Meglehetősen pocsék hét után indultunk útnak Stefka Istvánnal Vasvár felé, hogy ott találkozzunk a Nemzeti Kör roadshow két mási fellépőjével, Kreft-Horváth Márkkal és Jeszenszky Zsolttal. A korábbi napoknak köszönhetően a kedvem sem volt a toppon, míg be nem szálltam a kocsiba Pistához. Akkor kezdtem el érezni, hogy rendben lesz ez.
Vasvár vándorai Vasvár – Vígaszvár
Korán indultunk, kényelmes tempóban és leszálló ködben értünk Vas vármegyébe. Kicsit korán értünk a helyszínre, ahogy illik, hiszen a hasonló események előtt mindig kell egy kis rápihenés, beállás stb., ezért a hatkor kezdődő rendezvényre öt óra környékén érkeztünk.
Ekkor jöttünk rá, hogy késtünk.
Itt a dicsekvés helye jön, de talán megbocsájtható, hiszen nem a magam, hanem előadótársaim nevében dicsekszem: akkora tömeg várt minket, amekkorát még nem láttam hasonló rendezvényen. Már egy órával korábban elkezdték megtölteni a széksorokat, fél hatra már nem volt ülőhely, de még érkeztek, mire Jeszy megérkezett és beültünk a helyünkre már állva sem fértek el és mielőtt valaki azt hinné, hogy azért, mert kicsi volt a hely, nos:
Több mint száz érdeklődő jött oda értünk, több mint száz embernek beszéltünk, és milyen vagány tömegnek. Ilyen figyelmes, érdeklődő, értelmes, és legfőbbképpen szeretetteljes csapatot én még életemben nem láttam. És nem csak azért, mert ott volt édesanyám is, aki a környéken lakik, tudom, hogy a közönségből ő szeretett a legjobban, de úgy éreztem, úgy éreztük, hogy itt mindenki a családunk tagja. De nézzék meg önök is, két órán keresztül tartott a rendezvény, csak a nézői kérdések egy órán át tartottak ott minket:
Már csak azért is nézzék meg, mert eszméletlenül jó beszélgetés volt. Másrészt viszont leírni, megmutatni azt az érzést, azt a hazaszeretetet, azt a közösségi kapcsolatot, ami ott körülvett minket nem lehet, de talán látszik a fejünkön, hogy milyen jól éreztük magunkat.
Szerelmes levél
A szerdai Nemzeti Kör feltöltött. Azt a haragot, ami már napok óta gyűlt bennem egy csapásra eloszlatta. Megtisztított és ezt a Vas vármegyeieknek köszönhetem. Kaptam egy olyan pluszt, ami után ismét erősnek érzem magam, és ez az erő nem az enyém, hanem a közösségünkké, csak eleget kaptam belőle, hogy magamhoz térjek.
Olvasd tovább itt: pestisracok.hu
