A finnországi Turku Egyetem kutatói egy régi tudományos kísérletet hajtottak végre egy új állatfajnál. Több mint száz évvel ezelőtt Wolfgang Köhler német pszichológus egy magasra akasztott banánt helyezett el, amelyet a csimpánz nem tudott elérni, majd dobozokat és ládákat helyezett a közelébe. A csimpánz végül egymásra rakta a dobozokat, felmászott rájuk, és megszerezte a jutalmát. Azóta ezt a kísérletet madarakon és elefántokon is tesztelték, és mindkét faj sikeresen teljesítette a feladatot.
Olli Loukola, a viselkedésökológus, kíváncsi volt, hogy a poszméhek is képesek-e hasonló megoldásra. A Science folyóiratban megjelent tanulmányukban Loukola és csapata bizonyította, hogy a szezámmag méretű agyú poszméhek is megoldották a feladatot. A kutatók megfigyelték, hogy a poszméhek következetesen képesek voltak egy hungarocell golyót olyan pozícióba gurítani, ahonnan fel tudtak mászni, hogy elérjék a jutalmat. A kísérletet többször is megismételték, hogy megerősítsék a célzott viselkedést.
Loukola meglepődött az eredményen, és arra a következtetésre jutott, hogy „még a nagyon kicsi agyak is megoldhatnak rendkívül bonyolult problémákat.” Az NPR egyik cikkében egy primatológus hangsúlyozza, hogy alapvetően azt feltételezzük, hogy a nagyobb agy jobb számítási képességet jelent, így figyelemre méltó, hogy a poszméhek esetében ennek ellenkezője bizonyított.
Forrás telex.hu
