövését még védte a kanadai kapus, Lettieri, de a kipattanó labda Détárihoz került, aki kapásból a hálóba továbbított. Ez a gól a magyar válogatott utolsó vb-n szerzett gólja a mai napig. A mérkőzés után a szövetségi kapitány a következőket nyilatkozta.
Forrás pestisracok.hu
