1994 áprilisában, Cserháti József katolikus püspök halála előtt, keserű interjút adott, amelyben kifejtette, hogy a magyar katolikus egyház vezetőinek gyakran elő kellett adniuk a tervezett püspöki tanácskozásokat állami tisztségviselők előtt. E „főpróba” után az állami hatóságok határozták meg, miről és hogyan beszélhetnek majd a hivatalos eseményeken.
Az ötvenes évektől kezdve az állami megbízottak beköltöztek a püspökségekre, és még az étkezéseken is együtt ültek az egyházmegyék vezetőivel, akiknek a hivatalos pecsétet mindig külön kellett kérniük. Ez a helyzet rendkívül megalázó volt, és felveti a kérdést, hogy miért működtek együtt az egyház vezetői e színjátékban. Valószínűleg az életben maradás vágya, a jelentőség elvesztésétől való félelem és a keresztény üzenet iránti meggyőződés motiválta őket. Ezek a magatartások az utóbbi években is megfigyelhetőek voltak.
### Mi vár a magyar kereszténységre?
A Telex és a Szemlélek közös sorozatot indít, amely a Fidesz–KDNP idején kialakult egyházi politikai függőséget elemzi. Be fogjuk mutatni, hogy miként kerültek politikai események közé egyházi méltóságok, és mit hoz az új kormány. Az első részben Gégény István az egyházi politikai nyomás nélküli létezés fontosságáról ír, míg Hortobágyi T. Cirill az egyház hitelességéről és jövőjéről osztja meg gondolatait.
Matthew Levering, a katolikus teológia kiemelkedő képviselője nemrégiben megjelent könyvében a katolikus egyház fogalmát tárgyalja, amely témákat és terminológiát tartalmaz, amelyek manapság talán már nem sokakat érdekelnek. Ennek tükrében felmerül a kérdés, hogyan közelíthetünk ahhoz a keresztény közösséghez, amely még mindig régies kifejezésekkel határozza meg magát, miközben történelmi és társadalmi jelenléte kétségeket ébreszt.
Ha az egyház ennyire emelkedettnek tartja magát, miért hajlandó részt venni ostoba és amatőr színjátékokban? Az elmúlt évtizedek furcsa eseményei során számos hasonló jelenség vált ismertté.
A valós igazságos ítélethez megértés is szükséges, ezért egyes jelenségek részletezése, valamint hasznos magatartásformák keresése fontos feladat. Az európai katolikus közösségek a történelem során gyakran fenyegették magukat. A tudományok és művészetek fejlődése miatt a kereszténység nyilvános jelentősége csökkent, és az egyház sok esetben kétségbeesetten kereste a védekező magatartást, hiszen a közösség védelmezőjének tartotta magát. E helyzet nem teljesen indokolt, mivel az egyház nemcsak isteni igazságokat képvisel, hanem az agresszív helyzetábrázolás nem adja vissza az aktuális helyzetet.
Az elmúlt évszázadok során a kereszténység társadalmi szerepe elveszett, és a katolikus közösségek kénytelenek voltak alkalmazkodni, míg a segítséget nyújtó erős kezeket keresve, gyakran kompromisszumokra kényszerültek.
A magyar katolikus közösségek viselkedése három fő okból fakad. Az első, hogy tévesen érzékelik a kulturális környezet ellenségességét. Bár az ellentétek nagyok, a kereszténység és kultúra közötti válság áthidalásához párbeszéd szükségesne.
A második ok a szelektív morális hozzáállás, amely elárulja az egyház elveit. Az erkölcsi és társadalmi meggyőződések közötti választások nem egyenrangúak, és a választott értékek megjelenítése hiteles kellett volna, hogy maradjon.
A harmadik tényező a Vatikán tanításainak követése lenne, amely megadná az egyházi közösségeknek a szükséges irányt.
Összegzésül elmondható, hogy az egyház, amely Isten családjaként, Krisztus testeként és Isten népeként létezik, képes lenne elhatárolódni a kihívásoktól, ha leküzdené a félelmeit és kapcsolatokat építene a kultúrával.
Forrás telex.hu
